hide results

    Game Script by Lacassin

    Version: 2.00 | Updated: 06/30/12 | Printable Version | Search This Guide

    Assassin's Creed magyar fordítás
    Készítette: Lacassin
    
    Köszönet az angol nyelvű script-ért Axel7174-nek.
    Köszönet az e-mail-ek szövegéért RoxasANobody-nak.
    
    
    
    TARTALOM
    --------
       1. EMLÉKTÖMB.......................(ET1)
          Abstergo – 1. nap reggel.....(A1R)
          Altair.......................(ALT)
          Abstergo – 1. nap este.......(A1E)
       2. EMLÉKTÖMB.......................(ET2)
          Abstergo – 2. nap reggel.....(A2R)
          Masyaf.......................(M01)
          Damaszkusz – Tamir...........(DA1)
          Abstergo – 2. nap este.......(A2E)
       3. EMLÉKTÖMB.......................(ET3)
          Abstergo – 3. nap reggel.....(A3R)
          Masyaf.......................(M02)
          Akkó – Garnier de Naplouse...(AK1)
          Masyaf.......................(M03)
          Jeruzsálem – Talal...........(JE1)
          Abstergo – 3. nap este.......(A3E)
       4. EMLÉKTÖMB.......................(ET4)
          Abstergo – 4. nap reggel.....(A4R)
          Masyaf.......................(M04)
          Damaszkusz – Abu’l Nuquod....(DA2)
          Masyaf.......................(M05)
          Akkó – William of Montferrat.(AK2)
          Masyaf.......................(M06)
          Jeruzsálem – Majd Addin......(JE2)
          Abstergo – 4. nap este.......(A4E)
       5. EMLÉKTÖMB.......................(ET5)
          Abstergo – 5. nap reggel.....(A5R)
          Masyaf.......................(M07)
          Damaszkusz – Jubair al Hakim.(DA3)
          Masyaf.......................(M08)
          Akkó – Sibrand...............(AK3)
          Abstergo – 5. nap este.......(A5E)
       6. EMLÉKTÖMB.......................(ET6)
          Abstergo – 6. nap reggel.....(A6R)
          Masyaf.......................(M09)
          Jeruzsálem – Robert de Sable.(JE3)
          Arsuf – Robert de Sable......(ARS)
          Abstergo – 6. nap este.......(A6E)
       7. EMLÉKTÖMB.......................(ET7)
          Abstergo – 7. nap reggel.....(A7R)
          Masyaf.......................(M10)
          Abstergo 7. nap este.........(A7E)
       E-MAIL-EK..........................(EMA)
          Vidic e-mail-ei..............(VEM)
             Bejövő üzenetek........(VBÜ)
             Kimenő üzenetek........(VKÜ)
             Törölt üzenetek........(VTÜ)
          Lucy e-mail-ei...............(LEM)
             Bejövő üzenetek........(LBÜ)
             Törölt üzenetek........(LTÜ)
          E-mail-ek a tárgyalóból...(ETÁ)
       VERZIÓ TÖRTÉNET....................(VTÖ)
       TERVEZETT KIEGÉSZÍTÉSEK............(TKI)
       
    
    
                                   ASSZASSZIN KRÉDÓ
                                   ================
    
    
    1. EMLÉKTÖMB (ET1)
    ------------------
    
    
    Abstergo – 1. nap reggel (A1R)
    ------------------------------
    
    LUCY: Van egy kis gond. Nem tudom rögzíteni az emlékhez. Túl nagy a
    pszcichológiai trauma. Ellenáll a kezelésnek. Kihozom.
    
    VIDIC: Desmond, próbáljon meg ellazulni.
    
    LUCY: Megpróbálom stabilizálni.
    
    VIDIC: Koncentráljon. Figyeljen a hangomra. Vegye észre, hogy amit lát, nem a
    valóság, csupán egy kép a múltból. Nem árthat magának.
    
    LUCY: A fenébe! Nem működik!
    
    VIDIC: Adjon neki egy kis időt, Ms. Stillman! Hozzá fog szokni. Az első
    alkalom soha nem könnyű.
    
    LUCY: Elveszítjük!
    
    VIDIC: Elég ebből, Ms. Stillman!
    
    LUCY: Azonnal ki kell hoznunk!
    
    VIDIC: Jól van, Desmond. Most megpróbáljuk kihozni.
    
    [Desmond Miles magához tér, és meglátja Lucy Stillman-t és Warren Vidic-et.
    Egy különös szerkezeten fekszik, egy modern, világos szobában.]
    
    LUCY: Jól van?
    
    VIDIC: Mondtam, hogy nincs semmi baja.
    
    DESMOND: Szemetek!
    
    [Desmond hirtelen felül.]
    
    VIDIC: Ugyan! Épp most mentettem meg az életét.
    
    DESMOND: Megmentett?! Elraboltak! Hozzászíjaztak ehhez az izéhez!
    
    VIDIC: Animus. Ez egy Animus.
    
    DESMOND: Nem is ismerem magukat! Miért teszik ezt velem?
    
    VIDIC: Olyan információ birtokában van, melyre szükségünk van, Mr. Miles.
    
    DESMOND: Miféle információ? Az Isten szerelmére, én csak egy csapos vagyok!
    Mit akar tőlem? Tanítsam meg martinit keverni?
    
    VIDIC: Tudjuk, hogy ki maga. Hogy mi maga.
    
    DESMOND: Nem tudom miről beszél.
    
    VIDIC: Ne szemérmeskedjen. Erre nincs időnk. Maga egy asszasszin. És akár tud
    róla, akár nem, van önnél valami, amire a megbízóimnak szükségük van. Ott van
    elzárva a fejében.
    
    DESMOND: De én nem vagyok asszasszin. Többé már nem.
    
    VIDIC: Igen, ez már számunkra is kiderült az anyagából. Valamilyen
    „szökés”-ről esik benne említés. Ez a mi nagy szerencsénk.
    
    DESMOND: Mit akar tőlem?
    
    VIDIC: Hogy tegye, amit mondok. Az Animus segítségével megtalálhatjuk, amire
    szükségünk van. Amint
    
    megvan, szabadon távozhat.
    
    DESMOND: Nem megyek oda vissza!
    
    VIDIC: Akkor kómába helyezzük és folytatjuk a munkánkat. Ha végeztünk, hagyjuk
    majd meghalni. Igazság szerint azért van még mindig eszméletén, mert így sok
    időt megtakarítunk.
    
    DESMOND: Maga őrült.
    
    VIDIC: Szóval, mi legyen, Mr. Miles? Élet vagy halál? Feküdjön le.
    
    [Desmond, belátva, hogy nincs más választása lefekszik az Animus-ra.]
    
    VIDIC: Bölcs döntés.
    
    [Desmond szemét beborítja egy homorú képernyő, és egy DNS-lánc, valamint
    különféle képek jelennek meg előtte.]
    
    DESMOND: Hol vagyok?
    
    VIDIC: Az Animus-ban.
    
    DESMOND: Ami egy...?
    
    VIDIC: Egy olyan projektor, mely a genetikai emlékeket három-dimenziós képekké
    alakítja.
    
    DESMOND: Miféle genetikai emlékeket?
    
    VIDIC: Úgy látom elkel egy kis oktatás. Jól van hát. Kezdjük valami
    egyszerűvel. Mi egy emlék, Mr. Miles?
    
    DESMOND: A múlt eseményeinek felidézése.
    
    VIDIC: És jellegzetesen maga az egyed emlékszik az eseményre.
    
    DESMOND: Igen.
    
    VIDIC: Mi szólna, ha azt mondanám, hogy az emberi test nem csak az egyed
    emlékeit őrzi, hanem a felmenői emlékeit is? Ha jobban tetszik, a genetikai
    emlékeket. Migráció, hibernáció, reprodukció... Honnan tudják az állatok,
    mikor hova kell menniük? Mit kell tenniük?
    
    DESMOND: Az csak állati ösztön.
    
    VIDIC: Ez csak szemantikai eltérés, Mr. Miles. Akárhogy is nevezi, a tény nem
    változik. Ezek a lények a személyes tapasztalat hiányában tudással
    rendelkeznek. Az elmúlt harminc évet azzal töltöttem, hogy megértsem, miért. A
    DNS-ünk olyan, mint egy archívum. Nem csak az előző generációk által ránk
    hagyott genetikai útmutatót tartalmazza, hanem emlékeket is. Őseink emlékeit.
    
    DESMOND: És az Animus segítségével lehet dekódolni és olvasni ezeket a DNS
    fájlokat...
    
    VIDIC: Pontosan.
    
    LUCY: De van egy kis probléma. Ez az a bizonyos emlék, amit meg szeretnénk
    nyitni.
    
    [Lucy ráirányítja Desmond tekintetét a DNS-lánc jobb szélére.]
    
    LUCY: Sajnos, ha megpróbáljuk megnyitni ezt az emléket, az elméje visszavonul.
    Nem elég magabiztos, hogy belépjen az elődje testébe. Ez történt az imént.
    Kilökődött a célemlékből, vissza egy stabilabb állapotba.
    
    DESMOND: Miért?
    
    LUCY: A tudatalattija okozza. Ellenáll. Hasonló reakcíókat tapasztaltunk olyan
    páciensek esetében, akik hipnózis útján próbáltak felidézni traumatikus
    emlékeket. Nem képesek közvetlenül az adott emlékhez ugrani. Lassan kell
    csinálni, de még akkor is léphetnek fel komplikációk.
    
    DESMOND: Mit lehet tenni?
    
    LUCY: Keresünk egy emléket, mellyel szinkronba tud kerülni, és onnan haladunk
    előre. Hozzá fog szokni. Ez a legközelebbi emlék, melyet elérünk.
    
    [Lucy ráirányítja Desmond tekintetét a DNS-lánc bal szélére.]
    
    LUCY: Itt kell kezdenünk. Betöltöm az oktatóprogramot.
    
    [Egy oktatóprogram megtanítja Desmond-nak az Animus alapvető funkcióit, majd
    elindul az első emlék.]
    
    
    Altair (ALT)
    ------------
    
    [Salamon temploma alatt egy barlang folyosóján egy öreg ember áll.]
    
    MALIK: Várj! Kell hogy legyen más mód. Nem kell meghalnia.
    
    [Egy fehér ruhás alak, Altair jelenik meg az öregember mögött. Térdre
    kényszeríti, és a bal alkarjára erősített rejtett pengével leszúrja az öreget.
    Két, ugyanolyan fehér ruhába öltözött ember figyeli a jelenetet.]
    
    KADAR: Kiváló. A szerencse kedvez a pengédnek.
    
    ALTAIR: Nem a szerencse. A szakértelem. Figyelj tovább, és talán ragad rád
    valami.
    
    MALIK: Az biztos. Majd megtanítja, hogy vedd semmibe mindazt, amire a Mester
    tanított.
    
    ALTAIR: Te hogyan jártál volna el?
    
    MALIK: Nem hívtam volna fel a figyelmet magunkra. Nem vettem volna el egy
    ártatlan ember életét. Követtem volna a Krédót.
    
    ALTAIR: „Semmi sem igaz. Mindent szabad.” Értem ezeket a szavakat. Nem számít
    hogyan végezzük el a feladatot. Csak a végeredmény fontos.
    
    MALIK: De ez az út nem...
    
    ALTAIR: Az én utam jobb.
    
    MALIK: Előre megyek felderíteni a terepet. Próbálj meg ennél jobban nem
    megszégyeníteni minket.
    
    [Malik előre megy.]
    
    KADAR: Mi a feladatunk? A bátyám nem mondott semmit, csak hogy érezzem
    megtiszteltetésnek, hogy engem is kijelöltek.
    
    ALTAIR: A Mester szerint a Templomosok találtak valamit a templom alatt.
    
    KADAR: Kincset?
    
    ALTAIR: Nem tudom. Csak az számít, hogy a Mester szerint fontos, különben nem
    kért volna meg, hogy szerezzem meg.
    
    [Altair és Kadar utolérik Malik-ot. Közben Altair megöl egy Templomos katonát.
    Egy terem felső szintjére jutnak, ahol szemközt, a magasban megpillantják a
    tárgyat, amiért jöttek.]
    
    MALIK: Ott van! A Frigyláda!
    
    KADAR: Frigyláda... Mármint a Szövetség Ládája?
    
    ALTAIR: Ne beszéljetek butaságokat. Az nem látezik. Csak egy mese.
    
    KADAR: Akkor mi az?
    
    MALIK: Csend! Valaki jön.
    
    [Az asszasszinok alatt két katona, élükön Robert de Sable-lel jönnek be.]
    
    ROBERT: Napkeltére odakinn akarom látni! Minél előbb a magunkénak tudhatjuk,
    annál előbb fordíthajuk a figyelmünket azokra a masyaf-i sakálokra.
    
    ALTAIR: Robert de Sable. Az élete az enyém.
    
    MALIK: Ne! A kincset kell megszereznünk, és vele csak akkor kell
    foglalkoznunk, ha szükséges.
    
    ALTAIR: Köztünk és a kincs között áll. Én azt mondom, szükséges.
    
    MALIK: Megfontoltság, Altair!
    
    ALTAIR: Mármint gyávaság. Az az ember a legnagyobb ellenségünk. És most itt az
    alkalom, hogy megszabaduljunk tőle.
    
    MALIK: Már megszegted a Krédónk két tanát is! És most megszegnéd a harmadikat
    is. Ne veszélyeztesd a Testvériséget!
    
    ALTAIR: A felettesed vagyok rangban és képességeink terén is. Jobban tennéd,
    ha nem kérdőjeleznéd meg a döntésemet.
    
    [Altair lemászik, és elindul a templomosok felé.]
    
    ALTAIR: Megállj, Templomos! Nem csak nektek van itt dolgotok.
    
    ROBERT: Nos, ez megmagyarázza az egyik emberem eltűnését. És mit akartok?
    
    ALTAIR: Vért.
    
    [Altair kiereszti a rejtett pengéjét és ráront Robertre. Malik megpróálja
    megállítani, de nem jár sikerrel. Robert számít a támadásra, és elkapja Altair
    karját. Dulakodnak egymással.]
    
    ROBERT: Fogalmad sincs, mibe keveredsz, Asszasszin. Csak azért kímélem meg az
    életed, hogy visszatérhess a Mesteredhez, és elvihess neki egy üzenetet. A
    Szent Föld elveszett számára és a fajtája számára. Most kellene elmenekülnie,
    amíg még megteheti. Ha itt maradtok, mind meghaltok.
    
    [Robert átlöki Altairt a terem bejárata előtti állványzaton, amitől az ledől,
    és Altair így nem tud visszajutni a terembe. Malik és Kadar bennragadnak a
    templomosokkal összezárva.]
    
    ROBERT: Fegyverbe! Öljétek meg az Asszasszinokat!
    
    [Altair elhagyja Salamon templomát. Az Animus előre ugrik az időben Masyaf-ba,
    az Asszasszinok otthonába. A város főterén egy ember megy oda Altairhoz.]
    
    RAUF: Altair! Visszatértél!
    
    ALTAIR: Rauf.
    
    RAUF: Jó épségben látni téged. Bízom benne, hogy sikerrel jártál a
    küldetéseden.
    
    ALTAIR: A Mester a tornyában van?
    
    RAUF: Igen, igen. A könyveibe van temetkezve, mint mindig. Már nagyon vár
    téged.
    
    ALTAIR: Köszönöm, Testvér.
    
    RAUF: Biztonság és béke, Altair.
    
    ALTAIR: Neked is.
    
    [Altair átvág a falun, és felmegy a hegyre az erődbe. A kapuban egy asszasszin
    üdvözli Altairt.]
    
    ABBAS: Végre visszatért.
    
    ALTAIR: Abbas.
    
    ABBAS: Hol vannak a többiek? Előrelovagoltál, hogy te lehess az első? Tudom,
    hogy nem szeretsz osztozkodni a dicsőségben.
    
    [Erre mindketten hallgatnak.]
    
    ABBAS: A hallgatás beleegyezés.
    
    ALTAIR: Nincs jobb dolgod?
    
    ABBAS: Üzenetet hoztam a Mestertől. Vár téged a könyvtárban. Jobb lesz, ha
    sietsz. Már biztos nagyon szeretnéd a csizmáját nyalogatni.
    
    ALTAIR: Még egy szó, és te fogod a pengémet nyalogatni.
    
    ABBAS: Elég időnk lesz arra később is, „Testvér”.
    
    [Altair bemegy a várba, az öreg, fekete ruhás asszasszinhoz, Al Mualimhoz.]
    
    AL MUALIM: Altair.
    
    ALTAIR: Mester.
    
    AL MUALIM: Gyere közelebb. Mesélj a küldetésedről. Remélem megszerezted a
    Templomosok kincsét.
    
    ALTAIR: Volt egy kis gond, Mester. Robert de Sable nem volt egyedül.
    
    AL MUALIM: A mi munkánkban mikor mennek úgy a dolgok, ahogy előre eltervezzük?
    Azért tartunk ott, ahol tartunk, mert képesek vagyunk alkalmazkodni.
    
    ALTAIR: Ezúttal ez nem volt elegendő.
    
    AL MUALIM: Ezt hogy érted?
    
    ALTAIR: Csalódást okoztam...
    
    AL MUALIM: A kincs?
    
    ALTAIR: Elveszett számunkra.
    
    AL MUALIM: És Robert?
    
    ALTAIR: Megszökött.
    
    AL MUALIM: Téged küldtelek, a legjobb emberemet, hogy elvégezz egy minden
    eddiginél fontosabb küldetést. És erre te csupán bocsánatkéréssel és
    kifogásokkal térsz vissza hozzám.
    
    ALTAIR: Én...
    
    AL MUALIM: Ne beszélj! Többet egy szót se! Nem erre számítottam. Egy újabb
    haderőt kell felállítanunk.
    
    ALTAIR: Esküszöm, megtalálom. Megyek és...
    
    AL MUALIM: Nem! Semmit nem fogsz tenni! Már épp eleget tettél. Hol van Malik
    és Kadar?
    
    ALTAIR: Halottak.
    
    [Ekkor belép Malik. Az egyik karja súlyosan sérült.]
    
    MALIK: Nem! Nem halottak!
    
    AL MUALIM: Malik!
    
    MALIK: Legalábbis én még élek.
    
    AL MUALIM: És az öcséd?
    
    MALIK: Meghalt. Miattad!
    
    [Malik Altairra mutat.]
    
    ALTAIR: Robert kilökött a teremből. Nem tudtam visszajutni, nem tehettem
    semmit.
    
    MALIK: Azért, mert nem figyeltél rám! Ezt az egészet elkerülhettük volna! És
    az öcsém... Az öcsém még mindig élne. Az önteltséged majdnem a győzelmünkbe
    került!
    
    AL MUALIM: „Majdnem”?
    
    MALIK: Elhoztam neked azt, amire a kedvenced nem volt képes. Tessék, vedd el.
    
    [Egy asszasszin lép elő, kezében egy tárggyal.]
    
    MALIK: Azonban úgy tűnik, mást is hoztam magammal, nem csak a kincsüket.
    
    [Egy újabb asszasszin lép be.]
    
    ASSZASSZIN: Mester! Megtámadtak minket! Robert de Sable megostromolta a falut.
    
    AL MUALIM: Szóval harcolni akar. Legyen úgy, nem utasítom vissza. Menj, szólj
    a többieknek. Készüljön fel az erőd. Ami téged illet Altair, el kell
    halasztanunk a beszélgetésünket. A faluba kell menned. Pusztísd el ezeket a
    betolakodókat. Űzd ki őket az otthonunkból.
    
    ALTAIR: Úgy lesz.
    
    [Az Animus előre ugrik az időben. Altair az erődön kívül van. A kapunál Rauf
    állítja meg.]
    
    RAUF: Altair! Jó, hogy itt vagy. Szükségünk van a segítségedre!
    
    ALTAIR: Mi történt?
    
    RAUF: Templomosok. Megtámadták a falut. A többség el tudott menekülni. A
    többség... de nem mindenki.
    
    ALTAIR: Mit tegyek?
    
    RAUF: Vond el a Temlomosok figyelmét. Foglald le őket, amíg kiszabadítom a
    lentrekedteket.
    
    ALTAIR: Ahogy óhajtod.
    
    [Altair lemegy a faluba. Átverekszi magát a templomosokon egészen a kapuig,
    ahol az asszasszinok végül visszavonulót fújnak.]
    
    ABBAS: Vissza Masyaf-ba! Al Mualim parancsa.
    
    [Az Animus előre ugrik az időben. Altair ismét az erődön belül van. Elindul a
    könyvtár felé, de Rauf utánakiált.]
    
    RAUF: Altair, gyere! Al Mualim még nem végzett velünk.
    
    ALTAIR: Hova megyünk?
    
    RAUF: Oda fel.
    
    [Rauf az egyik toronyra mutat.]
    
    RAUF: Előkészítettünk egy kis meglepetést a vendégeinknek. Csak tégy mindent
    úgy, ahogy én. Hamarosan mindent megértesz.
    
    [Altair követi Raufot a torony tetéjre, ahonnan jól látnak mindent.]
    
    RAUF: Állj az emelvényre, Altair.
    
    [Altair kiáll az emelvényre. Robert de Sable közelít az erőd felé.]
    
    ROBERT: Eretnek! Add  vissza, amit elvettél tőlem!
    
    [Al Mualim a mellvéden áll.]
    
    AL MUALIM: Nem tarthatsz rá jogot, Robert! Hordjátok el magatokat, még mielőtt
    ennél is jobban megritkítom a létszámotokat!
    
    ROBERT: Veszélyes játékot játszol!
    
    AL MUALIM: Biztosíthatlak, hogy ez nem játék!
    
    ROBERT: Hát legyen! Hozzátok a túszt!
    
    [Egy templomos elővezet egy asszasszint és leszúrja.]
    
    ROBERT: A falu romokban hever, és a készleteitek nem tartanak ki örökké.
    Mennyi idő fog eltelni, míg az erődöd belülről omlik össze? Mennyire lesznek
    fegyelmezettek az embereid, ha a kutak kiszáradnak és elfogy az étel?
    
    AL MUALIM: Az embereim nem félik a halált, Robert! Üdvözlik azt, és a jutalmat
    is, melyet elhoz!
    
    ROBERT: Kiváló! Akkor megkaphatják!
    
    [Odafenn Altair, Rauf és egy harmadik asszasszin kinn állnak a torony
    emelvényein.]
    
    RAUF: Kövessetek habozás nélkül.
    
    AL MUALIM: Mutassátok meg ezeknek a bolond lovagoknak, milyen félelem nélkül
    élni!
    
    [Al Mualim int a magasban álló három asszasszinnak.]
    
    AL MUALIM: Menjetek Istenhez!
    
    [Altair, Rauf és a harmadik asszasszin leugranak a toronyból, és egyenesen
    szénabálákra érkeznek. Robert és a katonái olyan szögből látják az eseményt,
    hogy az ugrást látják, de a földetérést nem. Altair és Rauf sértetlenek,
    azonban a harmadik asszasszin megsérül.]
    
    ASSZASSZIN: Áh! A lábam! A lábam!
    
    [Rauf odamegy hozzá.]
    
    RAUF: Csendesen... különben meghallanak minket a Templomosok.
    
    [Rauf odafordul Altairhoz.]
    
    RAUF: Én itt maradok és ellátom. Nélkülünk kell tovább menned. A kötelek
    elvezetnek egy felállított csapdához. Menj, és aktiváld. Hozz halált az
    ellenségeinkre.
    
    [Altair felmászik egy őrtoronyba, mely pontosan Robert és katonái felett van.
    A kardjával elvág egy tartókötelet, mire súlyos farönkök zuhannak a
    templomosokra. Az Animus előre ugrik az időben. Altair az erőd udvarán Al
    Mualimmal szemben áll, körbevéve bámészkodó asszasszinokkal.]
    
    AL MUALIM: Jól tetted, hogy elűzted innen Robert-t. Az ereje megtört. Jó idő
    fog eltelni, mire ismét gondot okozhat nekünk. Mondd csak, tudod miért jártál
    sikerrel? Mert hallgattál a szóra. Bárcsak Salamon Templomában is így
    cselekedtél volna, Altair, akkor ez az egész elkerülhető lett volna.
    
    ALTAIR: A kérésnek megfelelően cselekedtem.
    
    AL MUALIM: Nem, a saját fejed után mentél. Malik elmondta, milyen öntelten
    viselkedtél. Hogy semmibe vetted a módszereinket.
    
    [Két asszasszin lefogja Altairt.]
    
    ALTAIR: Mit csináltok?
    
    AL MUALIM: Vannak szabályok. Semmik vagyunk, ha nem követjük az Assassiun-ok
    Krédóját: három egyszerű tanítást, melyeket úgy tűnik, elfeledtél. Most
    emlékezetedbe idézem őket. Az első és legfontosabb: Tartózkodj...
    
    
    ALTAIR: ...az ártatalnok vérének ontásától. Tudom.
    
    [Al Mualim pofon vágja Altairt.]
    
    AL MUALIM: És tartókodj a beszédtől! Hacsak nem adok rá engedélyt. Ha ennyire
    ismered ezt a tanítást, akkor miért ölted meg az öregembert a templomban?
    Ártatlan volt! Nem kellett volna meghalnia. Az arcátlanságod nem ismer
    határokat. Legyen több alázat a szívedben, gyermekem, különben esküszöm, a
    saját kezeimmel tépem ki a testedből. A második tanítás ad nekünk erőt: Soha
    ne vegyenek észre! Hagyd, hogy az emberek elrejtsenek, válj eggyé a tömeggel.
    Emlékszel? Csak mert úgy hallottam, hogy nyíltan felfedted magad, és felhívtad
    magadra a figyelmet, mielőtt lecsaptál volna. A harmadik és egyben utolsó
    tanítás, minden árulásod közül a legszörnyűbb. Soha ne veszélyeztesd a
    Testvériséget. A jelentése egyértelmű kellene, hogy legyen. Cselekedeteiddel
    soha nem hozhatsz ránk bajt sem közvetlenül, sem közvetve. Mégis, önző tetteid
    Jeruzsálem alatt veszélybe sodortak minket. Ami még rosszabb, hogy elvezetted
    az ellenséget az otthonunkba. Minden ember vére a te lelkeden szárad azok
    közül, akik ma meghaltak.
    
    [Al Mualim kivonja a tőrét.]
    
    AL MUALIM: Őszintén sajnálom. De nem tűrhetek el egy árulót a sorainkban.
    
    ALTAIR: Nem vagyok áruló.
    
    AL MUALIM: Cselekedeteid mást mutatnak. Így nem hagysz nekem más választást.
    Béke veled, Altair.
    
    [Al Mualim leszúrja Altairt.]
    
    
    Abstergo – 1. nap este (A1E)
    ----------------------------
    
    [Desmond az Animus-on fekszik. Lucy és Vidic mellette.]
    
    VIDIC: Sokkal jobban alkalmazkodik, mint a többi alany.
    
    LUCY: Én most mégis inkább kihoznám. Már túl sokat volt odabenn.
    
    VIDIC: Még ne! Olyan messze vagyunk még a céltól.
    
    LUCY: Nem kellene kockáztatnunk.
    
    VIDIC: Mit számít még egy-két óra?
    
    LUCY: Miért nem beszéljük ez meg a tárgyalóban? Adjunk Desmond-nak egy percet,
    hogy kinyújtóztassa a lábait.
    
    VIDIC: Én tényleg nem látom szükségesnek...
    
    LUCY: Warren! Kérem.
    
    [Lucy és Vidic átmennek a szomszédos tárgyalóba. Desmond addig bemegy a
    szobájába. A mosdóban hangokat hall a szellőzőn át.]
    
    VIDIC: Nem tetszik, hogy megkérdőjelezi a hatáskörömet a fogoly előtt. Van
    erre egy kifejezés: azt hiszem fegyelemsértésnek mondják.
    
    LUCY: Nekem meg az nem tetszik, hogy megpróbálja megölni. Erre is van egy
    kifejezés: azt hiszem butaságnak mondják.
    
    VIDIC: Lucy, ez nem az én döntésem. Nem én állítottam fel a határidőt, de van
    annyi eszem, hogy ne kérdőjelezzem meg őket. Úgy akar járni, mint Leila?
    
    LUCY: Tudom, hogy a baleset mindenkit felzaklatott.
    
    VIDIC: Ezért nincs időnk arra, hogy elkényeztessük.
    
    LUCY: Ha erőlteti, abból baj lehet. És akkor nem lesz semmink.
    
    VIDIC: Most sincs semmink.
    
    LUCY: De van. Csak legyen egy kis hite.
    
    VIDIC: Jól van. De szeretném, ha kidolgozna egy módszert, mellyel növelhetjük
    az állóképességét. Nem állhatunk le minden alkalommal, amikor megjelenik pár
    izzadtságcsepp a homlokán. Épp elég baj, hogy végig kell néznünk ezt a
    rengeteg haszontalan emléket.
    
    LUCY: Megteszem, amit tudok.
    
    [Desmond visszamegy a közös helyiségbe. Lucy és Vidic már ott vannak.]
    
    VIDIC: Mára végeztünk, Mr. Miles. Azt tanácsolnám, hogy vonuljon vissza a
    szobájába, és pihenjen.
    
    [Vidic kimegy. Desmond odamegy Lucy-hoz.]
    
    LUCY: Szóval te tényleg asszasszin vagy? Mint Altair?
    
    DESMOND: Igen és nem.
    
    LUCY: Ezt hogy érted?
    
    DESMOND: Annak neveltek, de tizenhat évesen elszöktem a farmról.
    
    LUCY: Farm?
    
    DESMOND: Igen, így hívták azt a helyet, ahol felnőttem. A Farm. Gondolom, mint
    Masyaf. Csak nem annyira... hátborzongató. Csak egy kis közösség a semmi
    közepén. Körülbelül harmincan éltünk egy olyan helyen, amit nem találsz meg
    egyetlen térképen sem.
    
    LUCY: Miért?
    
    DESMOND: Azt hittem, hogy a szüleim őrült hippik, akik valamilyen rögeszméhez
    ragaszkodnak. Apám mindig az ellenségeinkről beszélt, hogy keresnek minket,
    hogy készen kell állnunk. De soha nem jött senki. Soha nem történt semmi.
    
    LUCY: Miért szöktél meg?
    
    DESMOND: Soha nem hagyhattam el azt a fogolytábort. Van róla fogalmad, milyen
    érzés, amikor be vagy zárva egy helyre, miközben tudod, hogy egy egész világ
    van odakinn, amit soha nem fogsz látni?
    
    LUCY: Nem hiányoznak a szüleid?
    
    DESMOND: Nem. Nem a szüleimként tekintek rájuk. A fegyőreim voltak, én pedig a
    foglyuk.
    
    LUCY: Nekem úgy hangzik, hogy csak védeni akartak.
    
    DESMOND: Nos, azok után, ami történt... Nem tudom. Lehet, hogy igazuk volt.
    
    LUCY: Sajnálom. Nem akartam felkavarni a múltadat.
    
    DESMOND: Semmi baj. Legalább van min elgondolkodnom.
    
    LUCY: Próbálj meg aludni. Holnap hosszú napunk lesz.
    
    DESMOND: Előtte még lenne egy kérdésem.
    
    LUCY: Halljuk.
    
    DESMOND: Hogy találtak meg? Tíz éve nem jártam egyetlen asszasszin közelében
    sem.
    
    LUCY: Az igazi nevedet használod?
    
    DESMOND: Nem. Legalábbis a mai napig nem.
    
    LUCY: Bankkártya?
    
    DESMOND: Készpénz.
    
    LUCY: Telefon?
    
    DESMOND: Nincs kit felhívni.
    
    LUCY: Jogosítvány?
    
    DESMOND: Motor... bűnös szenvedély.
    
    LUCY: Itt a válasz. Fénykép. Ujjlenyomat.
    
    DESMOND: Ez egy gyógyszergyártó cég! Mi köze az Abstergo-nak a DMV-hez?
    /*Department of Motor Vehicles = motoros közlekedési eszközök osztálya*/
    
    LUCY: Desmond, ezek mindenhol ott vannak. Ők...
    
    [Lucy nyugtalanul körbenéz.]
    
    LUCY: Sajnálom, nem mondhatok többet.
    
    [Desmond visszamegy a szobájába. Az ajtó bezárul mögötte.]
    
    DESMOND: Fenébe, bezárták az ajtót!
    
    [Desmond lefekszik az ágyra és elalszik. Elalvás előtt egy pillanatra egy
    falat lát, különös, világító szimbólumokkal.]
    
    
    2. EMLÉKTÖMB (ET2)
    ------------------
    
    
    Abstergo – 2. nap reggel (A2R)
    ------------------------------
    
    [Mikor Desmond reggel kinyítja a szemét, elsőként Vidic-et pillantja meg, aki
    fölé hajolva áll.]
    
    DESMOND: Hát ez elég hátborzongató, Doki: arra ébredni, hogy maga hajol az
    ember fölé. Figyelte, ahogy alszom?
    
    VIDIC: Mi mindig figyeljük magát. Keljen fel! Sok dolgunk van.
    
    DESMOND: Kíváncsi vagyok, kit kell ma kinyírnom.
    
    VIDIC: Ne legyen ennyire fennhéjázó. A maga felmenői majdnem a jó elgondolás
    szerint cselekedtek. Ha néhány gonosz ember halála ezrek életét mentheti meg,
    akkor ez nem is tűnik olyan nagyáldozatnak.
    
    DESMOND: És miért csak „majdnem”?
    
    VIDIC: Nem mentek elég messzire. Hogy egy elég unalmas analógiával éljek, a
    korrupció olyan, mint a rák. Hiába távolítja el a tumorokat, ha a betegség
    forrásával nem tud mit kezdeni, legfeljebb csak időt nyer. Széleskörű és
    rendszerszerű beavatkozás nélkül nem lehet igazi változást elérni.
    
    DESMOND: Kemó a tömegeknek.
    
    VIDIC: Pontosabban edukáció és re-edukáció. De ez nem könnyű. És nem mindig
    elég.
    
    DESMOND: Hadd találjam ki, magának van egy jobb ötlete. Mi lenne az?
    
    VIDIC: Inkább nem fecsegném ki.
    
    [Vidic és Desmond belépnek a központi terembe. Desmond lefekszik az Animus-ra,
    és belép Altair következő emlékébe.]
    
    
    Masyaf (M01)
    ------------
    
    [Altair sértetlenül áll a könyvtárban Al Mualimmal szemben.]
    
    ALTAIR: Életben vagyok? De láttam, hogy leszúrtál... éreztem a halál
    érintését.
    
    AL MUALIM: Azt láttad, amit akartam, hogy láss, utána pedig a holtak álmát
    aludtad, hogy felébredhess és újjászülethess az anyaméhből.
    
    ALTAIR: Mi végre?
    
    AL MUALIM: Emlékszel még Altair, miért harcolnak az asszasszinok?
    
    ALTAIR: Hogy béke legyen mindenhol.
    
    AL MUALIM: Igen, „mindenhol”. Nem elég véget vetni annak az erőszaknak, amit
    egyik ember követ el a másikkal szemben. Ez a szó a belső békére is
    vonatkozik. Nem érheted el az egyiket a másik nélkül.
    
    ALTAIR: Állítólag.
    
    AL MUALIM: Ez így van! De te fiam, nem találtál belső békét. Öntelt és
    túlságosan magabiztos vagy.
    
    ALTAIR: Nem te magad mondtad, hogy „semmi sem igaz, mindent szabad”?
    
    AL MUALIM: Nem vagy tisztában ennek a mondatnak az igazi jelentésével,
    gyermekem. Ez nem ad neked engedélyt arra, hogy a saját fejed után menj. Ez
    egy tudás, melynek célja, hogy utat mutasson az értelmednek. Olyan bölcsesség
    szükséges hozzá, mely belőled nyílvánvalóan hiányzik.
    
    ALTAIR: Mi lesz hát a sorsom?
    
    AL MUALIM: Meg kellene ölnöm téged azért a fájdalomért, amit ránk hoztál.
    Malik szerint így lenne igazságos. Az életed az öccse életéért cserében. De
    ezzel csak elfecsérelném azt az időt, melyet a képességied formálásába öltem.
    Ezért megfosztalak a pozíciódtól és a rangodtól. Újonc vagy, újra gyermek,
    pont mint azon a napon, amikor csatlakoztál a rendünkhöz. Esélyt adok neked,
    hogy jóvátedd, amit elkövettél. Visszaszerezheted a Testvériségben elfoglalt
    helyedet.
    
    ALTAIR: Felteszem van valami terved.
    
    AL MUALIM: Először be kell bizonyítanod, hogy még emlékszel rá, hogyan légy
    asszasszin.
    
    ALTAIR: Vegyek el egy életet?
    
    AL MUALIM: Nem. Legalábbis még nem. Egyelőre ismét tanítvánnyá kell válnod.
    
    ALTAIR: Erre semmi szükség.
    
    AL MUALIM: A célpontjaidat eddig mások kutatták fel helyetted, de ennek vége.
    Mától fogva te fogsz nyomozni is.
    
    ALTAIR: Ha ez az óhajod.
    
    AL MUALIM: Ez.
    
    ALTAIR: Akkor mondd el, mit kell tennem.
    
    AL MUALIM: Elárultak minket. Valaki segített Robert de Sable-nek. Valaki
    közülünk. Meg kell találnod, és be kell hoznod kihallgatásra.
    
    ALTAIR: Mit tudunk az árulóról?
    
    AL MUALIM: Áh, hisz pontosan erről van szó. Már elmondtam mindent, amit
    akartam. A többi rád vár.
    
    [Altair kimegy a könyvtárból. Miközben átvág az udvaron egy asszasszin megy
    oda hozzá.]
    
    ASSZASSZIN: Biztonság és béke, Altair.
    
    ALTAIR: Elállod az utamat.
    
    ASSZASSZIN: Igen, Al Mualim megkért, hogy segítsek neked... emlékeztesselek
    rá, hogyan vadászunk a prédára.
    
    ALTAIR: Tudom jól, mit kell tennem.
    
    ASSZASSZIN: Bárhogy legyen is, követnem kell a parancsot.
    
    ALTAIR: Akkor beszélj gyorsan.
    
    ASSZASSZIN: Egy asszasszinnak számos eszköz áll a rendelkezésére.
    
    ALTAIR: Igen, igen. Hallgatózás, zsebtolvajlás és erőszak.
    
    ASSZASSZIN: Jó, ezek szerint emlékszel.
    
    ALTAIR: Akkor utamra engedsz végre, hogy elkezdhessek nyomozni az áruló után?
    
    ASSZASSZIN: Igen, kezdj a piacon. Ott láttuk először az árulót.
    
    ALTAIR: Tudod ki az?
    
    ASSZASSZIN: Talán.
    
    ALTAIR: Akkor mondd a nevet, és haladjunk.
    
    ASSZASSZIN: Ez nem így működik. Most menj, és ne feledd: a piacon kezdj
    nyomozni.
    
    [Altair a piacon kihallgatja két ember beszélgetését.]
    
    FALUBELI 1: Tudom, mit láttam. Masun kinyitotta a kaput. Beengedte a
    templomosokat.
    
    FALUBELI 2: Akkor el kell mondanod Al Mualimnak.
    
    FALUBELI 1: Nem tehetem. Masun nem egyedül cselekedett. Segített neki valaki
    az erődből.
    
    FALUBELI 2: Miből gondolod?
    
    FALUBELI 1: Levelezik valakivel odabentről. A kosárkészítő postáskodik nekik.
    
    FALUBELI 2: Ez nem ok a hallgatásra.
    
    FALUBELI 1: De a kosárkészítő épp a támadás előtt vitt neki egy levelet. Azt
    gyanítom, hogy parancs lehetett a kapu kinyitására.
    
    FALUBELI 2: Akkor beszélj a kosárkészítővel. Megnevezheti Masun cinkosát.
    
    FALUBELI 1: Eltűnt. Félelmében elrejtőzött, amiért belekeveredett ebbe.
    
    [A másik felubeli nevet.]
    
    FALUBELI 2: Valószínűleg elbújt az egyik kosarában.
    
    [Altair elmegy a kosárkészítőhöz. Az éppen egy nővel beszélget.]
    
    NŐ: Kérlek, csak egyet. A támadásban mindent elvesztettünk, és nem tudjuk hol
    tárolni a gabonát.
    
    KOSÁRKÉSZÍTŐ: Most sajnos nem érek rá.
    
    NŐ: Köze van a levélhez?
    
    KOSÁRKÉSZÍTŐ: Miféle levélhez?
    
    NŐ: Ahhoz, amit akkor kaptál, mikor ideértem. Rossz hír?
    
    KOSÁRKÉSZÍTŐ: Nem tudom miről beszélsz. Nézd, meglátom mit tehetek, de most
    kérlek, hagyj magamra. Gyere vissza később.
    
    NŐ: Ahogy óhajtod.
    
    [Altair ezután észrevétlenül ellopja a levelet a kosárkészítőtől. A levélből
    megtudja hol van Masun. Altair odamegy, és azt látja, hogy Masun épp beszédet
    mond az embereknek.]
    
    MASUN: Látom, hogy néztek rám. Hallom, miket beszéltek! Egy áruló! Nem vagyok
    áruló! Al Mualim árult el minket! Meg fogjátok látni! Hamarosan mind látni
    fogjátok az igazságot! Egy új világ küszöbén állunk! Az egy jobb hely, ahol
    minden ember egyenlő! De az olyan emberek, mint Al Mualim, elpusztítanák ezt
    az álmot! A keddi támadás csupán az első volt, és lesz még több is, ha nem
    bánjátok meg a bűneiteket! Hagyjatok fel ezzel a bűnös élettel. Lázadjatok fel
    Masyaf őrült vezetője ellen! Vegyétek észre a hazugságait.
    
    [Masun elhagyja a helyszínt. Altair követi, és ahol senki nem figyel,
    megtámadja Masun-t és kioszt neki pár pofont.]
    
    MASUN: Elég! Megadom magam, megadom magam.
    
    ALTAIR: Akkor beszélj! Nem érdekelnek a játékaid. Miért árultál el minket és
    kinek szolgálsz?
    
    MASUN: A Templomosokat szolgáljuk. Neked is hasonlóan kellene cselekedned.
    Becsületes ügyet szolgálnak.
    
    ALTAIR: „Szolgáljuk”? Mi ez a többesszám?
    
    MASUN: Jamal. Ő beszélt nekem a tervükről. Megkért, hogy nyissam ki a kaput.
    
    ALTAIR: Elárultál minket. Minket, kik testvérünknek neveztünk, és vigyáztunk
    rád.
    
    MASUN: Azt tettem, ami hitem szerint helyes volt. És ha ezért meg kell ölnöd,
    akkor legyen hát. Nem félek a haláltól.
    
    ALTAIR: Nem én döntök a sorsodról. Al Mualim fog ítéletet hozni.
    
    [Az Animus előreugrik az időben. Altair Al Mualim elé vitte Masun-t.]
    
    AL MUALIM: Az ellened felhozott vád, hogy elárultad testvériségünket, és utat
    nyitottál ellenségeinknek. Mit felelsz ezekre a vádakra?
    
    MASUN: Semmit nem tagadok. Büszke vagyok arra, amit tettem. Csak azt bánom,
    hogy nem jártak sikerrel.
    
    AL MUALIM: Adok neked egy esélyt, hogy megbánd a bűneidet, hogy megtagadd a
    szívedben lakozó gonoszt.
    
    MASUN: A szívemben nem a gonosz lakik, hanem az igazság. Nem bánok meg semmit.
    
    AL MUALIM: Akkor meghalsz.
    
    [Al Mualim kivonja a kardját, és leszúrja Masun-t.]
    
    AL MUALIM: Jól cselekedtél, Altair, és megszolgáltad a jogot, hogy ismét
    kardot viselhess.
    
    [Al Mualim odaadja Altairnak a kardot, amivel az imént leszúrta Masun-t.]
    
    ALTAIR: Mi lesz a cinkosával?
    
    AL MUALIM: Azt majd meglátjuk. Vannak, akik tudatlanságukban vagy félelmükben
    cselekszenek rosszat. Az ilyen embereket meg lehet menteni. Mások romlott
    vágyaktól gyötrődnek, elméjük mérgezett és eltorzult. Az ilyen embereket meg
    kell semmisíteni. Hamarosan meglátjuk, Jamal melyik csoportba tartozik.
    
    ALTAIR: Ezek szerint átmentem a vizsgádon. Most mi következik?
    
    AL MUALIM: Óh, gyermekem, ez még csak a kezdet. Van itt nálam egy lista.
    Kilenc név díszeleg rajta. Kilenc ember, kiknek halniuk kell. Pestishozók,
    viszálykeltők. Hatalmuk és befolyásuk megrontja a vidéket, és biztosítják a
    Keresztes hadjárat folytatását. Keresd meg őket. Öld meg őket. Közben elveted
    a béke magvait mind a vidéken, mind önmagadban. Így jóvá teheted bűneidet.
    
    ALTAIR: Kilenc élet a sajátomért cserében.
    
    AL MUALIM: Szerintem bőkezű ajánlat. Van kérdésed?
    
    ALTAIR: Csak annyi, hogy hol kell kezdenem.
    
    AL MUALIM: Nagyon jó. Lovagolj Damaszkuszba. Keresd meg Tamirt a feketepiaci
    kereskedőt. Legyen ő az első, aki elhull. Ha megérkezdtél mindenképp látogasd
    meg a város asszasszin kirendeltségét. Előre küldök egy galambot, hogy
    értesítsem a Rafiq-ot az érkezésedről. Beszélj vele, és rájössz, hogy sokat
    segíthet neked.
    
    [Al Mualim elenged egy postagalambot.]
    
    ALTAIR: Ha szerinted így a legjobb...
    
    AL MUALIM: Igen. Mellesleg a beleegyezése nélkül nem léphetsz akcióba sem.
    
    ALTAIR: Miféle szamárság ez? Nincs szükségem engedélyre! Csak időpocsékolás.
    
    AL MUALIM: Ez az ár, amit meg kell fizetned a hibákért, melyeket vétettél.
    Most nem csak nekem feleszt, hanem az egész Testvériségnek.
    
    ALTAIR: Legyen hát.
    
    AL MUALIM: Vedd a felszerelésed, és indulj. Bizonyísd be, hogy még nem vesztél
    el számunkra.
    
    
    Damaszkusz – Tamir (DA1)
    ------------------------
    
    [Altair megérkezik Damaszkuszba és egyenesen a rafiq-hoz megy.]
    
    RAFIQ: Altair. Jó téged épségben látni.
    
    ALTAIR: Téged is, barátom.
    
    RAFIQ: Sajnálom, ami veled történt.
    
    ALTAIR: Ne is gondolj rá.
    
    RAFIQ: Nemrég járt itt néhány testvérünk. Ha hallottad volna, miket mondtak,
    biztos vagyok benne, hogy azon nyomban levágod őket.
    
    ALTAIR: Nem baj.
    
    RAFIQ: Hát soha nem voltál igazán oda a krédóért.
    
    ALTAIR: Ez minden?
    
    RAFIQ: Sajnálom. Néha megfeledkezem magamról. Milyen ügy hozott Damaszkuszba?
    
    ALTAIR: Egy Tamir nevű ember. Al Mualim érdeklődik a munkássága iránt. Véget
    kell vetnem neki. Mondd el, hol találom.
    
    RAFIQ: Még biztos nem felejtetted el, hogy kell felkutatni egy célpontot. 
    
    ALTAIR: Persze, hogy nem. Meg kell tudnunk mikor és hol fog tartózkodni. De
    ezt a fajta munkát akár... Értem.
    
    RAFIQ: Mej, és nyomozz a városban. Derítsd ki mit tervez, és hol
    tevékenykedik. Az előkészületek hozzák meg a győzelmet.
    
    ALTAIR: Mit tudsz róla?
    
    RAFIQ: Tamir egy feketepiaci kereskedő, szóval a Souk /*piac*/ negyedben
    kellene kezdened a nyomozást. Tanácsolnám, hogy látogasd meg az innen
    észak-keletre található kis souk-ot, és a medreszét /*iszlám iskola*/ innen
    keletre. Meg a parkot is innen északra. Koncentrálj ezekre a helyekre, és elég
    sokat megtudhatsz róla.
    
    ALTAIR: Felteszem vissza kellene jönnöm hozzád, ha végeztem.
    
    RAFIQ: Igen. Gyere. Átadom majd Al Mualim jelét, te pedig átadod Tamir életét.
    
    ALTAIR: Ahogy óhajtod.
    
    RAFIQ: Emlékezz, Altair, ha bajba keveredsz és a város ellened fordul, térj
    vissza ide. Én megóvhatlak a vihartól. De vigyázz: ha az ellenségeid túl közel
    vannak, akkor az ajtóm csukva marad, míg le nem rázod őket. Megértetted?
    
    ALTAIR: Igen. Ha elvezetném ide az ellenséget, az bajt hozna a Testvériségre.
    
    RAFIQ: Pontosan. Most menj.
    
    [Miután Altair elég információt gyűjtött, visszatér a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Altair! Isten hozott!
    
    ALTAIR: Megtettem, amit kértél. Add a jelet.
    
    RAFIQ: Ne olyan sebesen. Mondd el, mit tudsz.
    
    ALTAIR: Tamir a Souk Al-Silaah vezetője. Fegyvereket és vértezeteket árul, és
    sok támogatója van. Kovácsok, kereskedők, bankárok. Ő a vidék legnagyobb
    halál-kereskedője.
    
    RAFIQ: És hogy akarsz megszabadítani minket ettől a mételytől?
    
    ALTAIR: Lesz egy megbeszélés egy fontos üzletről a Souk Al-Silaah-ban. Azt
    mondják ez lesz Tamir eddigi legnagyobb dobása. A munkája elvonja majd a
    figyelmét, így lecsaphatok rá.
    
    RAFIQ: A terved jónak tűnik. Engedélyt adok a végrehajtására.
    
    [A rafiq egy fehér tollat tesz a pultra. Altair elteszi.]
    
    RAIFQ: Legyen meg Al Mualim akarata. Pihenj, míg készen nem állsz.
    
    [Mikor Altair készen áll elmegy a Souk Al-Silaah-ba. Tamir épp egy másik
    kereskedővel veszekszik.]
    
    TAMIR: Az embereid nem tudták teljesíteni a parancsot, ezért én nem tudtam
    teljesíteni az ügyfél kívánságát!
    
    KERESKEDŐ: Több időre van szükségünk.
    
    TAMIR: Ez egy lusta vagy egy hozzá nem értő ember kifogása. Te melyik vagy?
    
    KERESKEDŐ: Egyik sem.
    
    TAMIR: Nem úgy tűnik. Hogy akarod megoldani ezt a problémát? A fegyverekre
    most van szükség!
    
    KERESKEDŐ: Nem látok megoldást. Az embereim éjjel-nappal dolgoznak, de a te
    „ügyfeled” túl sokat kér, és a szállítási útvonal sem egyszerű.
    
    TAMIR: Bárcsak olyan tehetséggel gyártanál fegyvereket, mint kifogásokat.
    
    KERESKEDŐ: Meg tettem, amit tudtam.
    
    TAMIR: Az nem elég.
    
    KERESKEDŐ: Akkor talán túl sokat kérsz.
    
    TAMIR: Túl sokat? Mindent megadtam neked. Ha én nem lennék, még mindig kígyót
    bűvölnél alamizsnáért. Csak annyit kérek cserébe, hogy teljesítsd a
    rendeléseimet. És te azt mondod, hogy túl sokat kérek? Hogy vetemedhetsz ilyen
    tiszteletlenségre?
    
    KERESKEDŐ: Kérlek, Tamir. Nem akartalak megsérteni.
    
    TAMIR: Akkor be kellett volna fognod a szádat.
    
    [Tamir kivonja a kardját, és megvágja a kereskedőt.]
    
    KERESKEDŐ: Ne! Hagyd abba!
    
    TAMIR: Hagyjam abba? Hisz épp csak elkezdtem.
    
    [Tamir miközben beszél többször is megvágja a kereskedőt.]
    
    TAMIR: Idejöttél a souk-omba! És az embereim előtt sértegetni merészelsz?
    
    [A kereskedő végül belehal a vágásokba. Tamir egyik embere el akarja vinni a
    holttestet.]
    
    TAMIR: Ne! Hagyd ott! Legyen ez nektek tanulság. Kétszer is gondoljátok meg,
    mielőtt azt mondjátok, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Most pedig vissza
    munkára!
    
    [Ezután Tamir körbejár és beszél a kereskedőkkel. Altair kivárja a megfelelő
    pillanatot és leszúrja Tamirt. Miközben haldoklik Altair beszél vele.]
    
    ALTAIR: Béke veled.
    
    TAMIR: Ezért megfizetsz. Te is és a fajtád is.
    
    ALTAIR: Nekem úgy tűnik, hogy éppen te fizetsz, barátom. Többé nem profitálsz
    mások szenvedéséből.
    
    TAMIR: Egy jelentéktelen halál-kereskedőnek nézel, aki a háború csecsén lóg?
    Érdekes célpont, nem gondolod? Miért pont én, mikor oly sokan teszik ugyanazt,
    mint én.
    
    ALTAIR: Azt hiszed különleges vagy?
    
    TAMIR: Hát persze! Én a profitnál sokkal nemesebb célért küzdök. Pont mint a
    testvéreim.
    
    ALTAIR: A testvéreid?
    
    TAMIR: Ez azt hiszi egyedül dolgozom. Én csak része vagyok az egésznek. Egy
    ember, akinek ez a szerep jutott. Hamarosan megsimered a többieket is. Nem
    fognak örülni annak, amit tettél.
    
    ALTAIR: Jó. Már várom, hogy az ő életüknek is véget vessek.
    
    TAMIR: Micsoda büszkeség. Ez okozza majd a vesztedet, gyermekem.
    
    [Tamir meghal, Altair pedig megmártja a tollat a vérében. Altair elmenekül a
    helyszínről, vissza a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Eljutott hozzám győzelmed hire, Altair. Hálám és tiszteletem a tiéd.
    
    ALTAIR: Köszönöm.
    
    RAFIQ: Kár, hogy a többi asszasszin még mindig oly kevésre tart téged.
    
    ALTAIR: Rafiq, nem érdekel, hogy mit gondolnak a többiek.
    
    RAFIQ: Ahogy gondolod, Altair. Vidd meg győzelmed hírét Al Mualimnak. Biztos
    vagyok benne, hogy van még feladata számodra.
    
    
    Abstergo – 2. nap este (A2E)
    ----------------------------
    
    VIDIC: Ki a gépből, Mr. Miles.
    
    DESMOND: Mi a baj, Doki?
    
    VIDIC: Ms. Stillman újfent ragaszkodik hozzá, hogy hagyjam magát pihenni.
    
    [Vidic elmegy. Desmond odamegy Lucy-hoz.]
    
    DESMOND: Szóval... elmondod ki dugott karót a seggébe?
    
    LUCY: Van egy határidőnk. Egy hét. Vagyis már csak hat nap.
    
    DESMOND: Határidő?
    
    LUCY: Nem beszélhetek róla.
    
    DESMOND: Képzeld magad a helyembe! Fogva tart egy csapatnyi tudós – legalábbis
    azt hiszem, tudósok – és arra kényszerítenek, hogy az egész napot egy őrült
    gépezetben töltsem. Nem mondjátok meg mit kerestek, sem azt, hogy miért
    keresitek, de hálás lehetek, amiért nem öltök meg. Ez egy nagyon elbaszott
    helyzet!
    
    [Kínos csönd következik.]
    
    DESMOND: Sajnálom, de az.
    
    LUCY: Mit akarsz, mit tegyek?
    
    DESMOND: Nem is tudom... talán válaszolhatnál néhány kérdésre.
    
    LUCY: Nem tehetem. És jobb is így. Biztonságosabb.
    
    DESMOND: Kinek?
    
    LUCY: Mindkettőnknek.
    
    DESMOND: Hé, tudod mit? Azt hiszem van egy kérdésem, amire válaszolhatsz.
    
    LUCY: Mi az?
    
    DESMOND: Miért van az, hogy néha az emberek a gépezetben úgy beszélnek, mintha
    a jövőből jöttek volna?
    
    LUCY: A jövőből?
    
    DESMOND: Mármint a jelenből. A mából, a mostból, érted.
    
    LUCY: Nos, bizotsan feltűnt, hogy az angol lett a Szentföldön a hivatalos
    nyelv.
    
    DESMOND: Igen, akartam is mondani...
    
    LUCY: Mivel az Animus lefordítja az emberek beszédét mai angolra, ezért
    számíthatsz néhol egy kis korszerűtlenségre. Meg tudnám csinálni, hogy
    hitelesebb legyen, de... olvastál már valamit Chaucer-től?
    
    DESMOND: Kitől?
    
    LUCY: Igen... Határozottan nem neked való.
    
    DESMOND: Mondhatsz még nekem valamit az Abstergo-ról? Mi folyik itt? Mármint
    azon túl, hogy fogva tartotok.
    
    LUCY: Az Abstergo a világ egyik legnagyobb gyógyszeripari cége. Főként az
    anti-depresszánsok területén kiemelkedő. Van néhány hasznos információ azon a
    számítógépen.
    
    DESMOND: De azt mondtad, hogy ez nem gyógyszerkísérlet. Akkor mi ez?
    
    LUCY: Nem tetszik, amerre ez a beszélgetés tart.
    
    DESMOND: Tehát feltehetőleg az Animus nem illik bele abba a képbe, amit kifelé
    mutatnak.
    
    LUCY: Mi? Nem láttad a reklámokat?
    
    DESMOND: Óh, Istenem... Van humorérzéke.
    
    LUCY: Sajnálom, Desmond, de nagyon sok dolgom van. Már mondtam, hogy ha
    szeretnél többet tudni a vállalatról, akkor használd a számítógépet. A
    telekommunikációs rész kifejezetten érdekes.
    
    [Desmond megnézi a számítógépet, majd bemegy a szobájába. Mikor elalszik,
    ugyanazt a furcsa villanást látja.]
    
    
    3. EMLÉKTÖMB (ET3)
    ------------------
    
    
    Abstergo – 3. nap reggel (A3R)
    ------------------------------
    
    [Mikor Desmond felébed, Vidic már a szobájában áll.]
    
    VIDIC: Menjünk, Mr. Miles. Az idő fogy.
    
    [Vidic kimegy, Desmond követi.]
    
    DESMOND: Hol van Lucy?
    
    VIDIC: Ne aggódjon, hamarosan itt lesz.
    
    DESMOND: Miért csinálja ez, Doki? Miben reménykedik, mit fog elérni?
    
    VIDIC: Bekapcsolta mostanában a televíziót? Olvasott újságot?
    
    DESMOND: Soha nem érdeklődtem igazán ilyen dolgok iránt.
    
    VIDIC: Akkor engedje meg, hogy összefoglaljam. A világ rendetlen. Igazán
    nevetséges. Maga elsőkézből tudhatja ezt –  ezer év telt el maga és az őse
    között, de a társadalom még mindig ugyanolyan primitív. Ugyanolyan buta.
    
    DESMOND: És ezzel mit akar mondani?
    
    VIDIC: Rend, Mr. Miles. A világnak rendre van szüksége. Mi ezért a célért
    dolgozunk, és Ön segít nekünk elérni ezt a célt.
    
    [Desmond nevet.]
    
    DESMOND: Azt akarja, hogy elhiggyem, hogy egy jobb jövő felépítéséért
    fáradoznak?
    
    VIDIC: Pontosan ezt tesszük. Az emberi faj útmutatásért kiált. Tudni akarjá
    miért vannak itt, és mit kell tenniük. Nos, mi majd megmondjuk nekik. És amint
    megértik, hogyan éljék az életüket, minden jobb lesz.
    
    DESMOND: Jobb? Hogyan?
    
    VIDIC: Megszűnne minden konfliktus a legkissebbtől a legnagyobbig. Maguk
    asszasszinok nem ezért küzdenek? Hogy béke legyen mindenhol.
    
    DESMOND: Már mondtam, hogy nem vagyok asszasszin.
    
    VIDIC: Igaz, igaz.
    
    [Desmond sóhajt.]
    
    DESMOND: Még mindig nem értem, hol jövök én a képbe.
    
    VIDIC: Idő, Mr. Miles. Idővel megérti. Vagy nem. Engem nem érdekel, amíg
    mutatja nekünk az utat.
    
    DESMOND: Hova?
    
    [Lucy belép.]
    
    LUCY: Elnézést a késésért. Készen állnak?
    
    VIDIC: Igen.
    
    [Desmond lefekszik az Animus-ra.]
    
    
    Masyaf (M02)
    ------------
    
    [Altair és Al Mualim a könyvtárban beszélgetnek.]
    
    AL MUALIM: Szép munkát végeztél, Altair. És bízom benne, hogy ez csak az első
    siker a sok közül.
    
    ALTAIR: Tamir úgy beszélt, mintha jól ismerne téged. Arra utalt, hogy a
    munkámnak komolyabb célja van.
    
    AL MUALIM: Egy tett jelentősége csak abban a kontextusban nyílvánul meg,
    melyben végrehajtják, valamint a tett által előidézett következményekben.
    
    ALTAIR: Akkor ezek szerint tudnom kellene még valamit?
    
    AL MUALIM: Altair, a legnagyobb hibát azért követted el, mert túl sokat
    tudtál. Csak azért döntök az információk visszatartása mellett, hogy biztos
    legyek benne, hogy nem követel el másodszor is ugyanazt a hibát.
    
    ALTAIR: Értem.
    
    AL MUALIM: Nem, nem érted. És ez így is lesz, míg meg nem tanultad a leckét.
    Mégis, mivel szakszerűen jártál el, emelkedik a rangod, és visszakapod a
    felszerelésed egy részét. Most menj Akkóba vagy Jeruzsálembe. Mindkét városban
    vannak olyan emberek, akik igényt tartanak a figyelmedre. A rafiq-ok majd
    mondanak többet is.
    
    [Al Mualim elenged még két postagalambot. Altair Akkóba megy.]
    
    
    Akkó – Garnier de Naplouse (AK1)
    --------------------------------
    
    [Altair elmegy az akkói rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Altair. Egy kismadár azt csiripelte, hogy eljössz hozzám.
    
    ALTAIR: Al Mualim parancsba adta Garnier de Naplouse kivégzését, hát itt
    vagyok. Mit tudsz róla?
    
    RAFIQ: Ő a Johannita lovagok Nagymestere. A nekik fenntartott kerületben él.
    Ennél többet nem mondhatok. Javaslom nyomozz a városban, kérdezősködj az
    emberektől.
    
    ALTAIR: Mondd meg mik a fő gyülekezőhelyek, és meglátom mit tehetek.
    
    RAFIQ: A közpark innen északra – legalábbis ami maradt belőle – a legjobb hely
    a kezdéshez. Van egy elhagyatott piac észak-nyugatra, amit érdemes lehet
    megnézni. És a Jehoshaphat-i Mária Templom innen nyugatra még mindig egy
    közkedvelt találkozóhely. Ez a három hely kielégítheti az igényeidet.
    
    ALTAIR: Nagyra értékelem az információt, Rafiq. Jó hasznát fogom venni.
    
    RAFIQ: Remélem is.
    
    [Altair, miután végez a nyomozással, visszatér a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Altair? Hogy haladsz a Garnier utáni nyomozással?
    
    ALTAIR: Tudom mikor és hogyan csapjak le rá.
    
    RAFIQ: Akkor oszd meg velem a tudásod.
    
    ALTAIR: A Rend kórházában él és dolgozik, innen észak-nyugatra. A pletykák
    szerint mindenféle rémtetteket követnek el a falak mögött. Úgy tűnik, a jó
    doktor élvezetét leli az ártatlan lakosokon végzett kísérletekben, kiknek
    többségét Jeruzsálemből hozták ide.
    
    RAFIQ: Okos. Mivel egy másik városból raboltatja el az alanyait, elkerülheti,
    hogy túl nagy gyanút keltsen itt. De vissza a lényeghez. Mi a terved?
    
    ALTAIR: Garnier leginkább a lakosztályában tartózkodik, de néha kijár
    megvizsgálni a pácienseit. Amikor éppen a betegeivel van elfoglalva, akkor
    fogok lecsapni.
    
    RAFIQ: Nyílvánvalóan jól átgondoltad. Engedélyt adok a cselekvésre.
    
    [A rafiq lerakja a pultra a tollat, Altair pedig elteszi.]
    
    RAFIQ: Mosd le ezt a foltot Akkóról, Altair. Talán közben a saját foltod is
    eltűnik. Pihenj, míg készen nem állsz.
    
    [Altair elmegy a kórházba, melynek udvarán nagyobb tömeg gyűlt össze.]
    
    FÉRFI: Ne! Segítség! Segítség!
    
    [Egy félmeztelen férfi pánikszerűen menekül ki az udvarra.]
    
    FÉRFI: Segítség! Kérem! Valaki segítsen!
    
    [Két katona elkapja és lefogja a férfit. Garnier jön ki a kórházból és megáll
    a férfi előtt.]
    
    GARNIER: Elég, gyermekem.
    
    [A katonákhoz fordul.]
    
    GARNIER: Azt kértem, hogy hozzátok vissza a pácienst, nem azt, hogy öljétek
    meg.
    
    [A férfihoz fordul.]
    
    GARNIER: Minden rendben lesz.
    
    FÉRFI: Nem!
    
    GARNIER: Add a kezed.
    
    FÉRFI: Nem! Ne érjen hozzám! Többé ne!
    
    GARNIER: Vesd el ezt a félelmet, különben nem tudok segíteni rajtad.
    
    FÉRFI: Segíteni, ahogy másokon is segített? Elvette a lelküket! Láttam!
    Láttam! De az enyémet nem! Nem! Az enyémet nem fogja elvenni!
    
    [Garnier megüti a férfit.]
    
    GARNIER: Szedd össze magad! Azt hiszed én élvezem ezt? Azt hiszed bántani
    akarlak? Nem hagysz nekem más választást.
    
    [A férfi a tömeghez szól.]
    
    FÉRFI: Minden kedves szó egy pofonnal társul! Minden hazugság és fortély! Nem
    elégszik meg, míg mindenki meg nem hajol előtte!
    
    GARNIER: Ezt nem kellett volna... Vigyétek vissza a helyére. Majd megyek én
    is, amint elláttam a többieket.
    
    FÉRFI: Nem tarthattok itt! Újra elmenekülök!
    
    GARNIER: Nem. Nem fogsz. Törjétek el a lábait. Mindkettőt.
    
    [A katonák rátaposnak a férfi térdeire.]
    
    GARNIER: Sajnálom, gyermekem.
    
    [Garnier ráförmed a bámészkodókra.]
    
    GARNIER: Nektek nincs jobb dolgotok?
    
    [Mikor Garnier nem figyel, Altair leszúrja. Miközben Garnier haldoklik,
    beszélnek egymással.]
    
    ALTAIR: Engedd szabadon a terheidet.
    
    GARNIER: Igen, most megpihenek. Hív a végtelen álom. De mielőtt lecsukom
    szemeimet, tudnom kell... mi lesz a gyermekeimmel?
    
    ALTAIR: Azokra az emberekre gondolsz, akiknek a kegyetlen kísérleteidtől
    kellett szenvedniük? Szabadon haza téhetnek majd otthonaikba.
    
    GARNIER: Otthonaikba? Miféle otthonaikba? A csatornába? A bordélyházakba? A
    börtönökbe, ahonnan kirángattuk őket?
    
    ALTAIR: Akaratuk ellenére raboltátok el ezeket az embereket.
    
    GARNIER: Igen, és milyen kicsiny volt az az akarat, mi bennük volt. Tényleg
    ennyire naív vagy? Te lecsillapítasz egy síró gyermeket csak mert jajveszékel?
    „Apám, a tűzzel akarok játszani!” Mit mondanál neki? „Ahogy akarod.” De azután
    te felelnél az égési sérüléseiért.
    
    ALTAIR: Ezek nem gyerekek, hanem felnőtt férfiak és nők.
    
    GARNIER: Testileg talán, de szellemileg nem. És én éppen ezen akartam
    változtatni. Bevallom, az Édendarab nékül – mit elloptatok tőlünk – a munkám
    üteme belassult. De vannak füvek, keverékek és párlatok. Az őrségem a
    bizonyíték. Mielőtt rájuk találtam, őrültek voltak, de én kiszabadítottam őket
    saját elméjük börtönéből. És a halálommal ismét megőrülnek majd.
    
    ALTAIR: Tényleg azt hiszed, hogy segítesz rajtuk?
    
    GARNIER: Nem hiszem. Tudom.
    
    [Garnier meghal. Altair megmártja vérében a tollat, és elmenekül a
    helyszínről. Visszatér a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Mi hír, Altair?
    
    ALTAIR: Garnier meghalt.
    
    RAFIQ: Akkor térj vissza Masyaf-ba győzelmed hírével.
    
    ALTAIR: Lenne itt valami.
    
    RAFIQ: Mondd hát. Vagy azt várod, hogy olvassak a gondolataidban?
    
    ALTAIR: Mit akarhatott ezektől az emberektől? Miért tartotta fogva őket és
    miért végzett rajtuk különféle kísérleteket?
    
    RAFIQ: A te dolgod nem a kérdések feltevése, hanem a cselekvés, Altair. Nem
    számít mit miért tett. Csak az fontos, hogy halott.
    
    ALTAIR: De nekem úgy tűnt, hogy Garnier őszintén hitt benne, hogy segít ezeken
    az embereken.
    
    RAFIQ: Úgy láttad?
    
    ALTAIR: Nem. Amit láttam nem a gyógyulás, hanem a fájdalom helye volt.
    
    RAFIQ: Akkor miért beszélünk még mindig erről?
    
    ALTAIR: Nem tudom. Felejtsd el, hogy szóba hoztam.
    
    RAFIQ: Megtörtént.
    
    
    Masyaf (M03)
    ------------
    
    [Al Mualim és Altair beszélgetnek.]
    
    AL MUALIM: Vannak híreid, Altair?
    
    ALTAIR: Garnier de Naplouse halott.
    
    AL MUALIM: Kiváló. Ennél kellemesebb végkifejletre nem is számítottunk.
    
    ALTAIR: És mégis...
    
    AL MUALIM: Mi az?
    
    ALTAIR: A Doktor nagyon határozottan kiállt munkája nemessége mellett. És így
    visszagondolva, úgy tűnt, hogy az állítólagos foglyai hálát éreznek iránta.
    Nem mindenki, de éppen elegen ahhoz, hogy kétségeim támadjanak. Hogyan
    fordította az ellenséget baráttá?
    
    AL MUALIM: A vezetők mindig megtalálják a módját, hogyan bírjanak
    engedelmességre másokat. Éppen ez a képesség teszi őket vezetőkké. Mikor a szó
    nem elég, pénzt használnak. Mikor az sem elég, alapvetőbb eszközöket
    használnak: megvesztegetések, fenyegetőzések és más fortélyok. Vannak
    növények, Altair, távoli vidékekről származó füvek, melyek képesek elvenni egy
    ember józan eszét. Oly nagy élvezetet okozhatnak, hogy képesek akár rabul is
    ejteni az embert.
    
    ALTAIR: Akkor szerinted ezeket az embereket begyógyszerezték? Megmérgezték?
    
    AL MUALIM: Igen, ha tényleg úgy volt, ahogy mondod.
    
    ALTAIR: Füvek. Furcsa módja ez az irányításnak.
    
    AL MUALIM: Ellenségeink ugyanezzel vádoltak meg engem is.
    
    ALTAIR: A Paradicsomi Ígéret...
    
    AL MUALIM: Azt hiszik, van egy kert tele nőkkel és élvezettel, és én
    Garnierhez hasonlóan begyógyszerezlek titeket, és a kert jutalmaival szédítlek
    benneteket.
    
    ALTAIR: Nem ismerik az igazságot.
    
    AL MUALIM: És ennek így is kell lennie.
    
    ALTAIR: De ha tudnák az igazat – hogy csak a békét keressük...
    
    AL MUALIM: Akkor nem félnének tőlünk, és kicsúsznának a markunkból. Menj,
    ideje folytatnod a munkádat. A rangod ismét emelkedett, és a felszerelésed
    további darabjait kapod vissza. Majd beszélünk újra, ha a következő is
    elhullott.
    
    [Altair Jeruzsálembe lovagol.]
    
    
    Jeruzsálem – Talal (JE1)
    ------------------------
    
    [Altair elmegy a jeruzsálemi rafiq-hoz, aki nem más, mint Malik.]
    
    ALTAIR: Biztonság és béke, Malik.
    
    MALIK: A jelenléted mindkettőtől megfoszt. Mit akarsz?
    
    ALTAIR: Al Mualim megkért, hogy...
    
    MALIK: ...hogy végezz el valami alantas feladatot, hogy jóvá tehesd a
    bűneidet. Ki vele.
    
    ALTAIR: Mondd el, mit tudsz egy Talal nevű emberről.
    
    MALIK: A te kötelességed, hogy megtaláld és kivégezd azt az embert, Altair.
    Nem az enyém.
    
    ALTAIR: Jobban tennéd, ha segítenél. A halála az egész vidék javára válna.
    
    MALIK: Mert neked nem válna javadra?
    
    ALTAIR: Engem nem aggasztanak az ilyen dolgok.
    
    MALIK: Engem a te cselekedeteid aggasztanak.
    
    ALTAIR: Akkor ne segíts. Egyedül is megtalálom.
    
    [Malik sóhajt.]
    
    MALIK: Várj, várj. Nem hagyom, hogy vak ember módjára botorkálj a városban.
    Jobb, ha tudod hol kezdd a nyomozást.
    
    ALTAIR: Hallgatlak.
    
    MALIK: Három hely jut eszembe. Innen délre van egy piac, ami a határt képezi a
    muszlim és a zsidó kerület között, északra van ennek a kerületnek a mecsete,
    és keletre van Szent Anna Temploma – közel a Bab Ariha kapuhoz.
    
    ALTAIR: Ez minden?
    
    MALIK: Elég, hogy megadja a kezdő lökést, és több, mint amit érdemelsz.
    
    [Altair miután végzett a nyomozással, visszatér Malikhoz.]
    
    ALTAIR: Malik...
    
    MALIK: Jöttél tovább pazarolni az időmet?
    
    ALTAIR: Megtaláltam Talalt. Készen állok a cselekvésre.
    
    MALIK: Azt majd én eldöntöm.
    
    ALTAIR: Jól van. A következőket derítettem ki: emberi életekkel kereskedik,
    elrabolja a jeruzsálemi lakosokat, és eladja őket rabszolgának. Egy
    raktárépületben tartózkodik az északi kaputorony közelében. Épp egy karavánt
    készít fel az utazásra. A szállítmány ellenőrzése közben fogok lecsapni rá. Ha
    ki tudom cselezni az embereit, akkor Talal nem lesz egy nagy kihívás.
    
    MALIK: „Nem lesz egy nagy kihívás”? Hallod magad? Micsoda önteltség.
    
    ALTAIR: Végeztünk? Elégedett vagy azzal, amit kiderítettem?
    
    MALIK: Nem, de ez van.
    
    [Malik odaadja a tollat Altairnak.]
    
    MALIK: Pihenj, készülődj, sírdogálj a sarokban... tedd azt, amit ilyenkor
    szoktál, csak ne zavarj közben.
    
    [Altair elmegy a raktárépületbe. Mikor belép, az ajtó bezárul mögötte. Odabenn
    ketrecbe zárt embereket talál. Altair hallja Talal hangját, de nem látja
    sehol.]
    
    TALAL: Nem kellett volna idejönnöd, Asszasszin.
    
    ALTAIR: És most mi lesz, Rabszolgakereskedő?
    
    TALAL: Ne nevezz így! Én csak segíteni akarok rajtuk. Ahogy egyszer rajtam is
    segítettek.
    
    ALTAIR: Azzal nem teszel jót nekik, ha foglyul ejted őket.
    
    TALAL: Nem foglyok. Vigyázok rájuk. Felkészítem őket az útra, mely előttük
    áll.
    
    ALTAIR: Miféle út? Életre szóló szolgaság.
    
    [Talal nevet.]
    
    TALAL: Nem tudsz te semmit! Már idehozni is ostabaság volt téged. Azt hinni,
    hogy majd megérted.
    
    ALTAIR: Értem én, elég jól. Mutasd magad!
    
    [Kinyílik egy ajtó, és Altair belép egy tágas terembe.]
    
    TALAL: Csak nem találkozni szeretnél az emberrel, aki idehívott?
    
    ALTAIR: Nem hívtál. Magamtól jöttem.
    
    [Talal nevet.]
    
    TALAL: Valóban? Ki nyitotta ki az ajtót? Tisztította meg az utat? Kellett-e
    valaha is pengét akasztanod egyetlen emberemmel is? Nem. Ezt mind érted
    tettem. Lépj hát a fénybe, és teljesítem az utolsó kívánságodat.
    
    [Altair belép a plafonról beszűrődő fény körébe. Az emeletről számos fegyveres
    férfi ugrik le és veszi körbe Altairt. Odafenn Talal kilép az árnyékból, és
    megmutatja magát Altairnak.]
    
    TALAL: Nos, itt állok előtted. Mi az óhajod?
    
    ALTAIR: Gyere le ide. Intézzük el ezt az ügyet becsületesen.
    
    TALAL: Miért kell mindig erőszakkal végződnie az ilyen dolgoknak? Úgy látom
    nem segíthetek rajtad, mert te sem akarsz segíteni önmagadon. És azt sem
    hagyhatom, hogy bármi veszélyeztesse a munkámat. Nem hagysz nekem más
    választást. Meg kell kalnod.
    
    [Altair elintézi Talal embereit, majd felmászik a második emeletre. Követi a
    tetőre, végül pedig az utcára. Altair végül utoléri Talalt és leszúrja.
    Miközben Talal haldoklik, beszélnek.]
    
    ALTAIR: Már nincs hova menekülnöd. Oszd meg velem titkaidat.
    
    TALAL: Eljátszottam a szerepem. A Testvériség nem olyan gyenge, hogy a halálom
    hatással lehessen a munkájukra.
    
    ALTAIR: Miféle testvériség?
    
    TALAL: Al Mualim nem az egyetlen, akinek célja van a Szentfölddel. És ez
    minden, amit tőlem kapsz.
    
    ALTAIR: Akkor végeztünk. Kérd istened bocsánatát.
    
    TALAL: Ő már rég elhagyott minket. Rég elhagyta a férfiakat és asszonyokat is,
    akiket védelmembe vettem.
    
    ALTAIR: Mire gondolsz?
    
    TALAL: Koldusok, szajhák, rabok, leprások. Neked ezek tényleg igazi
    rabszolgáknak tűnnek? Alkalmatlanok a legalantasabb munka elvégzésére is. Nem.
    Nem azért raboltam el őket, hogy eladjam, hanem hogy megmentsem őket. És te
    mégis megölnél minket, csak azért, mert valaki ezt kérte tőled.
    
    ALTAIR: Te a háborún szerzel nyereséget, elveszett és megtört életeken.
    
    TALAL: Amilyen tudatlan vagy, el is hiszem, hogy így gondolod. A háború
    határozta meg az életemet. Úgy hallottam a te fajtád abban a legjobb. Látod
    ebben az egészben az iróniát? Nem, úgy tűnik, még nem. De majd fogod...
    
    [Talal meghal, Altair pedig megmártja a vérében a tollat. Visszatér
    Malik-hoz.]
    
    MALIK: Altair! Nagyszerű, hogy visszatértél. Hogy ment a küldetés?
    
    ALTAIR: A feladatot végrehajtottam. Talal halott.
    
    MALIK: Óh, tudom, tudom.
    
    [Malik hangnemet vált.]
    
    MALIK: Az egész város tudja! Megfeledkeztél a „diszkréció” szó jelentéséről?
    
    ALTAIR: Egy szakképzett asszasszin gondoskodik róla, hogy tetteiről sokan
    tudomást szerezzenek.
    
    MALIK: Nem, egy szakképzett asszasszin nem engedi ki a környezete irányítását
    a kezéből!
    
    ALTAIR: Addig vitatkozhatunk a részletekről, Malik, ameddig csak szeretnél, de
    a tény megmarad: elvégeztem az Al Mualim által rám szabott feladatot.
    
    MALIK: Akkor menj. Térj vissza az öreghez. Lássuk, kinek az oldalára áll majd.
    
    ALTAIR: Te és én ugyanazon az oldalon állunk, Malik.
    
    
    Abstergo – 3. nap este (A3E)
    ----------------------------
    
    [Desmond arra tér vissza az Animus-ból, hogy Vidic mérgesen kiabál.]
    
    VIDIC: A fene egye meg! Most meg mi a probléma?
    
    LUCY: A rendszer furcsa hőmérséklet-értékeket jelez. Azt hiszem, az Animus
    túlmelegszik.
    
    VIDIC: Krisztusom, mindig van valami! Mennyi idő?
    
    LUCY: Még nem tudom megmondani.
    
    VIDIC: Elfogadhatatlanok ezek a csúszások, Ms. Stillman. Óránként kérek
    helyzetjelentést.
    
    [Vidic kimegy. Desmond felkel az Animus-ból.]
    
    LUCY: Ez eltart egy darabig, Desmond. Miért nem fekszel le és pihensz egy
    kicsit?
    
    DESMOND: Miért kiabál veled egyfolytában? Ez az ő gépe.
    
    LUCY: Csak az elmélet az őve. A gépet nem ő építette.
    
    DESMOND: Akkor ki? Te?
    
    [Lucy nevet.]
    
    LUCY: Nem. Az Abstergo-nak van egy mérnökökből álló csapata – kevés dolog van,
    ami nincs nekik –, de az összeszerelést valóban én felügyeltem. Gondolom ezért
    olyan mérges rám gyakran.
    
    DESMOND: Ez egy farok.
    
    LUCY: Nagy a nyomás rajta. Mindenkin az...
    
    DESMOND: El sem hiszem, hogy véded ezt a fickót.
    
    LUCY: Warren megmentette az életemet. Szóval, ha kiabálni akar egy kicst,
    akkor tegye.
    
    DESMOND: Hogy-hogy megmentette az életedet?
    
    LUCY: Nem te vagy az egyetlen, aki éjszakára nem mehet haza.
    
    DESMOND: Várjunk csak, azt akarod mondani, hogy fogoly vagy?
    
    LUCY: Mikor először eljöttek hozzám, épp a PhD-men végeztem az utolsó
    simításokat. Az egyetem egészen nyilvánvalóvá tette, hogy ott nincs jövőm. Nem
    tetszett nekik a doktorim témája – „áltudomány”-nak nevezték. Azt mondták,
    hogy ha alkalmaznának, az kétségbe vonná a hitelességüket, és kellemetlen
    lenne számukra.
    
    [Lucy sóhajt.]
    
    LUCY: Mindenhol ugyanez volt. Minden egyetemnél és vállalatnál, ahova csak
    interjúra mentem. A pénzem és az időm elég hamar elfogyott. Ilyen közel voltam
    a felszolgáló pulttól. De akkor kaptam egy levelet...
    
    DESMOND: Vidic-től?
    
    LUCY: Azt mondta, egyetemista korom óta követi a karrieremet. Azt mondta, hisz
    a munkámban, és találkozni akart, hogy megbeszéljük a jövőmet. Elképzelni sem
    tudod, milyen jó volt ezt hallani. Úgyhogy találkoztam vele. Mi veszteni valóm
    volt?
    
    DESMOND: És feljanánlott egy munkát.
    
    LUCY: Igen. Itt, az Abstergo-nál. Részt vettem az Animus projektben. Esélyt
    kaptam, hogy kipróbáljam az elméleteimet, és bebizonyítsam, hogy a
    professzorok tévedtek. Hogy utasíthattam volna ezt vissza?
    
    DESMOND: Azt hiszem elkerülte a figyelmemet az a rész, amikor fogly lett
    belőled.
    
    LUCY: Sokszor elgondolkodom rajta, hogy nem az ő művük volt-e az egész. Nem ők
    manipulálták-e az eseményeket, hogy mindenre elszánt legyek. Hisz képesek rá.
    Bármire képesek. Nem gondokodtam, amikor beleegyeztem, hogy idejövök. Hisz még
    azt is elmondták, hogy nem mehetek majd el innen hat hónapig, de legfeljebb
    egy évig. Ha elkezdődik a projekt, már nem lesz szükség a titoktartásra. De
    addig is a vállalat „vendége” leszek. Legalábbis ezt mondták.
    
    DESMOND: És amikor az Animus kész állt?
    
    LUCY: Éjszaka jöttek, mikor aludtam. Három fegyveres férfi. Kirángattak az
    ágyból. Istenem... A legrosszabb, hogy ismertem őket. Az egyikükkel,
    Richard-dal néha együtt ebédeltünk. De akkor... Gúnyolódtak. Mgpróbáltam
    elhúzódni, de akkor megütött. És akkor azt mondta, hogy meg fogok halni.
    
    DESMOND: Jézusom. Mit csináltál?
    
    LUCY: Semmit. Azt mondogattam magamban, hogy ez az egész nem igaz. És akkor
    megjelent Warren. Rájuk üvöltött, hogy tűnjenek a közelemből. És ők hallgattak
    rá.
    
    DESMOND: Jézusom...
    
    LUCY: Ő nem egy boldog ember, Desmond. Azt sem mondanám, hogy jó ember, de
    megmentette az életemet. Többé nem jöttek értem. És megígérte, hogy soha nem
    is fognak.
    
    DESMOND: De még mindig it vagy és ezeknek a flúgosoknak dolgozol.
    
    LUCY: De élek. Mindegy, most tényleg az Animus szerelésével kellene
    foglalkoznom. Holnap találkozunk, Desmond.
    
    [Desmond bemegy a szobájába. Észreveszi, hogy nyitva van a szekrénye.]
    
    DESMOND: Mi az ördög? Valaki járt idebenn.
    
    [Egy kis kutakodás után Desmond lefekszik, és elalvás előtt újra látja a
    furcsa villanást.]
    
    
    4. EMLÉKTÖMB (ET4)
    ------------------
    
    
    Abstergo – 4. nap reggel (A4R)
    ------------------------
    
    [Mikor Desmond felébred, kinyílik a szobája ajtaja és belép Vidic.]
    
    VIDIC: Víg jó reggelt! Nagy nap áll előttünk.
    
    DESMOND: Látom, jó kedve van ma reggel.
    
    [Desmond felül.]
    
    VIDIC: Ms. Stillman elvégzett néhány módosítást az Animus-on. Most már képes
    lesz tovább bennmaradni.
    
    DESMOND: És így többet segíthetek a kincsvadászatukban.
    
    VIDIC: Ez komoly üzlet, Mr. Miles. Nem hinném, hogy teljes mértékben értékeli
    a munkát, amit az Abstergo végez.
    
    DESMOND: Talán mert nem tudom pontosan, hogy mit is csinálnak maguk.
    
    VIDIC: Megváltoztatjuk a világot. Minden nap, százféleképpen. Tudta, hogy a
    múlt évezred minden jelentős áttörése, legyen az gyógyászati, mechanikai vagy
    filozófiai, az Abstergo-tól vagy elődjeitől jött?
    
    DESMOND: Ez aztán bátor kijelentés, Doki. Nem túloz egy picit?
    
    VIDIC: Egy kicsit sem. Az tény, hogy a hírnév nem a miénk volt. Az túl sok
    gyanút ébresztett volna. Nagy gonddal válogatjuk meg a kedvezményezetteinket.
    
    DESMOND: Miért?
    
    VIDIC: Hát nem egyértelmű? Így miénk az irányítás.
    
    DESMOND: De hogyan? Mi teszi magukat annyira különlegessé, annyira okossá,
    hogy maguk mindenféléket feltalálnak, míg mi, egszerű halandók csak
    csetlünk-botlunk, mint az idióták?
    
    VIDIC: Igazság szerint nem feltaláljuk, hanem megtaláljuk a dolgokat.
    
    DESMOND: „Megtalálják”?
    
    VIDIC: Ajándékok, Mr. Miles. Azoktól, akik előbb jöttek. De később kell
    folytatnunk ezt a beszélgetést. Fogy az idő.
    
    [Vidic és Desmond kimennek.]
    
    LUCY: Jó reggelt, Desmond.
    
    DESMOND: Ja. Szia.
    
    [Desmond lefekszik az Animus-ra és belép Altair emlékeibe.]
    
    
    Masyaf (M04)
    ------------
    
    [Al Mualim és Altair a könyvtárban beszélgetnek.]
    
    AL MUALIM: Gyere be, Altair. Jó munkát végeztél. A kilencből három halott, és
    ezért hálás vagyok neked. De ne hidd, hogy most megpihenhetsz a babérjaidon. A
    munkád még csak épp elkezdődött.
    
    ALTAIR: Várom a parancsaidat, Mester.
    
    AL MUALIM: Richard Király, felbátorodva akkói győzelmén, arra készül, hogy dél
    felé, Jeruzsálem felé induljon. Salahuddin már biztosan értesült erről. Ezért
    Arsuf leomlott fellegváránál gyűjti egybe az embereit.
    
    ALTAIR: Azt szeretnéd hát, hogy mindkettőt megöljem? Vessünk véget a
    háborújuknak, mielőtt komolyan elkezdődik?
    
    AL MUALIM: Nem. Az szétszórná a haderejüket, és uradalmuk tízezer céltalan
    harcos vérszomjának esne áldozatul. Sok nap telik még el, míg találkoznak, és
    míg menetelnek, addig sem harcolnak. Sokkal közvetlenebb fenyegetéssel kell
    foglalkoznod: az emberekkel, akik távollétükben kormányoznak.
    
    ALTAIR: Adj neveket és én adok neked vért.
    
    AL MUALIM: Úgy lesz. Abu’l Nuquod, Damasz leggazdagabb embere, Majd Addin,
    Jeruzsálem kormányzója, William of Montferrat, Akkó hűbérura.
    
    ALTAIR: Milyen bűnt követtek el?
    
    AL MUALIM: Kapzsiság, önteltség, ártatlanok lemészárlása. Járj városaik népe
    között. Megismered majd bűneik titkát. Ne feledd, hogy ezek az emberek
    akadályozzák a békét, melyre vágyunk.
    
    ALTAIR: Akkor meg fognak halni.
    
    AL MUALIM: Kapsz még vissza a tárgyaidból. Vedd őket. Használd őket jól. Térj
    vissza hozzám mindig, mikor egyiküknek vége, így jobban megérthetjük majd
    szándékaikat.
    
    [Al Mualim elenged három postagalambot.]
    
    AL MUALIM: És Altair, légy óvatos. Tetteid felkelthették a városőrség
    figyelmét. Valószínűleg gyanakvóbbak lesznek, mint korábban.
    
    [Altair Damaszkuszba megy.]
    
    
    Damaszkusz – Abu’l Nuquod (DA2)
    -------------------------------
    
    [Altair elmegy a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Altair, barátom! Isten hozott! Kinek az életét jöttél ma begyűjteni?
    
    ALTAIR: A neve Abu’l Nuquod. Mit tudsz róla?
    
    RAFIQ: Óh, Damaszkusz kereskedő-királya! A város leggazdagabb embere. Ez
    igazán izgalmas és veszélyes. Irigyellek, Altair. Nos nem a verésért és a
    rangodtól való megfosztásért, de minden egyébért igen. Óh, és persze kivéve
    azokat a szörnyű dolgokat, amiket a többi asszasszin mond rólad. De igen, a
    bukáson és a gyűlöleten kívül, igen, azokon a dolgokon kívül nagyon
    irigyellek.
    
    ALTAIR: Nem érdekel mit gondolnak, vagy mondanak mások. Azért jöttem, hogy
    elvégezzek egy feladatot. Úgyhogy újra megkérdezem, mit tudsz a
    kereskedő-királyról?
    
    RAFIQ: Csak annyit, hogy biztos nagyon rossz ember lehet, ha Al Mualim
    látogatóba küldött hozzá téged. A sajátjai között él pompában a város nemesek
    által lakott kerületében. Elfoglalt ember, aki mindig készül valamire. Biztos
    vagyok benne, ha eltöltesz egy kis időt a fajtája között, akkor mindent
    kideríthetsz róla.
    
    ALTAIR: És mit tanácsolsz, hol kezdjem a nyomozást?
    
    RAFIQ: A helyedben én az Omayyad mecsettel és a Sarouja Souk-kal kezdenék,
    mindkettő innen nyugatra van. Messzebb, észak-nyugatra van Salahuddin
    Fellegvára. Népszerű találkozóhely, és az utóbbi időben az elejtett szavak egy
    elég megbízható forrásának bizonyul. Igen, ez a három hely kielégítheti az
    igényeidet.
    
    ALTAIR: Köszönöm az útmutatást, Rafiq. Visszatérek, ha megszereztem a
    szükséges információkat.
    
    [Altair miután végzett a nyomozással, visszatér a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Béke veled, Altair. Miben lehetek a szolgálatodra?
    
    ALTAIR: Megtettem, amit kértél és megszereztem minden szükséges információt a
    prédámról.
    
    RAFIQ: Akkor oszd meg velem a tudásodat.
    
    ALTAIR: Abu’l Nuquod velejéig romlott, és ezért a saját népe is megveti. Úgy
    tűnik, lenyúlja a damaszkuszi embereknek szánt pénzt, és magára költi el. Most
    is a kapzsiságát fitogtatja, mivel egy pompás összejövetelt szervez éppen. Az
    őrei és a szolgái nagyon elfoglaltak lesznek a vendégekkel. Észre sem fogják
    venni, hogy ott vagyok.
    
    RAFIQ: Lenyűgöző, barátom. A többiek azt mondják, hogy mindig elfuserálod a
    dolgokat, de nem én. Biztos voltam benne, hogy sikerrel jársz majd, és így is
    lett. Kedvedre itt maradhatsz, míg készen nem állsz.
    
    [A rafiq átadja a tollat Altairnak. Altair ezután elmegy Abu’l Nuquod
    hivalkodó palotájába. Altair észrevétlenül beoson az udvarba, ahol nagy tömeg
    mulatozik. Az erkélyen megjelenik Abu’l Nuquod.]
    
    ABU’L NUQUOD: Isten hozott titeket! Hálás vagyok, amiért csatlakoztatok hozzám
    ezen az estén. Kérlek, egyetek, igyatok, élvezzétek mindazt, mit adhatok
    nektek! Ne kapkodjatok, türelemmel várok.
    
    [Az udvar közepén van egy szökőkút, amiből bor folyik. Az emberek megtöltik a
    kupáikat a borral.]
    
    ABU’L NUQUOD: Remélem mindent kielégítőnek találtok. Jó, jó. Jól esik látni,
    hogy mind boldogok vagytok. Sötét napok ezek barátaim, és élveznünk kell ezt
    az adományt, míg megtehetjük. A háború azzal fenyeget, hogy elnyel mindenkit.
    Salahuddin bátran harcol azért, amiben hisz, és ti mindig kérdés nélkül
    támogatjátok őt. A ti nagylalkűségeteknek köszönhetően tudja folytatni ezt a
    hadjáratot. Ezért most azt mondom, ígyunk. Rátok, kedves barátaim. Rátok,
    akiknek köszönhetően ma itt tarthatunk. Kívánom, hogy kapjatok meg mindent,
    amit megérdemeltek.
    
    [A tömegben néhányan éljeneznek.]
    
    ABU’L NUQUOD: Micsoda kedvesség! Ki sem néztem volna belőletek. Ti, akik oly
    fürgén megítéltetek. És mily kegyetlenül! Óh, ne színleljetek tudatlanságot.
    Bolondnak néztek? Azt hiszitek nem hallom miről súgdolóztok a hátam mögött?
    Nos hallom, és attól tartok, soha nem feledem. De nem ezért hívtalak ide
    titeket ma este, nem. Szeretnék még beszélni erről a háborúról, és a ti
    szerepetekről benne. Amilyen gyorsan csak tudtok, megszabadultok a
    pénzetektől, miközben tudjátok jól, hogy ezrek halálát vásárolják majd meg
    belőle. Nem is tudjátok, miért harcolunk. Azt mondjátok, a „Szenföld
    szentségéért”. Vagy ellenségeink gonosz angol nemzete ellen. De ezek
    hazugságok, melyekkel önmagatokat ámítjátok.
    
    [Abu’l Nuquod nevet.]
    
    ABU’L NUQUOD: Nem. Ez a sok szenvedés félelemből és gyűlöletből születik.
    Zavar titeket, hogy ők mások, ahogy az is zavar titeket, hogy én más vagyok.
    Részvét, irgalom, tolerancia. Ezek a szavak semmit nem jelentenek nektek.
    Azoknak a hitetlen megszállóknak sem jelentenek semmit, akik az arany és a
    dicsőség hajszolása közben földünket pusztítják. Ezért én azt mondom, elég! Én
    egy másik ügynek szenteltem magam. Egy olyan ügynek, mely egy új világot hoz
    majd el, ahol minden ember békében élhet egymás mellett. Kár, hogy közületek
    senki nem éri meg, hogy láthassa.
    
    [A tömegben az egyik ember összegörnyed és elkezd köhögni. Összeesik és
    meghal. Valószínűleg mérgezett volt a bor. A tömegben több ember is összeesik.
    A többiek menekülni próbálnak, miköben íjászok veszik célba őket.]
    
    ABU’L NUQUOD: Öljetek meg mindenkit, aki szökni próbál.
    
    [Altair a tömegben elvegyülve feljut az erkélyre és leszúrja Abu’l Nuquod-ot.]
    
    ALTAIR: Nyugodj meg. Szavaik nem árthatnak többé.
    
    ABU’L NUQUOD: Miért tetted ezt?
    
    ALTAIR: Pénzt loptál azoktól, kiknek állításod szerint a vezetője vagy, és
    elküldted, hogy valamilyen ismeretlen ügyet támogass. Tudni akarom hova
    küldted a pénzt és miért.
    
    ABU’L NUQUOD: Nézz rám! Egész lényem sértés azoknak az embereknek, akiket
    vezettem. És ezek a nemes köntösök csak tompítani tudták gyűlölködő
    kiáltásaikat.
    
    ALTAIR: Szóval ez az egész csak a bosszúról szól.
    
    ABU’L NUQUOD: Nem, nem bosszúról, hanem lelkiismeretről. Hogyan
    finanszírozhatnék egy háborút annak az istennek a szolgálatában, aki egy
    undormánynak nevez engem?
    
    ALTAIR: Ha nem Salahuddin ügyét szolgálod, akkor kiét?
    
    ABU’L NUQUOD: Idővel megismered őket. Talán már tudod is kik ők.
    
    ALTAIR: Akkor minek bújkálni? És mire valók ezek a sötét bűnök?
    
    ABU’L NUQUOD: Olyan sokban különbözik ez a te munkádtól? Férfiak és nők életét
    veszed el, abban az erős meggyőződésben, hogy haláluk sokakon segít majd. Egy
    kis gonoszság a nagyobb jó érdekében? Egyformák vagyunk.
    
    ALTAIR: Nem, még csak nem is hasonlítunk.
    
    ABU’L NUQUOD: Áh, látom a szemedben. Kételkedsz. Nem állíthattok meg minkét.
    Eljön a mi új világunk.
    
    [Altair megmártja a tollat a halott Abu’l Nuquod vérében és visszatér a
    rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Eljutott hozzám sikered híre, Altair.
    
    ALTAIR: Abu’l Nuquod rémuralma véget ért.
    
    RAFIQ: Örömmel hallom.
    
    ALTAIR: Megölte őket – a férfiakat és nőket, akik elmentek az összejövetelre.
    Méreggel – egy gyáva ember eszközével. Őket hibáztatta a háborúért. Azt
    mondta, véget akar vetni neki.
    
    RAFIQ: Furcsa. De ugyanakkor az a hír járta a kereskedő-királyról, hogy egy
    kicsit... más. Talán ez csupán egy tünete volt örültségének.
    
    ALTAIR: Talán.
    
    RAFIQ: Bizonytalanságot érzek a hangodban.Beszélj hát Al Mualimmal. Ő talán
    jobb magyarázattal szolgálhat.
    
    ALTAIR: Igen, majd meglátjuk, mit mond...
    
    
    Masyaf (M05)
    ------------
    
    [Al Mualim és Altair ismét a könyvtárban beszélgetnek.]
    
    AL MUALIM: Gyere, Altair. Beszélgessünk egy kicsit.
    
    ALTAIR: Ahogy óhajtod.
    
    AL MUALIM: Eljutott hozzám sikered híre. Hálás vagyok neked, ahogy az egész
    vidék az. Ezen városok megszabadítása romlott vezetőiktől kétségtelenül előre
    mozdítja a béke ügyét.
    
    ALTAIR: Tényleg ennyire biztos lehetsz ebben?
    
    AL MUALIM: Népükben tükröződik, hogy irányítanak ezek az emberek. Ahogy
    megtisztítod a városokat a romlottságtól, úgy gyógyítod meg az ott lakók
    szívét és elméjét.
    
    ALTAIR: Ellenségeink nem értenének egyet.
    
    AL MUALIM: Mire gondolsz?
    
    ALTAIR: Érdekes dolgokat gyóntak meg nekem azok, akiket megöltem. Nincs bennük
    megbánás. Még a halál küszöbén is biztosak a sikerben. Bár nyíltan nem mondják
    ki, valami összeköti őket. Biztos vagyok benne.
    
    AL MUALIM: Altair, különbség van aközt, amiről azt mondják, hogy igaz, és
    amiről látjuk, hogy igaz. A legtöbben nem fárasztják magukat azzal, hogy
    észrevegyék a különbséget a kettő között. Úgy egyszerűbb. De asszasszinként
    természeted része, hogy észrevegyél és megkérdőjelezz dolgokat.
    
    ALTAIR: Mi köti hát össze ezeket az embereket?
    
    AL MUALIM: Áh, de asszasszinként az is kötelességed, hogy lecsillapítsd ezeket
    a gondolatokat, és bízz a mesteredben. Mert rend nélkül nem lehet igazi béke.
    És a rend tekintélyt követel.
    
    ALTAIR: Körökben beszélsz, Mester. Megdícsérsz, amiért figyelmes vagyok,
    azután megkérsz, hogy ne legyek az. Most akkor mi legyen?
    
    AL MUALIM: A kérdés akkor lesz megválaszolva, ha már nem kell feltenned.
    
    ALTAIR: Gondolom nem csak a kiselőadás miatt hívtál ide.
    
    [Al Mualim nevet.]
    
    AL MUALIM: Jól van. Egy rang és egy fegyver ismét a tiéd. Még két vezető van
    hátra. Gondoskodj róla, hogy uralmuk véget érjen.
    
    [Altair Akkóba lovagol.]
    
    
    Akkó – William of Montferrat (AK2)
    ----------------------------------
    
    [Altair elmegy a rafiq-hoz.]
    
    ALTAIR: Rafiq.
    
    RAFIQ: Terjed bűneid híre, Altair. Úgy tűnik őszinte azon vágyad, hogy jóvá
    tedd vétkeidet.
    
    ALTAIR: Megteszem, amit tudok.
    
    RAFIQ: És néha jól is csinálod. Felteszem újraegyesülésünk oka munkával
    kapcsolatos.
    
    ALTAIR: Igen. A célpontom William of Montferrat. Mit tudsz róla?
    
    RAFIQ: William-et nevezték ki kormányzónak, míg a király háborúzik. Az emberek
    szerint ez egy elég furcsa döntés volt, figyelembe véve Richard és William
    fia, Conrad történetét. De szerintem Richard okos döntést hozott.
    
    ALTAIR: Miért?
    
    RAFIQ: Richard és Conrad elég sok mindenben nem értenek egyet. Bár a
    nyílvánosság előtt békések, az a pletyka kering, hogy mindketten rosszat
    akarnak a másiknak. És ott volt az az ügy is Akkó foglyul ejtett
    szerecsenjeivel. Közvetlenül az eset után Conrad visszavonult pihenni, Richard
    pedig meggyőzte William-et, hogy maradjon itt nála, mint vendég.
    
    ALTAIR: Nem mint fogoly?
    
    RAFIQ: Nevezd, ahogy akarod. William itteni jelenléte kordában tartja
    Conrad-ot.
    
    ALTAIR: Soha nem értettem a politikához.
    
    RAFIQ: De azt biztosan érzékeled, hogy minden cselekedeted befolyásolja ennek
    a vidéknek a jövőjét. Te is politikus vagy... a magad módján.
    
    ALTAIR: Felőlem... Mit tanácsolsz, hol kezdjem a nyomozást?
    
    RAFIQ: Richard fellegváránál, innen délnyugatra – vagyis inkább az előtte
    fekvő piactéren. Arra van a Szent Kereszt Katedrális is. Népszerű hely és tele
    van bőbeszédű lakosokkal. Végül próbálkozz a johannita kerület határánál. Ez
    elég lesz az induláshoz.
    
    ALTAIR: Jól van. Nem zavarlak tovább.
    
    RAFIQ: Egyáltalán nem zavarsz.
    
    [Altair begyűjti a szükséges információkat, és visszatér a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Altair! Ilyen gyorsan végeztél?
    
    ALTAIR: Megtettem amit kértél, és felfegyverkeztem tudással.
    
    RAFIQ: Beszélj hát, én meg döntök.
    
    ALTAIR: William serege nagy, és sokan nevezik vezetőjüknek, de neki is vannak
    ellenségei. Vannak ellentétek közte és Richard Király között.
    
    RAFIQ: Ez igaz, soha nem álltak közel egymáshoz.
    
    ALTAIR: Ez a javamra válhat. Richard látogatása felingerelte. A Király
    távozása után William vissza fog térni az erődjébe. Figyelmetlen lesz. Akkor
    fogok rá lecsapni.
    
    RAFIQ: Biztos vagy ebben?
    
    ALTAIR: Amennyire csak lehetek. És ha változnak a dolgok, majd alkalmazkodom.
    
    RAFIQ: Akkor megadom az engedélyt. Vess véget Montferrat életének, hogy
    szabadnak nevezhessük ezt a várost.
    
    [A rafiq odaadja a tollat Altairnak.]
    
    ALTAIR: Visszajövök, ha végeztem.
    
    [Altair elmegy az erődhöz. A kapunál tömeg gyűlt össze. Altair elvegyül
    köztük. Richard király lovagol ki számos katona kiséretében, miközben William
    mellette lépked.]
    
    RICHARD: Háromezer lélek, William. Nekem azt mondták, hogy fogva tartjuk majd
    őket, hogy elcserélhessük őket a saját embereinkért.
    
    WILLIAM: A szerecsenek nem alkudtak volna meg tisztességesen. Ezt te is tudod
    jól. Szívességet tettem neked.
    
    [Richard nevet.]
    
    RICHARD: Óh igen, valóban nagy szívesség volt. Most az ellenségeink hite
    annyival is erősebb lett, és annyival is keményebben fognak küzdeni.
    
    WILLIAM: Ismerem jól az ellenséget. Nem bátorodnak fel, inkább félelem tölti
    majd el őket.
    
    RICHARD: Mondd csak, honnan ismered ilyen jól ellenségeink szándékait? Te, aki
    elhagyod a csatateret a politikai játszadozásokért.
    
    WILLIAM: Azt tettem, ami helyes és becsületes volt.
    
    [Richard William körül köröz a lovával.]
    
    RICHARD: Esküt tettél, hogy megtartod Isten munkáját, William. De itt én nem
    ezt látom. Csak egy embert látok, aki nem megtartotta, hanem eltaposta azt.
    
    WILLIAM: Kegyetlen szavak ezek, uram. Abban reménykedtem, hogy már elnyertem a
    bizalmadat.
    
    RICHARD: Te vagy Akkó kormányzója, te irányítasz a távollétemben. Mennyi
    bizalom kell még neked? Talán a koronámat szeretnéd?
    
    WILLIAM: Nem érted. De ez nem újdonság.
    
    RICHARD: Bármennyire is szeretném a veled való beszélgetéssel vesztegetni az
    időt, meg kell vívnom egy háborút. Máskor kell folytatnunk.
    
    WILLIAM: Akkor ne hagyd, hogy tovább késleltesselek... Kegyelmes Uram.
    
    [Richard ellovagol a kíséretével. William elindul vissza az erődbe, és közben
    egy katonával beszél.]
    
    WILLIAM: Attól tartok az új világban nem lesz hely az olyan emberek számára,
    mint ő. Küldj üzenetet a csapatoknak. Beszélni akarok velük. Biztosnak kell
    lennünk abban, hogy mindenki tudja a dolgát. Figyelmeztesd őket, hogy minden
    gondatlanságot keményen meg fogok torolni. Ma nem vagyok tréfás hangulatomban.
    
    KATONA: Igen, uram.
    
    WILLIAM: A többiek, utánam!
    
    [William az embereivel visszatér az erődbe. A tömeg szétszéled. Altair bejut
    az erődbe és egy magaslatról figyeli, ahogy William beszédet tart néhány
    emberének.]
    
    WILLIAM: Ez ma véget ér! Nem fogok több keserű vereséget elszenvedni a keze
    által. Akár látjátok, akár nem – bár kellene – ez a ti hibátok! Szégyent
    hoztatok ránk! A szakértelem és az elkötelezettség az, ami elhozott minket
    idáig. És továbbra is szükség lesz rájuk, ha itt akarunk maradni. Igazán
    engedékeny voltam. De ennek vége. Keményebben és gyakrabban fogtok
    gyakorlatozni. Ha ez azzal jár, hogy néha elmarad az evés vagy az alvás, hát
    legyen. És ha ezt nem tudjátok teljesíteni, akkor megtanuljátok mi az igazi
    fegyelem. Hozzátok elő őket.
    
    [William két katonáját előhozzák kihallgatásra.]
    
    WILLIAM: Ha néhány emberemen példát kell statuálnom annak érdekében, hogy az
    engedelmességet biztosítsam, hét legyen. Az a vád ellenetek, hogy szolgálatban
    szajhákkal hetyegetek és ittatok. Mit feleltek erre?
    
    KATONA: Ne, uram. Kérlek, mi nem akartunk senkinek sem ártani. Megfeledkeztünk
    magunkról. Többé nem fordul elő.
    
    WILLIAM: Nem. Nem fog.
    
    [A katonákat kivégzik. William-et magára hagyják az emberei. Altair ekkor
    lecsap rá.]
    
    ALTAIR: Pihenj. Vége a cselszövéseidnek.
    
    WILLIAM: Mit tudsz te az én munkámról?
    
    ALTAIR: Tudom, hogy meg akarod gyilkolni Richard-ot, és meg akarod szerezni
    Akkót a fiad, Conrad számára.
    
    [William nevet.]
    
    WILLIAM: Conrad-nak? A fiam egy seggfej, még a serege irányítására is
    képtelen, nem hogy egy királyságéra. És Richard, az ő tudása sem különb.
    Elvakítja a testetlen világba vetett hite. Akkó nem tartozik egyikükhöz sem.
    
    ALTAIR: Akkor kié a város?
    
    WILLIAM: A város a népé.
    
    ALTAIR: Hogyan állíthatod, hogy a lakosok érdekében beszélsz? Elvetted az
    élelmüket, irgalom nélkül fegyelmezted őket, és kényszerítetted őket, hogy
    téged szolgáljanak.
    
    WILLIAM: Mindent azért tettem, hogy felkészítsem őket az új világra. Elvettem
    az élelmüket? Nem, birtokomba vettem, hogy amikor szárazság lesz, ne
    éhezzenek.
    
    [William köhög.]
    
    WILLIAM: Nézz csak körbe, a kerületemben nincs bűnözés, kivéve azt, amit te és
    a fajtád követtek el. És ami a sorozást illeti, nem harcra lettek kiképezve. A
    rend és a fegyelem érdemét tanulták meg. Ezek a dolgok egyáltalán nem
    gonoszak.
    
    ALTAIR: Nem számít, mennyire nemesnek hiszed a szándékaidat, ezek a tettek
    kegyetlenek és így nem mehet tovább.
    
    [William nevet.]
    
    WILLIAM: Meglátjuk, milyen édes lesz a munkád gyümölcse. Hiteddel ellentétben
    nem felszabadítod a városokat, hanem átkot hozol rájuk. És a végén csak
    magadat hibáztathatod majd. Magadat, aki jószándékről beszélsz.
    
    [William meghal. Altair megmártja a tollat a vérében, és visszatér a
    rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Mi újság?
    
    ALTAIR: William of Montferrat halott. És vele együtt halt árulásának terve is.
    
    RAFIQ: Jól tetted, hogy nem engedted Akkót a kezére jutni.
    
    ALTAIR: De miért pont most? Mikor a Kereszteseknek a legnagyobb szükségük
    lenne az egységre? Várhatott volna.
    
    RAFIQ: Mire? Hogy Richard visszatérjen és felfedezze a cselszövését? Nem, ez
    volt a tökéletes időpont arra, hogy cselekedjen.
    
    ALTAIR: Furcsa... Biztos voltam benne, hogy Conrad számára akarta megszerezni
    Akkót, ennek ellenére azt állította, hogy nem ez volt a terve.
    
    RAFIQ: Nem bízhatsz meg egy kígyó szavában, aki még holtában is mérget termel.
    
    ALTAIR: Beszélnem kell Al Mualimmal.
    
    RAFIQ: Igen, barátom. Siess Masyaf-ba. Már biztosan várja a híreket.
    
    
    Masyaf (M06)
    ------------
    
    [Al Mualim és Altair beszélgetnek.]
    
    AL MUALIM: Gyere, Altair. Szeretném hallani, hogy haladsz.
    
    ALTAIR: Megtettem, amit kértél.
    
    AL MUALIM: Jó, jó. Úgy érzem máshol járnak a gondolataid. Mondd, mi jár a
    fejedben?
    
    ALTAIR: Minden ember, akiért elküldesz, titokzatos dolgokat mond. Mindig,
    amikor válaszokért jövök hozzád, rejtvényekben válaszolsz. De ebből elég.
    
    AL MUALIM: Ki vagy te, hogy azt mondd: „ebből elég”?
    
    ALTAIR: Én vagyok az, aki végrehajtja a gyilkosságokat. Ha azt akarod, hogy
    folytassam, akkor most az egyszer egyenes beszéddel kell szólnod hozzám.
    
    AL MUALIM: Óvatosan, fiú. Nem tetszik ez a hangnem.
    
    ALTAIR: Nekem meg a fortélyod nem tetszik.
    
    AL MUALIM: Esélyt adtam neked, hogy visszaszerezd az elvesztett becsületedet.
    
    ALTAIR: Nem vesztettem el! Elvették tőlem! Te voltál! Azután elküldtél, hogy
    visszahozzam, mint egy átkozott kutya!
    
    [Al Mualim kivonja a kardját.]
    
    AL MUALIM: Úgy tűnik, valaki mást kell találnom helyetted. Kár... Ígéretesnek
    tűntél.
    
    ALTAIR: Szerintem, ha lenne más, már rég őt küldted volna. Azt mondtad, a
    kérdéseimre akkor akkor kapok majd választ, ha már nem kell feltennem őket.
    Úgyhogy most nem kérdezek semmit, hanem követelem, hogy mondd el, mi köti
    össze ezeket az embereket!
    
    AL MUALIM: Amit mondasz, igaz. Ezek az emberek kapcsolatban állnak egymással,
    egy olyan vérszerződés által, mely a miénkhez nem is fogható.
    
    ALTAIR: Kik ezek?
    
    AL MUALIM: Non nobis Domine, non nobis. /*Nem nékünk Uram, nem nékünk. (latin)
    Ez egy Templomos jelmondat volt a keresztes háborúk idején, amit a 115.
    zsoltárból vettek.*/
    
    ALTAIR: Templomosok...
    
    AL MUALIM: Így már láthatod, meddig terjed Robert de Sable hatalma.
    
    ALTAIR: Ezek az emberek városok vezetői, hadseregek parancsnokai.
    
    AL MUALIM: Mind hűséget esküdtek az ügyének.
    
    ALTAIR: Szavaikat nem egyénenként kell értelmezni, ugye? Hanem egészként. Mit
    akarnak?
    
    AL MUALIM: Hódítani. Nem Isten nevében akarják megszerezni a Szentföldet,
    csakis maguknak akarják.
    
    ALTAIR: Mi a helyzet Richard-dal? Salahuddin-nal?
    
    AL MUALIM: Mindenki elpusztul, aki a Templomosokkal szembe kerül. Biztos
    lehetsz benne, hogy megvannak hozzá az eszközeik.
    
    ALTAIR: Meg kell állítani őket.
    
    AL MUALIM: Ezért végezzük a munkánkat, Altair. Hogy biztosítsunk egy olyan
    jövőt, mely szabad lehet ezektől a dolgoktól.
    
    ALTAIR: Miért nem mondtad el az igazat?
    
    AL MUALIM: Hogy magad lebbenthesd fel a fátylat. Mint minden feladat esetében,
    a tudás megelőzi a cselekvést. A megszerzett információ sokkal értékesebb,
    mint a megkapott. Mellesleg az utóbbi időben tanúsított viselkedésed nem adott
    sok okot a bizalomra.
    
    ALTAIR: Értem.
    
    AL MUALIM: Altair, a küldetésed nem változott. Csak a kontextus, melyben
    átéled.
    
    ALTAIR: Ezzel a tudással felfegyverkezve jobban megérthetem majd a megmaradt
    Templomosokat.
    
    AL MUALIM: Van még valami, amit tudni szeretnél?
    
    ALTAIR: Mi a helyzet azzal a kinccsel, amit Malik megszerzett Salamon
    Templomában? Robert nagyon elszántan akarta visszaszerezni.
    
    AL MUALIM: Idővel mindent megértesz majd. Ahogy megértetted a Templomosok
    szerepét, úgy fogod megérteni ennek a kincsnek a természetét is. Egyelőre
    töltsön el elégedettséggel a tudat, hogy a mi birtokunkban van, nem az
    övékében.
    
    ALTAIR: Ha ez az óhajod.
    
    AL MUALIM: Ez. Egy újabb rangot kapsz vissza. És egy fegyvert. Használd arra,
    hogy becsületet hozz a Testvériségnek.
    
    [Altair indulni készül.]
    
    AL MUALIM: Altair, mielőtt elmennél...
    
    ALTAIR: Igen?
    
    AL MUALIM: Honnan tudtad, hogy nem foglak megölni?
    
    ALTAIR: Őszintén szólva, Mester, nem tudtam. A hit ugrása volt.
    
    [Altair Jeruzsálembe lovagol.]
    
    
    Jeruzsálem – Majd Addin (JE2)
    -----------------------------
    
    [Altair elmegy Malikhoz.]
    
    ALTAIR: Biztonság és béke, Malik.
    
    MALIK: Bárcsak legalább az egyik megszállná a várost. Miért zavarsz?
    
    ALTAIR: Al Mualim halálra jelölte Majd Addin-t. Mit tudsz róla?
    
    MALIK: Salahuddin távozása alkalmas vezető nélkül nélkül hagyta a várost, és
    Majd Addin önmagát nevezte ki a szerepre. A félelem és a megfélemlítés
    meghozza neki azt, amire vágyik. Nincs más, aki igényt tartana a pozícióra.
    
    ALTAIR: Ez ma véget ér.
    
    MALIK: Túl könnyedén beszélsz. Most nem egy rabszolga-kereskedőről beszélünk.
    Ő Jeruzsálem ura, és ennek megfelelően komoly védelemnek örvend. Azt
    tanácsolnám, gondosan tervezd meg a támadást és ismerd meg jobban a prédádat.
    
    ALTAIR: Ha segítesz, úgy lesz. Hol kezdjem a nyomozást?
    
    MALIK: Mi ez? Segítséget kérsz, ahelyett, hogy követelnéd? Le vagyok nyűgözve.
    
    ALTAIR: Ki vele...
    
    MALIK: Ahogy óhajtod. Én a következő helyeken kutakodnék. Először dél-nyugaton
    a mecset közelében. Azután délen. Ott két hely is érdekelhet téged. Az egyik a
    ledélebbi templom. A másik pedig a zsinagóga környéke.
    
    ALTAIR: Köszönöm a segítséget.
    
    MALIK: Ezt ne szúrd el, Altair.
    
    [Altair a városban nyomoz. Mikor végez, visszatér Malikhoz.]
    
    MALIK: Mi újság, újonc?
    
    ALTAIR: Nem vagyok újonc.
    
    MALIK: Egy ember szakértelmét tettei határozzák meg, nem a jelek az öltözékén.
    
    ALTAIR: Vitatkozhatunk is, vagy végezhetjük a munkát, amit Al Mualim bízott
    ránk. Döntsd el.
    
    MALIK: Beszélj hát.
    
    ALTAIR: Jeruzsálem kormányzója, Majd Addin, nyílvános kivégzést tart innen nem
    messze. Bizosan jól őrzik majd, de tudom majd kezelni a helyzetet. Tudom, mit
    kell tennem.
    
    MALIK: És az én szememben ezért maradsz újonc. Nem tudhatsz semmit sem előre,
    csak gyanúd lehet. Arra kell számítanod, hogy tévedsz, hogy valami elkerülte a
    figyelmedet. Próbálj ráérezni a dolgokra, Altair. Hányszor kell még
    emlékeztetnem erre?
    
    ALTAIR: Amennyiszer akarsz. Végeztünk?
    
    MALIK: Nem. Van még egy dolog. Az egyik halálra ítélt a fivérünk. Al Mualim
    szeretné, ha megmenekülne. A tényleges szöktetéssel nem kell bajlódnod. Arról
    majd gondoskodnak az embereim. De gondoskodnod kell róla, hogy Majd Addin ne
    vehesse el az életét.
    
    ALTAIR: Nem adom meg neki az esélyt.
    
    MALIK: Remélem is.
    
    [Malik odaadja a tollat Altairnak. Utána Altair elmegy a kivégzés helyére,
    ahol már összegyűlt a tömeg. Az emelvényen négy megkötözött fogoly van. Mikor
    Majd Addin megjelenik, a tömeg elkezd éljenezni.]
    
    MAJD ADDIN: Csendet! Jeruzsálem népe, figyeljetek rám! Azért vagyok ma itt,
    hogy figyelmeztesselek titeket. Elégedetlenkedők vannak köztetek. Elvetették a
    zúgolódás magját, így akarnak titeket félrevezetni. Tényleg ezt akarjátok?
    Csalárdságban és bűnben akartok dagonyázni? Félelemben akarjátok élni az
    életeteket?
    
    [A tömeg morajlik.]
    
    MAJD ADDIN: Cselekedni akartok hát? Jól esik a buzgalmatok. Ezt a gonoszt el
    kell tűntetni. Csak akkor reménykedhetünk megváltásban.
    
    [Két ember lép ki a tömegből.]
    
    FÉRFI1: Ez nem igazságszolgáltatás.
    
    FERFI2: Ehhez nincs jogod!
    
    FÉRFI1: És ti mind tétlenül álltok itt, részt vesztek ebben a bűnben!
    
    FÉRFI2: Isten verjen meg benneteket!
    
    [A két férfi megrohanja az emelvényt. Egyiküket íjjal lövik le. A másik
    megpróbál elmenekülni, de őt is levágják.]
    
    MAJD ADDIN: Látjátok, hogy terjed egyetlen ember gonoszsága, megrontva a
    többieket is? Félelmet és kétséget akartak ébreszteni bennetek. De én
    megvédelek benneteket. Íme négy bűnnel szennyezett. A szajha, a tolvaj, a
    szerencsejátékos és az eretnek. Isten ítélete hulljon rájuk!
    
    [A tömeg hangosan éljenez.]
    
    MAJD ADDIN: Csábító! Parázna! Szajha! Sok neve van, de a bűne ugyanaz! Hátat
    fordított a tanoknak... bemocskolta a testét, hogy javítson a helyzetén!
    Minden férfi, akit valaha megérintett, örökké szennyes lesz.
    
    NŐ: Ez az ember hazudik! Nem azért vagyok itt mert lefeküldtem másokkal. Nem
    tettem ilyet! Azért akar meggyilkolni, mert nem feküdtem le vele!
    
    MAJD ADDIN: Még most is, mikor esélyt kapott, hogy jóvátegye bűneit, tovább
    folytatja megtévesztéseit. Visszautasítja a megváltást. Az ilyet csak egy féle
    képpen lehet kezelni.
    
    [Majd Addin megöli a nőt.]
    
    FÉRFI: Egy kis szerencsejáték miatt halált érdemlek? Mutasd meg, hol van ez
    megírva! Nem a bűn rontja meg ezt a várost, hanem te!
    
    [Majd Addin őt is megöli. Altair ekkor csap le Majd Addin-ra. Miközben Majd
    Addin haldoklik, beszélnek.]
    
    ALTAIR: A munkád itt véget ért.
    
    MAJD ADDIN: Nem, nem! Még csak épp elkezdődött.
    
    ALTAIR: Mondd el, mi a szereped ebben az egészben? Te is szeretnél védekezni,
    mint a többiek, és szeretnél magyarázatot adni a gonoszságodra?
    
    MAJD ADDIN: A Testvériség meg akarta szerezni a várost. Én pedig hatalmat
    akartam. Jó lehetőség kínálkozott.
    
    ALTAIR: Lehetőség, hogy ártatlanokat gyilkolj.
    
    MAJD ADDIN: Nem annyira ártatlanok. Szakadár hangok, melyek úgy vágnak, mint
    az acél. Megzavarják a békét. Ebben valóban egyetértek a Testvériséggel.
    
    ALTAIR: Azért ölsz embereket, mert másképp gondolkodnak, mint te.
    
    MAJD ADDIN: Dehogyis! Azért öltem meg őket, mert megtehettem, mert jó móka
    volt. Tudod milyen érzés meghatározni egy másik ember sorsát? És láttad az
    emberek hogy éljeneztek? Láttad, hogy féltek tőlem? Olyan voltam, mint egy
    isten. Ha tehetnéd, te is megtennéd. Micsoda hatalom!
    
    ALTAIR: Talán volt olyan idő. De aztán megtanultam mi történik azokkal, akik
    mások fölé emelik magukat.
    
    MAJD ADDIN: És mi?
    
    ALTAIR: Hadd mutassam meg.
    
    [Altair újra leszúrja Majd Addin-t, ezúttal véget vetve az életének. Ezután
    megmártja a tollat a vérében. Altair visszatér Malikhoz.]
    
    ALTAIR: Jeruzsálemnek új uralkodóra van szüksége.
    
    MALIK: Hallottam.
    
    ALTAIR: Mi az? Nincsenek bölcs szavaid számomra? Valami módon biztosan
    csalódást okoztam.
    
    MALIK: Úgy cselekedtél, ahogy egy asszasszinnak kell. Nem tettél sem többet,
    sem kevesebbet. Bár az aggaszt, hogy dícséretet vársz azért, mert azt tetted,
    amit mondtak neked.
    
    ALTAIR: Úgy tűnik, minden, amit teszek, aggaszt téged.
    
    MALIK: Elmélkedj ezen. De csak miközben Masyaf felé tartasz. Itt már nincs
    több dolgod.
    
    
    Abstergo – 4. nap este (A4E)
    ----------------------------
    
    [Desmond felül. Lucy és Vidic a közelben állnak.]
    
    DESMOND: Már végeztünk?
    
    VIDIC: Keljen fel!
    
    DESMOND: Ahogy óhajtja, Doki.
    
    [Vidic-nek csöng a telefonja. Felveszi.]
    
    VIDIC: Épp most végeztünk. Nem sokára ott vagyok. Ez biztos? Igen... Nem,
    minden Denver. Nem értem hogyan tudta... Hát persze. Értem.
    
    [Vidic leteszi a telefont.]
    
    VIDIC: Nagy bajban van, Mr. Miles.
    
    DESMOND: Mi a gond?
    
    LUCY: Jönnek érted.
    
    DESMOND: Kik?
    
    LUCY: Asszasszinok.
    
    DESMOND: Hé, ehhez semmi közöm.
    
    LUCY: Úgy tűnik megpróbálnak megszöktetni. Úgy tűnik fontosabb vagy, mint
    gondolnád.
    
    DESMOND: Ember, a dolgok egyre furcsábbak itt.
    
    [Vidic elmegy.]
    
    LUCY: Erre lehetett számítani.
    
    DESMOND: Hogy-hogy?
    
    LUCY: Az a kis csete-paté, amit az ősöd kezdett el a Harmadik Keresztes
    Hadjárat idején, soha nem ért véget. Téged éppen Templomosok tartanak fogva.
    
    DESMOND: Vidic egy Templomos?
    
    LUCY: Nem tudhattad. Nagyon jól rejtegetik. De hogy válaszoljak a kérdésedre,
    Vidic nekik dolgozik. Mind nekik dolgozunk. Az Abstergo az ő vállalatuk.
    
    DESMOND: Azt hittem, hogy a templomosok öreg fószerek, akik vicces sapkát
    hordanak, sört vedelnek, és világuralmi terveket szövögetnek, mint mondjuk...
    a gyíkemberek.
    
    LUCY: Nos a világuralmi tervek kivételével ez nem igaz. Nézd, Desmond, ez az
    egész elég bonyolult. A fele annak, amit a Templomosokról mondanak
    alufólia-sapkát viselő flúgosoktól jön. A másik fele pedig félrevezető
    információt, melyeket szándékosan maguk a Templomosok találnak ki.
    
    DESMOND: De ők a rosszfiúk, ugye?
    
    LUCY: Ha van valami, amit megtanultam, mióta itt dolgozom, az az, hogy nincs
    jó vagy rossz. Minden nézőpont kérdése. Azt hiszem a legjobban úgy lehetne
    megfogalmazni, hogy amit el akarnak érni, az jó, de ahogy el akarják érni, az
    rossz. Nagyon rossz.
    
    DESMOND: Mit akarnak tenni?
    
    [Lucy-nak csörög a telefonja. Felveszi. Vidic az.]
    
    LUCY: Igen?
    
    VIDIC: Ms. Stillman! Beszélnem kell Önnel! Azonnal jöjjön fel.
    
    LUCY: Már is megyek, Doktor.
    
    [Leteszi a telefont.]
    
    LUCY: Sajnálom, Desmond, mennem kell. Le kellene feküdnöd. Minden kérdésedre a
    válasz az orrod előtt van. Csak tudnod kell, hol keresd.
    
    [Lucy elmegy. Desmond lefekszik, és elalvás előtt újra látja a felvillanó
    jeleket.]
    
    
    5. EMLÉKTÖMB (ET5)
    ------------------
    
    
    Abstergo – 5. nap reggel (A5R)
    ------------------------------
    
    [Desmond ajtaja kinyílik. Desmond felkel és kimegy Lucy-hoz és Vidic-hez. Lucy
    az Animus-szal van elfoglalva, Vidic pedig a szoba túlsó felében háttal áll.]
    
    DESMOND: Hiányzott ma reggel, Doki.
    
    VIDIC: Feküdjön az Animus-ra!
    
    [Desmond így tesz, és belép Altair emlékeibe.]
    
    
    Masyaf (M07)
    ------------
    
    [Altair és Al Mualim ismét a könyvtárban vannak. Al Mualim a Templomosok
    kincsét, egy aranyszínű gömböt tart a kezében.]
    
    AL MUALIM: Gyere be, Altair. Remélem kipihented magad, és készen állsz a
    további próbákra.
    
    ALTAIR: Igen. De előbb szeretnék beszélni veled. Vannak kérdéseim.
    
    AL MUALIM: Kérdezz hát. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy válaszoljak.
    
    ALTAIR: Damaszkusz kereskedő-királya meggyilkolta a nemeseket, akik a várost
    irányították. Majd Addin Jeruzsálemben megfélemlítéssel és erőszakkal
    kényszerítette az embereket engedelmességre. Azt gyanítom, hogy William meg
    akarta gyilkolni Richard-ot, és el akarta foglalni Akkót a csapataival.
    Ezeknek az embereknek támogatniuk kellett volna a vezetőjüket, ehelyett az
    árulás mellett döntöttek. De nem értem, hogy miért.
    
    AL MUALIM: Hát nem egyértelmű a válasz? A Templomosok uralkodásra vágynak.
    Ahogy te is megjegyezted, mind a Templomosok nevében akarták meghódítani a
    városokat. Így maguk a Templomosok uralkodhattak volna a Szentföldön, végül
    pedig azon is túl. De nem járhat sikerrel ezen küldetésük.
    
    ALTAIR: Miért?
    
    AL MUALIM: Tervük függ a Templomos kincstől, az Édendarabtól. De most már
    nálunk van, és enélkül nem reménykedhetnek a sikerben.
    
    ALTAIR: Mi ez a kincs?
    
    AL MUALIM: Kísértés.
    
    ALTAIR: Nekem csak egy darab ezüstnek tűnik.
    
    AL MUALIM: Nézd csak meg.
    
    [Al Mualim felmutatja az Édendarabot.]
    
    ALTAIR: Mi kellene látnom?
    
    AL MUALIM: Ez a darab ezüst taszította ki Ádámot és Évát. Botokat kígyókka
    változtatott, és szétválasztotta, majd összezárta a Vörös Tengert. Eris ennek
    a segítségével indította be a Trójai Háborút, és egy szegény ács ezzel
    változtatta a vizet borrá.
    
    ALTAIR: Ahhoz képest, hogy állításod szerint mekkora hatalma van, elég
    jellegtelenül fest. Hogy működik?
    
    AL MUALIM: Akinek ez a birtokában van, parancsolhat azok szívének és lelkének,
    akik ránéznek. Úgy mondják, bárkinek, aki „megízleli”.
    
    ALTAIR: És Garnier emberei?
    
    AL MUALIM: Az egy kísérlet. Füvekkel próbálták szimulálni a hatását, hogy
    felkészüljenek a tényleges használatára.
    
    ALTAIR: Talal vitte az embereket. Tamir felfegyverezte őket. Készültek
    valamire. De mire?
    
    AL MUALIM: Háborúra.
    
    ALTAIR: És a többiek? Az embereknek, akik a városokat irányítottak, az volt a
    feladatuk, hogy egybegyűjtsék az embereket, és olyanná tegyék őket, mint
    Garnier emberei?
    
    AL MUALIM: A tökéletes lakosok. A tökéletes katonák. Egy tökéletes világ.
    
    ALTAIR: Robert de Sable soha nem kaphatja vissza.
    
    AL MUALIM: Amíg ő és testvérei életben vannak, próbálkozni fognak.
    
    ALTAIR: Akkor el kell pusztítani őket.
    
    AL MUALIM: És eddig pontosan ezt tetted. Van még két Templomos, akik igényt
    tartanak a figyelmedre. Az egyik Akkóban, a neve Sibrand. A másik
    Damaszkuszban, a neve Jubair. Látogasd meg a rafiq-okat. Ők majd mondanak
    többet is.
    
    [Al Mualim elenged két postagalambot.]
    
    ALTAIR: Ahogy óhajtod.
    
    AL MUALIM: Siess. Kétségtelen, hogy Robert de Sable-t felingerelte sorozatos
    sikered. Megmaradt követői minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy
    elkapjanak. Tudják, hogy jönni fogsz. A fehér csuklyás férfi. Keresni fognak.
    
    ALTAIR: Nem találnak meg. Én csak egy penge vagyok a tömegben.
    
    AL MUALIM: Íme az ajándékom. Hálából a jól végzett munkádért.
    
    [Altair kap még vissza a felszereléséből. Damaszkuszba lovagol.]
    
    
    Damaszkusz – Jubair al Hakim (DA3)
    ----------------------------------
    
    [Altair elmegy a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Damaszkusz hőse! Gyere be, maradj egy kicsit. Mesélj nekem a
    kalandjaidról.
    
    ALTAIR: Attól tartok nincs rá időm.
    
    RAFIQ: Értem. Hozzám képest már túl fontos személy lett belőled.
    
    ALTAIR: Nem erről van szó.
    
    RAFIQ: Nem, nem. Persze, hogy nem. Miben segíthetek hát?
    
    ALTAIR: Al Mualim megkért, hogy vegyem el annak az életét, kit Jubair-nak
    hívnak.
    
    RAFIQ: Áh, Salahuddin legfőbb tudósa. Meglátásom szerint érdekes döntés Al
    Mualim részéről. De kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük a Mester munkáját?
    Biztos vagyok benne, hogy megvannak a maga indokai.
    
    ALTAIR: Ezek szerint tudod kiről van szó?
    
    RAFIQ: Elég elfoglalt volt az elmúlt napokban. Szervezte a tudósok munkáját,
    és kiküldte őket az utcákra, hogy prédikáljanak.
    
    ALTAIR: Miről beszélnek?
    
    RAFIQ: Fényről és tűzről, a bűnök eltörléséről, ha engem kérdezel, csupa
    apokaliptikus képtelenségről. Mindenféle utakról, meg egy új világról.
    
    ALTAIR: Mi a helyzet ezzel az új világgal?
    
    RAFIQ: Nem tudom. Nem fordítok túl nagy figyelmet őrült emberek dadogásaira.
    Túl elfoglalt vagyok valóságos munkákkal.
    
    ALTAIR: Jól van. Szétnézek az emberek között, meglátom, mit sikerül
    kiderítenem. Mit tanácsolsz, hol nyomozzak?
    
    RAFIQ: Innen délre van egy akadémia és egy őrtorony. Mindkettő jó hely a
    nyomozáshoz. Van egy kórház is keleten, amit meglátogathatsz.
    
    ALTAIR: Azonnal munkához látok.
    
    RAFIQ: Milyen buzgó vagy. Tényleg megváltoztál – és hadd tegyem hozzá – jó
    irányba.
    
    [Altair nyomoz, majd visszatér a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Mi újság, Altair?
    
    ALTAIR: Sokat megtudtam az ellenségről.
    
    RAFIQ: Oszd meg hát, amit tudsz.
    
    ALTAIR: Jubair megszállottan meg akarja tisztítani a várost a tudástól.
    
    RAFIQ: Szörnyű bűn. Most már értem miért akarja Al Mualim, hogy eltávolítsd.
    
    ALTAIR: Felhasználja a városi tudósokat, hogy segítsenek neki. Kimennek az
    utcákra, zaklatják az embereket, és minden írásos munkát begyűjtenek. Attól
    tartok, mindet meg akarja semmisíteni.
    
    RAFIQ: Meg kell állítani.
    
    ALTAIR: Ezért vagyok itt. Nemsokára lesz egy találkozó az Ailasah Medreszében.
    Oda fogok menni. Ott fogom elvenni az életét.
    
    [A rafiq odaadja a tollat Altairnak.]
    
    RAFIQ: Hagylak készülődni. Hozz dicsőséget a Testvériségre.
    
    [Altair elmegy a medreszébe. Látja Jubair-t és alárendeltjeit, akik egy égő
    mágjára dobálják a könyveket. Az egyikük Jubair-ral beszél.]
    
    JUBAIR: Minden írott szöveget meg kell semmisíteni a városban.
    
    KATONA: Barátom, ezt nem teheted. Sok tudás nyugszik ezeket a pergameneken.
    Őseink okkal gondolták úgy, hogy megőrzik őket az utókor számára.
    
    JUBAIR: És mi lenne az az ok?
    
    KATONA: Ezek jelzőtüzek, melyek célja, hogy vezessenek minket. Hogy
    megmentsenek minket a tudatlanság sötétségétől.
    
    JUBAIR: Nem! Ezeket a papírfecniket hazugságuk borítják. Megmérgezik az
    elmédet, és míg léteznek, nem is reménykedhetsz abban, hogy igaz formájában
    fogod látni a világot.
    
    [Jubair távozni próbál, de a katonája elállja az útját.]
    
    KATONA: Hogy gondolhatod, hogy ezek a tekercsek fegyverek? Ezek a tanulás
    eszközei.
    
    JUBAIR: Válaszokat és megváltást keresel bennük. Jobban számítasz rájuk, mint
    önmagadra. Ez gyengévé és butává tesz. Szavakban, tintában hiszel. El
    gondolkodtál már valaha azon, kik írták ezeket? Vagy hogy miért? Nem, te
    kérdés nélkül elfogadod ezeket a szavakat. Mi van ha ezek hamis szavak? Csak
    mert gyakran azok. Veszélyesek.
    
    [Jubair megint megpróbál elmenni, de a katona megint elé áll.]
    
    KATONA: Tévedsz. Ezek a szövegek a tudás ajándékát adják nekünk. Szükségünk
    van rájuk.
    
    JUBAIR: Ennyire szereted a drága írásaidat? Bármit megtennél értük?
    
    KATONA: Igen, persze.
    
    [Jubai a tűzbe löki a katonát. A katona sikolt fájdalmában, míg meg nem hal.]
    
    JUBAIR: Akkor csatlakozz hozzájuk!
    
    [A többiekhez fordul.]
    
    JUBAIR: Bárki, aki úgy beszél, mint ő, éppen akkora fenyegetés, mint ezek az
    írások. Van még köztetek, aki vitatkozni akar velem?
    
    [Senki nem reagál.]
    
    JUBAIR: Jó. A parancs egyszerű. Menjetek a városba és gyűjtsetek össze minden
    megmaradt írást. Ha végeztetek, küldök egy szekeret, ami elhozza őket, így
    megsemmisíthetjük mindet.
    
    [Jubair és az emberei elmennek. Altair újra felkutatja Jubair-t. Mikor
    rátalál, épp az emberekhez beszél.]
    
    JUBAIR: Damaszkusz jó népe! Jó dolgot cselekszetek. Tisztítsuk meg a várost
    mérgezett múltjától. Ez egy becsületes tett, és a lángokból egy új korszak
    születik majd, az igazság és az egység kora, melyet az egyedüli bölcsesség fog
    kormányozni.
    
    [Altair lecsap Jubair-ra. Miközben Jubair haldoklik, beszélnek.]
    
    JUBAIR: Miért? Miért tetted ezt?
    
    ALTAIR: Az embereknek szabadon kell dönteniük arról, miben hisznek. Nincs
    jogunk ahhoz, hogy megbűntessünk valakit a hitéért, nem számít mennyire nem
    értünk egyet.
    
    JUBAIR: Akkor mit tegyünk?
    
    ALTAIR: Mindközül neked kellene legjobban tudnod a választ. Oktatni kell az
    embereket. Meg kell nekik tanítani mi helyes és mi helytelen. A tudás kell,
    hogy szabaddá tegye őket, nem az erőszak.
    
    JUBAIR: Ezek nem tanulnak. Ragaszkodnak a maguk útjaihoz. Elég naiv vagy, hogy
    ne így gondold. És zavarodott. Amire csak egyetlen gyógymód van.
    
    ALTAIR: Tévedsz. És ezért kell meghalnod.
    
    JUBAIR: Én nem olyan vagyok, mint azok a drága könyvek, amiket meg akarsz
    menteni? Egy olyan tudás forrása, melyel nem értesz egyet? Ennek ellenére elég
    buzgón veszed el az életemet.
    
    ALTAIR: Egy kis áldozat, hogy sokakat megmentsünk. Szükség van rá.
    
    JUBAIR: A Kereszteseket nem ősi tekercsek ösztönzik? Melyek jogos dühhel
    töltik el Salahuddin-t és embereit. Az írásaik másokat veszélyeztetnek, és
    halált hoznak. Én is meghoztam egy kis áldozatot. De már nem sokat számít. A
    bűnt elkövetted és nekem végem.
    
    [Jubair meghal. Altair megmártja a tollat a vérében, és visszamegy a
    rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Altair! Mondd, sikerrel jártál?
    
    ALTAIR: Igen. Jubair tüzei kialudtak. Ahogy élete lángja is.
    
    RAFIQ: Nagyszerű hír. Nem volt kétségem a sikered felől.
    
    ALTAIR: Látnod kellett volna. A tudósok olyan készségesen követték. És nem
    csak könyveket vetettek tűzre, hanem embereket is, akik szembeszálltak velük.
    
    RAFIQ: Az ilyen tudatlanság csak a gonoszságot táplálja. Jó dolgot cselekedtél
    ma.
    
    ALTAIR: Csakúgy, mint a többi célpontom, ő is hitt abban, hogy helyesen
    cselekszik. Megtisztítja az utat egy szebb jövő előtt.
    
    RAFIQ: Ez csak természetes. Ilyen egy őrült elméjének látképe.
    
    ALTAIR: A dolgok, amiket ebben a pár hétben láttam... Mintha az egész vidék
    megőrült volna.
    
    RAFIQ: És ez az oka, hogy küzdünk ez ellen a háború ellen. Hogy a józan ész
    visszatérhessen. A népnek kétségbeesetten szüksége van az iránymutatásra. Az
    olyan emberek, mint Jubair ezt könnyen ki tudják használni, és gonosz dolgokra
    használhatják fel. Menned kell, Altair. Térj vissza Al Mualimhoz. Mondd el,
    mit láttál, és tudasd vele, milyen jót cselekedtél ma.
    
    ALTAIR: Biztonság és béke, rafiq.
    
    RAFIQ: Neked is.
    
    
    Masyaf (M08)
    ------------
    
    [Al Mualim és Altair beszélgetnek.]
    
    ALTAIR: Egy újabb pihent meg a megnevezettek közül.
    
    AL MUALIM: Akkor úgy tűnik, a munkád a végéhez közeledik, és visszaszerezted a
    rangodat.
    
    ALTAIR: Egy kérdés, Mester. Szabad?
    
    AL MUALIM: Kérdezz és válaszolok.
    
    ALTAIR: Miért ezek az emberek? Jubair és Sibrand?
    
    AL MUALIM: Hát nem látod? Ők kövezik ki a változás útját. Biztosítják, hogy
    senki és semmi ne avatkozhasson közbe.
    
    ALTAIR: Ha meggyengítjük őket, meggyengítjük az ellenséget. Ennek így van
    értelme...
    
    AL MUALIM: Ha ezek az emberek folytathatnák munkájukat, a miénk elég hamar
    véget érne.
    
    ALTAIR: Hogy lehet ez? Elég sok bajt okoztunk nekik.
    
    AL MUALIM: Lecsapjuk a karokat, igen. De ez az ellenség egy hidra, és gyorsan
    visszanöveszti azt, amit levágsz.
    
    ALTAIR: Akkor vágjuk le a fejét, és végezzünk.
    
    AL MUALIM: Hamarosan, hamarosan. Már közel vagyunk. Már csak egy ember áll
    köztünk és a végső célunk között.
    
    ALTAIR: Visszatérek a munkámhoz. Minél előbb hal meg ez az utolsó ember, annál
    hamarabb szállhatok szembe igazi ellenségünkkel.
    
    AL MUALIM: Mielőtt elmész, lenne egy kérdésem.
    
    ALTAIR: Természetesen.
    
    AL MUALIM: Mi az igazság?
    
    ALTAIR: Hogy önmagunknak hiszünk. Úgy látjuk a világot, ahogy az valóban van,
    és reméljük, hogy egy napon az egész emberiség ugyanúgy fogja látni.
    
    AL MUALIM: Akkor mi a világ?
    
    ALTAIR: Egy illúzió. Vagy behódolunk neki, ahogy sokan, vagy fölébe
    kerekedünk.
    
    AL MULAIM: Mit jelent fölébe kerekedni?
    
    ALTAIR: Felismerni azt, hogy semmi sem igaz és mindent szabad. Ez nem egy
    isteni törvény, hanem ésszerűség. Most már értem, hogy a krédónk nem a
    szabadságot adja parancsba hanem a bölcsességet.
    
    AL MUALIM: Most már látod, hogy a Templomosok miért jelentenek fenyegetést?
    
    ALTAIR: Míg mi eloszlatnánk az illúziót, ők felhasználnák, hogy uralkodjanak
    általa.
    
    AL MUALIM: Igen. Hogy a világot számukra kedvezőbbé formálják. Ezért
    küldtelek, hogy lopd el a kincsüket. Ezért tartom elzárva. És ezért ölöd meg
    őket. Míg csak egy is közülük él, vele együtt él a vágy is, hogy megalkossanak
    egy új világrendet. Fogd a felszerelésed, és kutasd fel ezt az utolsó embert.
    Halálával Robert de Sable végre sebezhetővé válik.
    
    ALTAIR: Úgy lesz.
    
    AL MUALIM: Biztonság és béke legyen veled, Altair.
    
    [Altair Akkóba lovagol.]
    
    
    Akkó – Sibrand (AK3)
    --------------------
    
    [Altair elmegy a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Üdv, Altair. Mi újság?
    
    ALTAIR: Al Mualim meg nevezett egy újabbat. A neve Sibrand.
    
    RAFIQ: Ismerem azt az embert. A Német Lovagrend újonnan kinevezett vezetője. A
    Velencei negyedben él, és ő irányítja Akkó kikötőjét.
    
    ALTAIR: Azonnal munkához látok.
    
    RAFIQ: A következő helyekre koncentráld a nyomozást: keleten a dokkoknál, a
    hajók legénysége között. Innen északkeletre van egy kápolna a kikötői kereszt
    közelében. És innen északra Szent János kapuja előtt.
    
    ALTAIR: Ezek nagyon hasznos információk. Köszönöm az útmutatást.
    
    RAFIQ: Altair?
    
    ALTAIR: Igen, rafiq?
    
    RAFIQ: Tartozom egy bocsánatkéréssel.
    
    ALTAIR: Miért?
    
    RAFIQ: Mert kétségbe vontam, hogy valóban az ügyünknek szentelted-e magad.
    
    ALTAIR: Nem. Én hibáztam. Azt hittem a krédó fölött állok. Semmivel sem
    tartozol nekem.
    
    RAFIQ: Ahogy gondolod, barátom. Járj biztonságban.
    
    [Miután végzett a nyomozással, Altair visszatér a rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Üdv, testvér. Hogy halad a nyomozás?
    
    ALTAIR: Mindent kiderítettem a célpontomról.
    
    RAFIQ: Akkor oszd meg velem a tudásod.
    
    ALTAIR: Azt mondják, Sibrand-ot félelem emészti, megőrjíti a tudat, hogy
    közeleg a halála. Lezáratta a kikötőt, és most odabenn bújkál, arra várva,
    hogy megérkezzen a hajója.
    
    RAFIQ: Ez veszélyessé teheti a dolgokat. Kíváncsi vagyok, honnan értesülhetett
    a küldetésedről...
    
    ALTAIR: Azok az emberek, akiket megöltem... mind kapcsolatban állnak
    egymással. Al Mualim figyelmeztetett, hogy bűntetteim híre terjed köztük.
    
    RAFIQ: Légy óvatos, Altair.
    
    [A rafiq odaadja a tollat Altairnak.]
    
    ALTAIR: Természetesen, rafiq. De úgy gondolom, ez előnyömre válhat. A félelem
    meggyengíti.
    
    [Altair elmegy a kikötőbe. A dokkoknál tömeg gyűlt össze Sibrand és egy idős
    férfi körül. Sibrand fenyegetően köröz a férfi körül.]
    
    FÉRFI: Tévedsz, Sibrand Mester. Soha nem kezdeményeznék erőszakot senki ellen
    sem, ellened pedig pláne nem.
    
    SIBRAND: Legalábbis ezt állítod. Az itt jelenlévők közül mégsem tanúskodik
    melletted senki. Mire következtessek ebből?
    
    FÉRFI: Én egyszerű életet élek, uram. Én és a hozzám hasonlók nem szoktuk
    felhívni magunkra a figyelmet.
    
    SIBRAND: Talán. Vagy talán nem ismernek téged, mert nem Isten embere vagy,
    hanem egy asszasszin!
    
    [Sibrand térdre kényszeríti az embert.]
    
    FÉRFI: Soha!
    
    SIBRAND: Ugyanolyan ruhát viselsz!
    
    FÉRFI: Ők azok, akik úgy öltözködnek, mint mi. Azért teszik, hogy
    bizonytalanságot és félelmet keltsenek. Ne engedj nekik!
    
    SIBRAND: Gyávának nevezel? Megkérdőjelezed a fennhatóságomat? Talán abban
    reménykedsz, hogy ellenem fordíthatod a saját lovagjaimat?
    
    FÉRFI: Nem, nem, nem! Nem! Nem értem, miért teszed ezt velem! Semmi rosszat
    nem tettem.
    
    [Sibrand nevet.]
    
    SIBRAND: Nem emlékszem, hogy bármi rosszal vádoltalak volna, mely tény elég
    különös fényt vet a kitörésedre. Csak nem a bűn jelenléte kényszeríti ki a
    bűnvallást?
    
    [Sibrand újra meglöki a férfit.]
    
    FÉRFI: De én nem vallok be semmit.
    
    SIBRAND: Áh, a végsőkig dacol.
    
    FÉRFI: Mire célzol?
    
    SIBRAND: William és Garnier túl magabiztosak voltak, és ezért az életükkel
    fizettek. Én nem követem el ugyanazt a hibát. Ha valóban Isten embere vagy,
    akkor a Teremtő biztosan gondoskodni fog rólad. Fogja vissza a kezem!
    
    FÉRFI: Te megőrültél.
    
    [A férfi a tömeghez fordul.]
    
    FÉRFI: Senki sem lép elő, hogy megállítsa? Nyílvánvalóan megmérgezte a saját
    félelme, kényszeresen ellenséget lát ott is, ahol nincs.
    
    [Sibrand kivonja a kardját.]
    
    SIBRAND: Úgy tűnik, az emberek osztoznak az aggodalmamban. Amit teszek,
    Akkóért teszem.
    
    [Sibrand megöli az embert.]
    
    SIBRAND: Emberek, legyetek éberek. Jelentsetek minden gyanús tevékenységet az
    őröknek. Kétlem, hogy nem látunk többé asszasszinokat. Szívós férgek ezek.
    Most pedig vissza munkára.
    
    [Egy katona odaadja Sibrand-nak a sisakját. Sibrand hajóra száll, a tömeg
    pedig szétoszlik. Altair feljut a hajóra, és leszúrja Sibrand-ot. Miközben
    Sibrand haldoklik, beszélnek.]
    
    SIBRAND: Kérlek, ne tedd ezt.
    
    ALTAIR: Te félsz.
    
    SIBRAND: Persze, hogy félek.
    
    ALTAIR: De most már biztonságban leszel. Istened karjaiban tart majd téged.
    
    SIBRAND: Semmit nem tanultál a fivéreimtől? Tudom mi vár rám és mindenkire.
    
    ALTAIR: Ha nem az istened, akkor mi?
    
    SIBRAND: Semmi. Semmi nem vár. És ettől félek.
    
    ALTAIR: Nem hiszel...
    
    SIBRAND: Hogy hihetnék, annak fényében, amit tudok? Amit láttam? A kincsünk
    volt a bizonyíték.
    
    ALTAIR: Mire?
    
    SIBRAND: Hogy ez az egyetlen élet, ami rendelkezésünkre áll.
    
    ALTAIR: Akkor maradj még egy kicsit és beszélj nekem a szerepedről.
    
    SIBRAND: Tengeri blokád, hogy megakadályozzuk a bolond királyokat és
    királynőket abban, hogy erősítést küldjenek. Amint... Amint...
    
    ALTAIR: ...elfoglaltátok a Szentföldet?
    
    SIBRAND: Amint felszabadítottuk, te bolond! A hit zsarnoksága alól.
    
    ALTAIR: Szabadság? Azon munkálkodtatok, hogy megdöntsétek a városokat,
    irányítsátok az emberek elméjét, és megöltetek mindenkit, aki ellenetek szólt.
    
    SIBRAND: Követtem a parancsimat, és hittem az ügyben, pont mint te.
    
    [Sibrand meghal. Altair megmártja a tollat a vérében és visszatér a
    rafiq-hoz.]
    
    RAFIQ: Altair! Elég nagy kavarodást okoztál.
    
    ALTAIR: Elvégeztem a feladatot. Sibrand élete véget ért.
    
    RAFIQ: Úgy van. Úgy van. Most pedig Masyaf-ba kellene lovagolnod, és
    tájékoztatnod kellene Al Mualimot a sikeredről.
    
    ALTAIR: Igen... Visszatérek és beszélek vele... Erről is és más dolgokról
    is...
    
    RAFIQ: Minden rendben, barátom? Úgy látom gondolatban messze jársz.
    
    ALTAIR: Semmi gond, rafiq. Csak sok minden jár az eszemben.
    
    RAFIQ: Akkor beszélgessünk. Hadd segítsek.
    
    ALTAIR: Előbb magamban kell tisztáznom a dolgokat. De köszönöm az ajánlatot.
    
    RAFIQ: Aggasztnak az emberek, akiket megöltél, ugye? Szánod őket.
    
    ALTAIR: Hogy...
    
    RAFIQ: Barátom. Nem arra születtél, hogy élvezd ezeket a borzalmas
    feladatokat. Megbánás, bizonytalanság, szimpátia... Ezekre lehet számítani.
    
    ALTAIR: Nem kellene félnem ezektől az érzelmektől?
    
    RAFIQ: Inkább fogadd el őket. Ettől leszel ember.
    
    ALTAIR: Mi van, ha tévedek? Mi van, ha ezeknek az embereknek nem kellett volna
    meghalniuk? Mi van, ha jót akartak? Talán félrevezették őket, de a szándékaik
    tiszták voltak.
    
    RAFIQ: Én csak egy rafiq vagyok, Altair, és ezek a dolgok túltesznek rajtam.
    Talán Al Mualim segíthet megtalálni a dolgok értelmét.
    
    ALTAIR: Igen, talán. Köszönöm, rafiq.
    
    RAFIQ: Öröm volt egy olyan szakértővel szolgálni, mint te.
    
    
    Abstergo – 5. nap este (A5E)
    ----------------------------
    
    [Desmond kilép Altair emlékeiből. Ahogy az asztalon fekszik, beszélgetés
    foszlányait hallja.]
    
    VIDIC: ...közel vagyunk.
    
    ISMERETLEN: ...nincs sok idő, Vidic.
    
    VIDIC: ...szűk a határidő, tudod...
    
    ISMERETLEN: ...akárhol is van elrejtve... ideje megszerezni...
    
    VIDIC: ...dolgozunk rajta.
    
    ISMERETLEN: ...és ha vége...
    
    VIDIC: ...gondoskodunk róla.
    
    ISMERETLEN: Holnap reggelre szükségem van a jelentésre.
    
    [Vidic Desmond-hoz fordul.]
    
    VIDIC: Van most egy kis dolgom. Az éjszaka hátralevő részében pihenhet.
    
    [Vidic elmegy. Desmond és Lucy beszélgetnek.]
    
    DESMOND: Azt hiszem van egy kis gond az Animus-szal.
    
    LUCY: Nem. Jól működik.
    
    DESMOND: Szerintem csak kilökött, amikor...
    
    LUCY: Szerintem be kellene fognod a szád.
    
    DESMOND: Elmondog végre mi folyik itt?
    
    LUCY: Meg kell állítanunk őket, Desmond. Ha megnyitják az utolsó emlékedet...
    az még csak a kezdet lesz. Mindent meg akarnak változtatni: ahogy élünk, ahogy
    gondolkodunk, akik vagyunk. Te is hallhattad Vidic kiselőadását... arról, hogy
    mi a baj a világgal, hogy „rendre” és „fegyvelemre” van szükségünk. Ezért
    mindezt megadják nekünk, csakhogy nekünk semmi beleszólásunk nincs a dologba.
    
    DESMOND: Hogyan?
    
    LUCY: A Templomosok kincsével.
    
    [Lucy-nak csörög a telefonja.]
    
    LUCY: Azt hiszik...
    
    [Lucy felveszi a telefont.]
    
    VIDIC: Ms. Stillman?
    
    LUCY: Itt vagyok.
    
    VIDIC: Szeretném, ha feltöltené Desmond fájljait az adatbázisba.
    
    LUCY: Értettem.
    
    [Lucy leül Vidic számítógépéhez, és azon kezd el dolgozni.]
    
    DESMOND: Akkor hogy is van ez? Arra használtok, hogy megtaláljátok ezt a
    Templomos kincset? Hogy is hívják? Édendarab?
    
    LUCY: Igen.
    
    DESMOND: Nos, úgy tűnik Masyaf-ban van, szóval nem értem miért pazarolják
    velem az időt. Miért nem küldik oda az embereiket, hogy hozzák el?
    
    LUCY: Nem lehet. Nem olyan egyszerű. A masyaf-i ereklyét már megszerezték. De
    megsemmisült egy balesetben.
    
    DESMOND: Akkor mit akarnak tőlem... és az ősömtől?
    
    LUCY: Abban reménykednek, hogy kiderül, hol van a többi.
    
    DESMOND: Azt akarod mondani, hogy több is van ebből az izéből?
    
    LUCY: Óh, Desmond, fogalmad sincs erről az egészről.
    
    [Lucy telefonja ismét csörög. Felveszi.]
    
    VIDIC: Gond van, Ms. Stillman?
    
    LUCY: Nem, Warren. Részemről minden Denver.
    
    VIDIC: Akkor hol vannak a fájlok?
    
    [Lucy leteszi a telefont.]
    
    LUCY: Át kell mozgatnom ezeket a fájlokat, mielőtt gyanút fog. Később még
    beszélgetünk.
    
    DESMOND: Várj, mit jelent az, hogy „minden Denver”?
    
    LUCY: Azt jelenti, minden rendben.
    
    DESMOND: Miért Denver?
    
    LUCY: Ez egy utalás a Denver-i Nemzetközi Repülőtérre. Van ott egy földalatti
    létesítmény. Ott történt a baleset.
    
    [Desmond visszatér a szobájába és lefekszik aludni. Elalvás előtt újra látja a
    felvillanó jeleket.]
    
    
    6. EMLÉKTÖMB (ET6)
    ------------------
    
    
    Abstergo – 6. nap reggel (A6R)
    ------------------------------
    
    [Vidic belép Desmond szobájába.]
    
    VIDIC: Fogy az idő, Mr. Miles.
    
    [Desmond felül.]
    
    DESMOND: Igen, igen, jövök.
    
    VIDIC: Tudja, már majdnem végeztünk.
    
    DESMOND: És után mi lesz?
    
    VIDIC: Majd meglátja. Talán még meg is engedik magának, hogy végignézze, ahogy
    elkezdődik. Nem is olyan szörnyű, mint gondolná.
    
    DESMOND: Nézze, tudom, hogy úgy sem fogják hagyni, hogy szabadon távozzam.
    Akkor miért nem mondja el, hogy mi folyik itt? Tegyen a kedvemre.
    
    VIDIC: Nem vagyok bolond, Mr. Miles. Azt hiszem már magától is rájött egy
    kevésre.
    
    DESMOND: Nem tudom, miről beszél.
    
    VIDIC: Hát persze.
    
    DESMOND: Jól van, akkor hadd kérdezzek valami mást.
    
    VIDIC: Igen?
    
    DESMOND: Néhány dolog, amit az Animus-ban látok... néha helytelennek,
    valótlannak tűnik, mintha a történelem valahogy kikapcsolna. Nem...
    
    VIDIC: Mit nem, Mr. Miles? Nem illeszkedik ahhoz, amit egy online
    encikloépdiában olvasott? Amit a középiskolai tanárától tanult? Ha kérdezzek
    valamit: ezek a feltételezett szakértők hozzáférnek olyan titkos tudáshoz,
    mely el van rejtve mindenki más előtt?
    
    DESMOND: Vannak könyvek, levelek, dokumentumok, mindenféle dolgok a múltból.
    Némelyik ellentmond annak, amit az Animus mutat meg nekem.
    
    VIDIC: Bárki írhat egy könyvet, és bármit elhelyezhetnek a lapjain. Bármit.
    Volt idő mikor azt hittük, hogy a világ lapos.
    
    DESMOND: Vannak emberek, akik még mindig azt hiszik.
    
    [Desmond feláll.]
    
    VIDIC: Igen, és ezek az emberek könyveket adnak ki a témában. Vagy a
    holdraszállás csak megtévesztés volt? Úgy rémlik van egy olyan könyv is, ami
    azt állítja, hogy a világ hét nap alatt készült el. Ráadásul bestseller.
    
    DESMOND: Hová tart ez a beszélgetés, Doki?
    
    VIDIC: Azt hiszem a lényeg az, hogy ne bízzon meg mindenben, amit hall,
    mindenben, amit olvas. Mit is mondott az őse? „Semmi sem igaz”?
    
    DESMOND: „Mindent szabad.”
    
    VIDIC: Igen, pontosan. Részben ez teszi az Animus-t annyira lenűgözővé. Nincs
    helye a félremagyarázásnak.
    
    DESMOND: Annak mindig van helye.
    
    VIDIC: Touché, Mr. Miles. Most hogy válaszoltam a kérdésire, kezdhetjük a
    munkát?
    
    [Desmond és Vidic bemennek a központi terembe. Lucy már az Animus-on dolgozik.
    Desmond lefekszik az Animus-ra és belép Altair emlékeibe.]
    
    
    Masyaf (M09)
    ------------
    
    [Al Mualim és Altair a könyvtárban beszélgetnek.]
    
    AL MUALIM: Gyere be, tanítványom. Sok mindent kell megbeszélnünk. Közel
    vagyunk, Altair. Most már csak Robert de Sable áll köztünk és a győzelem
    között. Az ő szája adja a parancsokat. Az ő keze fizeti ki az aranyat. Vele
    meghal a Templomos kincs ismeretének tudása is, és minden fenyegetés, amit
    jelent.
    
    ALTAIR: Még mindig nem értem, hogy egy ilyen kis tárgy hogy okozhat ekkora
    káoszt.
    
    AL MUALIM: Az Édendarab a testet öltött kísértés. Nézd csak meg mit tett
    Robert-rel. Amint megízlelte a hatalmát, a tárgy bekebelezte. Nem egy
    veszélyes fegyvert látott benne, amit meg kell semmisíteni, hanem egy eszközt.
    Egy eszközt, mellyel elérheti az életcélját.
    
    ALTAIR: Hatalomról álmodozott?
    
    AL MUALIM: Igen és nem. Békéről álmodozott – és álmodozik még mindig –, mint
    mi is.
    
    ALTAIR: De ez az ember háborúba akarta borítani az egész Szentföldet.
    
    AL MUALIM: Nem, Altair. Te hogy-hogy nem látod, mikor épp te voltál az, aki
    fenyitotta a szememet a dologra?
    
    ALTAIR: Mire gondolsz?
    
    AL MUALIM: Mit akarnak ő és a követői? Egy világot, ahol minden ember egyesül.
    Én nem vetem meg a célját. Osztozom benne. De vitatom a módszert. A béke egy
    olyan dolog, amit meg kell tanulni, meg kell érteni, magunkévá kell tenni.
    
    ALTAIR: Ő kierőszakolná.
    
    AL MUALIM: És közben megfosztana minket a szabad akaratunktól.
    
    ALTAIR: Különös így gondolni rá.
    
    AL MUALIM: Soha nem érezz gyűlöletet az áldozataid iránt, Altair. Az ilyen
    gondolatok megmérgezik az elmét, és elködösítik az ítélőképességet.
    
    ALTAIR: Nem lehet hát meggyőzni? Hogy vessen véget ennek az őrült küldetésnek?
    
    AL MUALIM: A magam módján beszéltem hozzá, rajtad keresztül. Mi volt minden
    gyilkosság, ha nem egy üzenet? De úgy döntött, figyelmen kívül hagy minket.
    
    ALTAIR: Akkor már csak egy dolgot lehet tenni.
    
    AL MUALIM: Először Jeruzsálemben küzdöttél meg vele. Most is ott találod meg.
    Adjon neked erőt ez az utolsó áldozat.
    
    [Al Mualim elenged egy postagalambot.]
    
    AL MUALIM: Menj, Altair. Ideje véget vetni ennek.
    
    [Altair Jeruzsálembe lovagol.]
    
    
    Jeruzsálem – Robert de Sable (JE3)
    ----------------------------------
    
    [Altair elmegy Malikhoz.]
    
    MALIK: Biztonság és béke, Altair.
    
    ALTAIR: Neked is, testvér.
    
    MALIK: Úgy tűnik, vicces kedvében van a sors.
    
    ALTAIR: Akkor igaz hát. Robert de Sable Jeruzsálemben van.
    
    MALIK: Magam láttam a lovagokat.
    
    ALTAIR: Azt az embert csak a balszerencse követi. Ha itt van, az azért van,
    mert valami rosszra készül. Nem adok neki esélyt a cselekvésre.
    
    MALIK: Ne hagyd, hogy a bosszúvágy elködösítse a gondolataidat, testvér.
    Mindketten tudjuk, hogy abból semmi jó nem származik.
    
    ALTAIR: Nem felejtettem el. Nincs mitől tartanod. Nem vágyom bosszúra, csak
    tudásra.
    
    MALIK: Te tényleg nem az az ember vagy, akit valaha ismertem.
    
    ALTAIR: Munkám során sok mindent megtanultam és sok titkot megismertem. De
    vannak még darabkák ebben a kirakóban, melyek nem állnak rendelkezésemre.
    
    MALIK: Ezt hogy érted?
    
    ALTAIR: Az emberek, akiket nyugalomba küldtem, összedolgoztak és ez az ember
    egyesítette őket. Robert-nek tervei vannak a vidékkel, ezt az egyet biztosan
    tudom. De hogyan és miért, hol és mikor... ezeket nem tudom.
    
    MALIK: A keresztesek és a szerecsenek összedolgoznak?
    
    ALTAIR: Ezek az emberek nem közülük valók. Templomosok.
    
    MALIK: A Templomosok a Keresztes hadsereg részét képezik.
    
    ALTAIR: Legalábbis ezt akarják elhitetni Richard Királlyal. Nem, az egyetlen,
    akihez hűségesek, az Robert de Sable, és valami őrült elképzelésük van arról,
    hogyan vetnek véget a háborúnak.
    
    MALIK: Elég érdekes mesét találtál ki.
    
    ALTAIR: Fogalmad sincs, Malik. De mondd el, hol látták őket. A nyomába eredek,
    mielőtt meglép.
    
    MALIK: Hátom helyet tudok biztosan mondani. Innen nyugatra egy őrtorony és egy
    kórház közelében, valamint délnyugatra a Szent Sír Templománál. Próbálj meg
    nyomozni. Én is azt fogom tenni.
    
    ALTAIR: Igyekszem gyors lenni.
    
    MALIK: Vigyázz magadra, barátom.
    
    [Miután Altair végzett a nyomozással, visszatér Malikhoz.]
    
    MALIK: Sikert sugárzol magadból testvér.
    
    ALTAIR: Sokat megtudtam az ellenségünkről.
    
    MALIK: Akkor oszd meg a tudásod. Lássuk mit lehet kezdeni vele.
    
    ALTAIR: Robert és a Templomosai a város utcáit járják. Azért jöttek, hogy
    megadják a végtisztességet Majd Addin-nak. Részt fognak venni a temetésén, ami
    azt jelenti, hogy én is.
    
    MALIK: Mi ez, hogy a templomosok részt vesznek egy temetésen?
    
    ALTAIR: Még nem ismerem az igazi indítékaikat, de idővel megszerzem a tudást.
    Maguk a lakosok is megoszlanak. Sokan az életükért kiáltanak. Mások szerint
    tárgyalni jöttek, azért hogy békét kössenek.
    
    MALIK: Békét?
    
    ALTAIR: Mondtam neked. A többiek, akiket megöltem, ugyanezt mondták.
    
    MALIK: Ez a szövetségeseinkké tenné őket. Ennek ellenére, megöljük őket.
    
    ALTAIR: Vésd jól az eszedbe, mi egyáltalán nem hasonlítunk ezekre az
    emberekre. Bár a céljaik nemesnek hangzanak, a mód, ahogy el akarják érni
    azokat, nem az. Legalábbis Al Mualim ezt mondta nekem.
    
    MALIK: Mi a terved?
    
    ALTAIR: Elmegyek a temetésre, és szembeszállok Robert-rel.
    
    MALIK: Minél előbb, annál jobb. A szerencse oltalmazza a pengédet, testvér.
    
    ALTAIR: Malik. Mielőtt elmegyek, mondanom kell valamit.
    
    MALIK: Ki vele.
    
    ALTAIR: Bolond voltam.
    
    MALIK: Normál esetben ezzel nem vitatkoznék, de mi ez? Miről beszélsz?
    
    ALTAIR: Egész idő alatt egyszer sem mondtam neked, hogy mennyire sajnálom.
    Átkozottul büszke voltam... Miattam vesztetted el a karodat és vesztetted el
    Kadart. Minden jogod megvolt, hogy dühös légy.
    
    MALIK: Nem fogadom el a bocsánatkérésed.
    
    ALTAIR: Megértem.
    
    MALIK: Nem. Nem érted. Azért nem fogadom el a bocsánatkérésed, mert nem
    ugyanaz az ember vagy, aki velem volt Salamon Templomában. Így nincs miért
    bocsánatot kérned.
    
    ALTAIR: Malik...
    
    MALIK: Talán ha nem lettem volna annyira irigy rád... akkor én magam sem
    lettem volna annyira óvatlan. Én is hibás vagyok.
    
    ALTAIR: Nem mondj ilyeneket.
    
    MALIK: Egyek vagyunk. Ahogy megosztozunk győzelmeink dicsőségében, úgy meg
    kell osztoznunk vereségünk fájdalmában is. Így közelebb kerülünk egymáshoz és
    erősebbek leszünk.
    
    ALTAIR: Köszönöm, testvér.
    
    MALIK: Pihenj, ha szükséged van rá, Altair, míg készen nem állsz arra, ami
    következik.
    
    [Altair elmegy a temetésre. Altair beáll az összegyűlt tömegbe. Robert de
    Sable a pap mellett áll.]
    
    TÖMEG: Ámen!
    
    PAP: Azért gyűltünk össze, hogy megsirassuk szeretett Majd Addin-unk
    elvesztését, kit túl korán ragadtak el ebből a világból. Tudom, hogy bánatot
    és fájdalmat éreztek a távozása miatt, pedig nem kellene. Mert ahogy
    mindannyian megszületünk az anyaméhből, úgy távozunk mind egy napon ebből a
    világból. Ez természetes, mint az, hogy felkel, majd lenyugszik a nap.
    Gondolkodjunk el egy  pillanatra az életén, és adjunk hálát minden jóért, amit
    tett. Tudjátok meg, hogy egy napon mind ott leszünk vele a Paradicsomban.
    
    [Mindenki elcsendesedik. Úgy tűnik, Robert észreveszi Altairt.]
    
    TÖMEG: Ámen.
    
    [Robert odasúg valamit a papnak.]
    
    PAP: Mind tudjátok jól, hogy ezt az embert meggyilkolták.
    
    [Robert int az embereinek, hogy foglalják el a helyeiket.]
    
    PAP: Megpróbáltuk elkapni a gyilkosát, de túl nehéz feladatnak bizonyult. Ezek
    a lények az árnyékban élnek, és elfutnak mindenki elől, aki tisztességesen
    akar szembeszállni velük. De nem ma! Mivel úgy tűnik, egyikük köztünk van.
    Kigúnyol minket a jelenlétével, ezért fizetnie kell. Fogjátok el!
    
    [A pap rámutat Altairra. A tömeg felé fordul, majd fejvesztve elmenekülnek.]
    
    PAP: Hozzátok ide, hogy Isten ítélete beteljesedhessen.
    
    [A katonák és Robert bekerítik Altairt. Altair apránként mindenkit elintéz,
    végül csak ő és Robert marad.]
    
    ALTAIR: Látni akarom a tekinteted, mielőtt meghalsz.
    
    [Altair leveszi Robert sisakját, de nem Robert-rel néz farkasszemet, hanem egy
    nővel. A neve: Maria Thorpe.]
    
    MARIA: Látom másra számítottál.
    
    ALTAIR: Miféle boszorkányság ez?
    
    MARIA: Nem boszorkányság. Tudtuk, hogy eljössz. Robert biztos akart lenni
    benne, hogy elég ideje lesz megszökni.
    
    ALTAIR: Szóval menekül.
    
    MARIA: Nem tudjuk letagadni a sikeredet. Megsemmisítetted a tervünket. Előbb a
    kincs, azután az embereink. A Szentföld irányítása kicsúszott a kezünkből. De
    azután meglátta a lehetőséget, hogy visszaszerezze, amit elloptak tőle, hogy
    előnyére fordítsa győzelmeidet.
    
    ALTAIR: A kincsetek még mindig Al Mualimnál van, és korábban már
    megfutamítottuk a seregeteket. Bármit is tervez Robert, újra el fog bukni.
    
    MARIA: Áh, de most már nem csak Templomosokkal fogsz harcolni.
    
    ALTAIR: Beszélj!
    
    MARIA: Robert Arsuf-ba lovagol, hogy egyesítse a szerecseneket és a
    kereszteseket az asszasszinok ellen.
    
    ALTAIR: Az soha nem történik meg. Nincs rá okuk.
    
    MARIA: A múltban ez talán igaz volt. De most adtál nekik okot. Kilencet is. A
    holttestek, melyeket magad mögött hagytál... áldozatok mindkét oldalon.
    Közellenséggé tetted az asszasszinokat, és gondoskodtál az egész rended
    megsemmisítéről. Szép munka volt.
    
    ALTAIR: Nem kilencet. Nyolcat.
    
    MARIA: Ezt hogy érted?
    
    ALTAIR: Nem te vagy a célpontom. Nem veszem el az életed. Szabadon távozhatsz,
    de ne kövess.
    
    MARIA: Nincs rá szükségem. Már elkéstél.
    
    ALTAIR: Majd meglátjuk.
    
    [Altair elengedi Maria-t, és visszatér Malikhoz.]
    
    ALTAIR: Csapda volt.
    
    MALIK: Hallottam, hogy a temetésen kitört a káosz. Mi történt?
    
    ALTAIR: Robert de Sable nem volt ott. Mást küldött maga helyett. Számított
    rám.
    
    MALIK: El kell menned Al Mualimhoz.
    
    ALTAIR: Nincs rá idő. A nő elmondta, hova ment és mit tervez. Ha most
    visszatérek Masyaf-ba, akkor lehet, hogy sikerrel jár, és akkor attól tartok
    végünk.
    
    MALIK: A legtöbb emberét megöltük. Esélye sincs összehozni egy normális
    támadást. Várjunk csak... azt mondtad „a nő”?
    
    ALTAIR: Igen. Egy nő volt. Tudom, furcsa, de ezen még ráérünk gondolkodni.
    Most Robert-re kell koncentrálnunk. Lehet, hogy megtizedeltük a sorait, de van
    esze. Beszélni akar Richard-dal és Salahuddin-nal, hogy egyesítse őket a közös
    ellenség ellen... ellenünk.
    
    MALIK: Ebben biztosan tévedsz. Ennek semmi értelme. Az a két ember soha nem...
    
    ALTAIR: Óh, de igen. És mi magunk tehetünk róla. Az emberek akiket megöltem
    részt vettek a konfliktus mindkét oldalán. Olyan emberek voltak, akik mindkét
    vezetőnek fontosak voltak. Robert terve nagyra törőnek tűnhet, de van értelme
    és ezért beválhat.
    
    MALIK: Nézd, testvér. A dolgok megváltoztak. Muszáj visszatérned Masyaf-ba.
    Nem cselekedhetünk mesterünk jóváhagyása nélkül. Veszélybe sodorhatjuk a
    Testvériséget. Azt hittem... Azt hittem ezt már megtanultad.
    
    ALTAIR: Ne rejtőzz a szavak mögé, Malik! Úgy hordozod a krédót és a tanait,
    mint egy pajzsot. Elhallgat előlünk dolgokat. Fontos dolgokat. Te magad
    mondtad, hogy nem tudhatunk semmit, csak gyanakodhatunk. Nos én ezt gyanítom,
    hogy ez az ügy a Templomosokkal sokkal mélyebb, mint amilyennek tűnik. Ha
    végeztem Robert-rel, elmegyek Masyaf-ba a válaszokért. De talán te mehetél már
    most.
    
    MALIK: Nem hagyhatom el a várost.
    
    ALTAIR: Akkor járj az emberek között. Keresd meg azok szolgáit, akiket
    megöltem. Derítsd ki, amit lehet. Azt mondod, szemfüles vagy. Talán te
    észreveszel valamit, amit én nem.
    
    MALIK: Nem is tudom. Ezt át kell gondolnom.
    
    ALTAIR: Tedd, amit tenned kell, barátom. De nekem most Arsuf-ba kell
    lovagolnom. Minden egyes pillanattal ellenségünk egy lépéssel távolabb kerül
    tőlem.
    
    MALIK: Légy óvatos, testvér.
    
    ALTAIR: Az leszek. Megígérem.
    
    
    Arsuf – Robert de Sable (ARS)
    -----------------------------
    
    [Altair Arsuf-ba lovagol és átverekszi magát a keresztesek táborhelyéig. Ott
    elállják az utját. A sorfal mögött ott ál Richard Király.]
    
    KERESZTES: Ne gyere közelebb!
    
    ALTAIR: Várjatok! Szót hoztam, nem acélt.
    
    RICHARD: Megadjátok magatokat? Már éppen ideje.
    
    ALTAIR: Félreérted. Al Mualim küldött, nem Salahuddin.
    
    RICHARD: Asszasszin! Mit jelentsen ez? Beszélj gyorsan!
    
    ALTAIR: Áruló van köztetek.
    
    RICHARD: És felbérelt, hogy megölj? Azért jöttél, hogy kárörvendj, mielőtt
    lecsapsz? Nem leszek könnyű eset.
    
    ALTAIR: Nem azért jöttem, hogy téged öljelek meg. Hanem érte.
    
    RICHARD: Beszélj hát! Hadd ítéljem meg az igazságot. Ki az áruló?
    
    [A katonák átengedik Altairt, aki odamegy Richard-hoz.]
    
    ALTAIR: Robert de Sable.
    
    RICHARD: A főhadnagyom?
    
    [Richard nevet.]
    
    ALTAIR: El akar árulni.
    
    RICHARD: Ő nem ezt mondja. Bosszút akar állni a népeden a pusztításért, amit
    Akkóban végeztetek. Én pedig hajlok arra, hogy támogassam. A tieitek a legjobb
    embereimet ölték meg.
    
    ALTAIR: Én öltem meg őket és jó okom volt rá. Hallgass meg. William of
    Montferat: arra akarta használni a katonáit, hogy erőszakkal átvegye az
    uralmat Akkó fölött. Garnier de Naplouse: a tudását arra akarta használni,
    hogy irányítson és átneveljen minden embert, aki ellenáll. Sibrand: le akarta
    zárni a kikötőt, hogy a királyságodból érkező ellátmányok ne juthassanak el
    hozzád. Elárultak téged, és Robert-től kapták a parancsaikat.
    
    RICHARD: Azt várod, hogy elhigyjem ezt a furcsa mesét?
    
    ALTAIR: Te ismerted ezeket az embereket, jobban mint én. Tényleg ennyire
    meglep, hogy rosszat akartak?
    
    [Richard a mellette álló sisakos lovaghoz fordul.]
    
    RICHARD: Igaz ez?
    
    [A lovag leveszi a sisakját. Robert de Sable az.]
    
    ROBERT: Uram. Aki itt áll előttünk, egy asszasszin. Ezek a lények a
    manipuláció mesterei. Amit mond, természetesen nem igaz.
    
    ALTAIR: Nincs okom megtéveszteni.
    
    ROBERT: Dehogy nincs. Félsz attól, mi fog történni a kis erődítményetekkel.
    Vajon ellen tud állni a szerecsen és a keresztes sereg egyesített erejének?
    
    ALTAIR: Én a Szentföld népéért aggódom. Ha fel kell áldoznom magam a békéért,
    hát legyen.
    
    RICHARD: Érdekes ez a kialakult helyzet. Mindketten a másikat vádoljátok.
    
    ROBERT: Igazán nincs erre időnk. Találkoznom kell Saladin-nal, hogy elnyerjem
    a támogatását. Minél tovább várunk, annál nehezebb lesz.
    
    RICHARD: Várj egy pillanatot, Robert.
    
    ROBERT: Miért? Mi a szándékod? Csak nem hiszel neki?
    
    RICHARD: Nehéz döntés ez, amit nem tudok egyedül meghozni. Olyan kezébe kell
    helyeznem, aki bölcsebb nálam.
    
    ROBERT: Köszönöm.
    
    RICHARD: Nem, Robert. Nem rólad beszélek.
    
    ROBERT: Akkor kiről?
    
    RICHARD: Az Úrról. Döntsünk harc által. Isten biztosan annak az oldalára áll
    majd, akinek becsületes az ügye.
    
    ROBERT: Ha ez az óhajod.
    
    RICHARD: Ez.
    
    ROBERT: Legyen hát.
    
    [Robert felveszi a sisakját.]
    
    ROBERT: Fegyverbe, Asszasszin!
    
    [Robert és a lovagjai körbeveszik Altairt. Altair elintéz mindenkit, míg végül
    már csak Robert marad. Vívnak, míg végül Altair le nem szúrja. Míközben Robert
    haldoklik, beszélnek.]
    
    ALTAIR: Vége van. Véged neked is és a cselszövésednek is.
    
    [Robert nevet.]
    
    ROBERT: Nem tudsz te semmit sem a cselszövésekről. Te csak egy bábú vagy.
    Elárult téged, fiú, ahogy elárult engem is.
    
    ALTAIR: Vagy beszélj érthetően, Templomos, vagy egyáltalán ne mondj semmit.
    
    ROBERT: Kilenc ember életéért küldött el, igaz? Azért a kilencért, akik a
    kincs titkát őrizték.
    
    ALTAIR: És akkor mi van?
    
    ROBERT: A kincset nem kilenc ember találta, Asszasszin. Nem kilenc, hanem tíz.
    
    ALTAIR: Van egy tizedik? Senki nem maradhat életben, aki hordozza a titkot.
    Mondd meg a nevét.
    
    ROBERT: Óh, de hisz jól ismered őt. És nagyon kétlem, hogy az ő életét is
    olyan szívesen veszed majd el, mint az enyémet.
    
    ALTAIR: Ki az?
    
    ROBERT: A mestered, Al Mualim.
    
    ALTAIR: De hát ő nem Templomos.
    
    ROBERT: Soha nem gondolkodtál el azon, honnan tud olyan sok mindent? Hol
    vagyunk, mennyien vagyunk, mire törekszünk?
    
    ALTAIR: Ő az Asszasszinok mestere.
    
    ROBERT: Oui. A hazugságok mestere. Te és én csak két gyalog vagyunk az ő nagy
    játékában. És most, az én halálommal, már csak te maradsz. Azt hiszed életben
    hagy majd tudván, hogy milyen tudás birtokában vagy?
    
    ALTAIR: Engem nem érdekel a kincs.
    
    ROBERT: Áh! De őt igen. Az egyetlen különbség a mestered és köztem az, hogy ő
    nem akart osztozkodni. Ironikus, ugye? Hogy én, a legnagyobb ellenséged
    tartottam tőled távol a bajt. De most elvetted az életem, és közben véget
    vetettél a sajátodnak is.
    
    [Robert meghal. Altair feláll, miközben Richard és az emberei körbeveszik.]
    
    RICHARD: Jól harcoltál, Asszasszin. Úgy tűnik, ma Isten a te ügyedet
    támogatta.
    
    ALTAIR: Istennek ehhez semmi köze. Én voltam a jobb harcos.
    
    RICHARD: Áh, lehet, hogy te nem hiszel benne, de úgy tűnik, hogy ő hisz
    benned. Mielőtt elmész, lenne egy kérdésem.
    
    ALTAIR: Kérdezz hát.
    
    RICHARD: Miért? Miért utaztál idáig, ezerszer is kockáztatva az életed, csak
    azért, hogy megölj egyetlen embert?
    
    ALTAIR: Fenyegetést jelentett a testvéreimre és az ügyünkre.
    
    RICHARD: Áh. Bosszú volt hát.
    
    ALTAIR: Nem, nem bosszú. Igazságszolgáltatás a béke érdekében.
    
    RICHARD: Ezért harcoltok? Békéért? Látod az ellentmondást?
    
    ALTAIR: Vannak emberek, akiket nem lehet meggyőzni.
    
    RICHARD: Mint az az őrült Saladin?
    
    ALTAIR: Azt hiszem ő is épp annyira szeretné, ha véget érne ez aháború, mint
    te.
    
    RICHARD: Én is ezt hallottam, de jelét sosem láttam.
    
    ALTAIR: Ha ő nem is mondja ki, az emberek ezt akarják, úgy a szerecsenek, mint
    a keresztesek.
    
    RICHARD: Az emberek nem tudják, mit akarnak. Ezért fordulnak a hozzánk
    hasonlókhoz.
    
    ALTAIR: Akkor a hozzád hasonló emberek kötelessége, hogy helyesen
    cselekedjenek.
    
    RICHARD: Szamárság. Vergődve és üvöltve jövünk a világra, erőszakosan és
    bizonytalanul. Ezek vagyunk. Ezen nem változtathatunk.
    
    ALTAIR: Nem. Azok vagyunk, akik lenni akarunk.
    
    RICHARD: A fajtád mindig játszik a szavakkal.
    
    ALTAIR: Az igazat mondom. Nincs trükk, melyre fény derülhetne.
    
    RICHARD: Hamarosan megtudjuk. De attól tartok a vágyatok ma nem teljesülhet.
    Az a pogány Saladin még most is az embereimet öli, és nekem részt kell vennem
    ebben. De talán ha meglátja mennyire sebezhető, talán átgondolja a tetteit.
    Igen. Idővel amit szeretnétek, talán lehetséges lesz.
    
    ALTAIR: Te sem vagy nagyobb biztonságban, mint ő. Ezt ne feledd el. Az
    emberek, akiket hátrahagytál, hogy helyetted uralkodjanak, nem akartak tovább
    szolgálni téged, mint ameddig feltétlenül szükséges.
    
    RICHARD: Igen, igen. Ezzel tisztában vagyok.
    
    ALTAIR: Akkor én most elmegyek. Nekem és a mesteremnek sok mindent meg kell
    beszélnünk. Úgy tűnik ő sem hibátlan.
    
    RICHARD: Ő is ember, mint mi mind. Te is az vagy.
    
    ALTAIR: Biztonság és béke legyen veled.
    
    
    Abstergo – 6. nap este (A6E)
    ----------------------------
    
    [Desmond kilép Altair emlékeiből. Lucy a közelben áll. Vidic az asztalához
    megy.]
    
    VIDIC: Álljon fel, az Isten verje meg! Ezt hallgassa!
    
    [Vidic megnyom egy gombot az asztalán, mire megszólal egy hangszóró. Lövések
    és üvöltések hallatszanak.]
    
    LUCY: Jaj, ne.
    
    VIDIC: Úgy tűnik az Asszasszin barátai ránk találtak.
    
    DESMOND: Tessék?
    
    VIDIC: Hogy csinálta ezt, Desmond?
    
    [A hangszóró kikapcsol.]
    
    DESMOND: Hé! Nézze, nem tudom miről beszél, de bármi folyik is odalenn, nekem
    semmi közöm hozzá.
    
    VIDIC: Magáért jöttek, és az biztos, hogy nem én hívtam ide őket.
    
    [Vidic újra bekapcsolja a hangszórót.]
    
    VIDIC: Mi a helyzet odalenn?
    
    [Újabb lövések és üvöltések.]
    
    ALKALMAZOTT: Komoly tűzerővel állunk szemben.
    
    VIDIC: Tudják kezelni a helyzetet? Vagy evakuálnom kell a foglyot?
    
    ALKALMAZOTT: Csak öten vagy hatan lehetnek. Túlerőben vagyunk. Van egy pár
    sérült, de semmi komoly. Kézben tartjuk a helyzetet.
    
    [Vidic kikapcsolja a mikrofont.]
    
    VIDIC: Az isten verje meg, Desmond. Nem tudott nyugton maradni.
    
    DESMOND: Már mondtam, hogy semmi közöm ehhez. Egyáltalán hogy léptem volna
    kapcsolatba velük? Telepátiával? Ugyan már!
    
    VIDIC: Nem számít. Hamarosan meghalnak. Hallgassa csak.
    
    [Vidic újra bekapcsolja a hangszórót. Újabb lövések, azután csend.]
    
    ALKALMAZOTT: A fenyegetést semlegesítettük.
    
    [Vidic leveszi az ujját a gombról.]
    
    VIDIC: Úgy tűnik, nem jön a lovasság.
    
    DESMOND: Nem is tudom, Doki, egy perce még majd megőrült. Tán nem olyan
    biztonságos a kis kutató létesítménye, mint gondolta? Nem tart tőle, hogy még
    többen jönnek majd?
    
    LUCY: Nem hinném, Desmond.
    
    VIDIC: Lucy azt próbálja elmondani, hogy nincs már több asszasszin, aki
    eljöhetne önért. Az elmúlt évben nagyon lefoglalt minket a munka, hogy
    levadásszuk a kis csoportjaikat, a sivatagi közösségüket és egyebeket. Attól
    tartok egyedül van. Pihenjen, Mr. Miles. Holnap befejezzük ezt.
    
    [Vidic elmegy. Lucy és Desmond beszélgetnek.]
    
    LUCY: Sajnálom, Desmond.
    
    DESMOND: Említette a sivatagot. Szerinted...
    
    LUCY: Küldtek oda egy csapatot, de a hely elhagyatott volt. Nem tudom, hol
    vannak a szüleid, és nem ígérhetem, hogy életben vannak, de szerintem sikerült
    megszökniük.
    
    DESMOND. Köszönöm. Köszönöm, hogy megnézted.
    
    LUCY: Nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek tűnik.
    
    DESMOND: Miről beszélsz? Épp most ölték meg – szó szerint megölték – az
    egyetlen esélyemet, hogy kijussak innen. És akkor most megtudom, hogy az
    asszasszinokat megsemmisítették és... és Jézusom. Még mindig fogalmam sincs
    mire készülnek ezek az emberek. De azt biztosan tudom, hogy meg akarnak ölni,
    amint végeztek. Bajban vagyok, OK? Mit tegyek?
    
    [Lucy a mellkasa elé emeli a kezét, és behajlítja a gyűrűs ujját. Ez az
    asszasszinok jele, mivel Altair idejében levágták minden olyan asszasszin
    gyűrűs ujját, akik rejtett pengét használtak, hogy legyen hely a penge számára
    (Altairét is).]
    
    LUCY: Csak próbálj meg hinni egy kicsit.
    
    DESMOND: Te...
    
    LUCY: Higyj. Pihenj, Desmond. Szükséged lesz az erődre.
    
    [Desmond visszavonul a szobájába. Mielőtt elalszik, újra látja a felvillanó
    jeleket.]
    
    
    7. EMLÉKTÖMB (ET7)
    ------------------
    
    
    Abstergo – 7. nap reggel (A7R)
    ------------------------------
    
    [Mikor Desmond felébred, Vidic már a szobájában van.]
    
    VIDIC: Talpra!
    
    [Desmond feláll.]
    
    DESMON: Még a szokottnál is korábban, Doki.
    
    VIDIC: Szerenték már végezni, amint lehet.
    
    DESMOND: Ha maga mondja.
    
    VIDIC: Ne legyen ennyire rosszkedvű, Mr. Miles. A mai nap történelmi nap lesz,
    és még hosszú évekig emlékezni fognak rá. Legalábbis közülünk egy páran
    biztosan.
    
    [Desmond lefekszik az Animus-ra és belép Altair emlékeibe.]
    
    
    Masyaf (M10)
    ------------
    
    [Altair visszatér Masyaf-ba. A falu feltűnően kihalt. A kapunál egy ember
    áll.]
    
    ALTAIR: Mi történt itt? Hol van mindenki?
    
    EMBER: Elmentek a Mesterhez.
    
    ALTAIR: A Templomosok miatt? Újra megtámadtak minket?
    
    EMBER: Az uton járnak...
    
    ALTAIR: Milyen úton? Miről beszélsz?
    
    EMBER: A fény felé.
    
    ALTAIR: Beszélj értelmesen!
    
    EMBER: Csak az létezik, amit a Mester megmutat nekünk. Ez az igazság.
    
    ALTAIR: Neked elment az eszed.
    
    EMBER: Te is az úton fogsz járni, máskülönben elpusztulsz. Ez a Mester
    parancsa.
    
    ALTAIR: Al Mualim volt, ugye? Mit tett veletek?
    
    EMBER: Hála a Mesternek, amiért megmutatta nekünk a fényt.
    
    [Altair elindul az erőd felé. Útközben további lakosokat lát, akik ugyanúgy
    beszélnek, mint az első. Az erődhoz vezető út előtt asszasszinok állják el
    Altair útját. Először csak állnak, azonban mikor Altair közelebb ér,
    rátámadnak. Altair küzd velük. Egy időután dobókések találják el az
    asszasszinokat. Altair egy magaslaton megpillantja Malikot és még néhány
    asszasszint.]
    
    MALIK: Altair! Ide!
    
    [Altair odamegy hozzájuk.]
    
    ALTAIR: A legjobbkor érkeztetek.
    
    MALIK: Nagyon úgy tűnik.
    
    ALTAIR: Védd magad, barátom. Al Mualim elárult minket.
    
    MALIK: Igen. Elárulta Templomos szövetésgeseit is.
    
    ALTAIR: Honnan tudod?
    
    MALIK: Miután beszéltünk, visszatértem a romokhoz Salamon Temploma alatt.
    Robert-nek volt ott egy naplója, tele megelepetésekkel. Amit olvastam,
    összetörte a szívemet, de ugyanakkor felnyitotta a szememet. Igazad volt,
    Altair. A Mesterünk egész dő alatt kihasznált minket. Nem megmentenünk kellett
    a Szentföldet, hanem a kezére kellett juttatnunk. Meg kell állítanunk.
    
    ALTAIR: Légy óvatos, Malik. Amint alkalma lesz rá velünk is ugyanazt fogja
    tenni, mint a többiekkel. Távol kell maradnod tőle.
    
    MALIK: Mit javasolsz? A fegyvert forgató karom még erős, és az embereim még
    mellettem állnak. Hiba lenne, ha nem használnánk ezt ki.
    
    ALTAIR: Akkor vonjátok el a figyelmet. Támadjátok meg az erődöt hátulról. Ha
    elvonjátok rólam a figyelmüket, akkor elérhetem Al Mualimot.
    
    MALIK: Megteszem, amit kérsz.
    
    ALTAIR: Az emberek, akik szembeszállnak velünk, nem uralják a saját elméjüket.
    Ha el lehet kerülni a megölésüket...
    
    MALIK: Igen. Bár ő elárulta a krédó tanait, ez nem jelenti azt, hogy nekünk is
    el kell. Megteszem, amit lehet.
    
    ALTAIR: Csak ennyit kérek. Biztonság és béke, barátom.
    
    MALIK: A jelenléted mindkettőt meghozza majd.
    
    [Altair és Malik szétválnak. Altair belép az erődbe. A kapu bezárul mögötte.
    Az egész falu összegyűlt az erőd udvarán. Mindenki hátborzongató némaságban
    nézi végig, ahogy Altair átvág az udvaron. Altair átmegy a könyvtáron a hátsó
    kertbe. Ez az ajtó is bezárul mögötte. A kert üres. Egy pár lépés után arany
    ragyogás veszi körbe Altairt, és valamilyen erő lefogja a testét.]
    
    ALTAIR: Nem! Mi történik?
    
    [Egy erkélyen Al Mualim jelenik meg, kezében az Éden Almájával.]
    
    AL MUALIM: A tanítvány visszatér!
    
    ALTAIR: Soha nem voltam egy menekülős típus.
    
    AL MUALIM: Engedelmes típus sem voltál soha.
    
    ALTAIR: Ezért vagyok még mindig életben.
    
    AL MUALIM: Mit tegyek veled?
    
    ALTAIR: Engedj el.
    
    AL MUALIM: Óh, Altair! Hallom a gyűlöltet a hangodban, érzem a forróságát.
    Engedjelek el? Az nem lenne bölcs dolog.
    
    ALTAIR: Miért csinálod ezt?
    
    AL MUALIM: Bizonyítékot találtam.
    
    ALTAIR: Mire?
    
    AL MUALIM: Arra, hogy semmi sem igaz, és mindent szabad.
    
    [Al Mualim a magasba emeli az Almát, mire az felragyog.]
    
    AL MUALIM: Gyertek! Pusztítsátok el az árulót! Küldjétek el ebből a világból!
    
    [Megjelenik annak a kilenc embernek a kísértete, akiket Altair Al Mualim
    parancsára gyilkolt meg. Káprázatok, melyeket az Éden Almája teremtett.
    Altairt elengedi az erő, ő pedig megöli az összes káprázatot. Ezután újra
    foglyul ejti az erő.]
    
    ALTAIR: Küzdj meg velem! Vagy talán félsz?
    
    AL MUALIM: Ezer emberrel szálltam már szembe. Mind nagyobb volt nálad. És mind
    meghalt a kezem által. Én nem félek.
    
    [Al Mualim lemegy Altairhoz. Kezében egy kard és az Alma.]
    
    ALTAIR: Bizonyítsd.
    
    AL MUALIM: Hogyan félhetnék? Nézd milyen hatalomnak parancsolok!
    
    [Al Mualim az alma segítségével nyolc másolatot készít önmagáról. Rátámadnak
    Altairra. A végén Altairt ismét lefogja az erő.]
    
    AL MUALIM: Mi az utolsó szavad?
    
    ALTAIR: Hazudtál nekem. Aljasnak nevezted Robert célját, miközben neked
    ugyanaz volt a célod.
    
    AL MUALIM: Soha nem voltam jó osztozkodásban.
    
    ALTAIR: El fogsz bukni. Lesznek, akik elég erősek lesznek ahhoz, hogy
    ellenálljanak neked.
    
    AL MUALIM: És ezért van az, hogy míg az emberek megőrízhetik szabad
    akaratukat, nem lehet béke.
    
    ALTAIR: Az utolsó embert, aki így beszélt, megöltem.
    
    AL MUALIM: Bátor szavak, fiú. De csak szavak.
    
    ALTAIR: Akkor engedj el. Tettre váltom szavaimat.
    
    [Al Mualim nevet.]
    
    ALTAIR: Mondd, „Mester”... miért nem kezeltél úgy, mint a többi asszasszint?
    Miért engeded, hogy megőrizzem az elmém?
    
    AL MUALIM: Aki vagy és amit teszel, szorosan összefonódik. Ha megfosztottalak
    volna az egyiktől, az engem fosztott volna meg a másiktól. És azoknak a
    Templomosoknak meg kellett halniuk.
    
    [Al Mualim sóhajt.]
    
    AL MUALIM: De az igazság az, hogy a dolgozószobámban megpróbálkoztam a
    dologgal, amikor megmutattam neked a kincset. De te nem olyan vagy, mint a
    többiek. Átláttál az illúzión.
    
    ALTAIR: Illúzión?
    
    AL MUALIM: Ez minden, amit valaha is tett ez a Templomos kincs, ez az
    Édendarab, ez az Isten szava. Érted már? A Vörös-tenger sosem vált ketté, a
    víz sosem vált borrá. Nem Eris fondorlata szülte a trójai háborút, hanem ez.
    Illúziók. Mind az volt.
    
    ALTAIR: Amire te készülsz az is illúzió. Készeríteni akarod az embereket, hogy
    szabad akaratuk ellenére kövessenek.
    
    AL MUALIM: Kevésbé lenne valóságos, mint azok az ábrándképek, melyeket a
    szerecsenek és a keresztesek most követnek? Azok a gyáva istenek, akik
    visszavonulnak a világból, hogy az emberek lemészárolhassák egymást a
    nevükben. Már most is majdnem egy illúzióban élnek. Én csupán egy másikat adok
    nekik. Egy olyat, mely kevesebb vért kíván.
    
    ALTAIR: Legalább megválasztják az ábrándképeiket.
    
    AL MUALIM: Óh, valóban? Választhatnak az alkalmi megtérés és az eretnekség
    között?
    
    ALTAIR: Ez nem helyes.
    
    AL MUALIM: Áh. Most hagyott el a logika. Helyette az érzelmeket választottad.
    Csalódott vagyok.
    
    ALTAIR: Mi legyen hát?
    
    AL MUALIM: Nem fogsz követni engem, kényszeríteni pedig nem tudlak.
    
    ALTAIR: Te pedig nem adod fel ezt a gonosz cselszövést.
    
    AL MUALIM: Ez patthelyzetnek tűnik.
    
    ALTAIR: Nem. Ennek most vége lesz.
    
    [Al Mualim sóhajt.]
    
    AL MUALIM: Hiányozni fogsz, Altair. Te voltál a legjobb tanítványom.
    
    [Altair és Al Mualim összecsapnak. Al Mualim többször használja az Alma
    erejét. Eltűnik és legyengíti Altairt. Altair végül legyőzi Al Mualimot. Al
    Mualim a földön fekve haldoklik. Az Éden Almája kigurul a kezéből.]
    
    AL MUALIM: Ez lehetetlen. A tanítvány nem győzi le a tanítóját.
    
    ALTAIR: La shai'a waqe'on mutlak bal kollon mumkin. /*Semmi sem igaz. Mindent
    szabad. (arab)*/
    
    AL MUALIM: Nagyon úgy tűnik. Győztél hát. Menj, és vedd magadhoz a
    nyereményed.
    
    ALTAIR: Tüzet tartottál a kezedben, öregember. Meg kellett volna semmisíteni.
    
    AL MUALIM: Megsemmisíteni az egyetlen olyan dolgot, mely véget vethet a
    keresztes hadjáratnak, és megteremtheti az igazi békét? Soha.
    
    ALTAIR: Akkor majd én megteszem.
    
    AL MUALIM: Majd meglátjuk.
    
    [Altair odamegy az Almához. Az Alma megjeleníti a Föld holografikus képét. A
    Föld bizonyos pontjain ragyogó pontok vannak. Altair némán nézi.]
    
    AL MUALIM: A bölcsesség keresésének szenteltem magam, hogy felismerjem az
    őrültséget és az ostobaságot. Megértettem, hogy ez olyan lehetetlen, mint a
    szél üldözése. Mert a sok bölcsességgel sok szomorúság jár. És minél több a
    tudás, annál több a bánat.
    
    [Altair némán áll. Teljesen megigézi az Éden Almája.]
    
    AL MUALIM: Semmisítsd meg! Semmisítsd meg, ahogy mondtad!
    
    ALTAIR: Nem megy.
    
    AL MUALIM: De megy, Altair. Csak nem akarod...
    
    [Ekkor megjelenik Malik és két másik asszasszin, akik szintén elbűvölve nézik
    az Alma által vetített képet.]
    
    VIDIC: Megvan!
    
    
    Abstergo 7. nap este (A7E)
    --------------------------
    
    [Desmond kilép Altair emlékeiből és felül.]
    
    DESMOND: Mi az ördög volt ez?
    
    [Vidic beszél valakivel, akit Desmond nem lát rendesen.]
    
    ISMERETLEN: Nos?
    
    VIDIC: Megvan a térkép.
    
    ISMERETLEN: Mennyi?
    
    VIDIC: Legalább fél tucat.
    
    ISMERETLEN: Nincs szükségünk mindre.
    
    VIDIC: Számítanunk kell rá, hogy néhány már nem működik. Nem tudom elképzelni,
    hogy még mindegyik jó. Legalább kettő olyan földterületen van, ami már nem
    létezik.
    
    ISMERETLEN: Csapatokat küldünk minden helyszínre, hogy felmérjük az
    állapotokat. Végülis csak egyre van szükségünk.
    
    VIDIC: Mi legyen a többivel?
    
    ISMERETLEN: Begyűjtjük őket. Ne bízzunk semmit a véletlenre. A legkevésbé arra
    van szükségünk, hogy egy átkozott túlélő baj hozzon ránk az új világban.
    
    VIDIC: És az asszasszin?
    
    ISMERETLEN: Megvan, ami kellett. Öld meg.
    
    LUCY: Várjanak!
    
    [Lucy előre lép.]
    
    LUCY: Tudják jól, hogy mennek ezek a dolgok. Kétlem, hogy csak úgy ni
    odasétálhatunk.
    
    ISMERETLEN: Mire céloz?
    
    LUCY: Még szükségünk lehet rá, az emlékeire. Azt tanácsolom, tartsuk még itt,
    amíg meg nem bizonyosodunk róla, hogy nem vár minket meglepetés a
    helyszíneken.
    
    VIDIC: Ez időpocsékolás.
    
    LUCY: Maga mondta. Ne bízzunk semmit a véletlenre.
    
    ISMERETLEN: Jól van. Bizonyosodjunk meg róla, hogy már nincs rá szükségünk,
    azután öljük meg.
    
    VIDIC: Jól van.
    
    [Az ismeretlen ember elmegy.]
    
    VIDIC: Ne aknázza alá a tekintélyemet.
    
    LUCY: Megmentettem a seggét.
    
    VIDIC: Menjünk. Sok dolgunk van. Ne helyezze magát túlságosan kényelembe, Mr.
    Miles. Hamarosan visszajövünk magáért.
    
    [Vidic és Lucy elmennek. Desmond feláll, és hirtelen úgy kezdi el látni a
    dolgokat, ahogy Altair. Érdekes ábrákat lát a padlón.]
    
    DESMOND: Mi az ördög ez?
    
    [Desmond bemegy a szobájába, és a falon meglátja azokat a jeleket, melyek
    mindig elalvás előtt villantak fel neki.]
    
    DESMOND: Óh, istenem. Ez olyan mint a... Ez vér? Ki az ördögöt tartottak itt
    előttem? És mi történhetett vele? Mit jelenthet ez?
    
    
    E-MAIL-EK (EMA)
    ---------------
    
    
    Vidic e-mail-ei (VEM)
    ---------------------
    
    Bejövő üzenetek (VBÜ):
    
    FELADÓ: Abstergo_Hírközlési_Szolgálat
    TÁRGY: Napi hírek
    DÁTUM: 2012. szeptember 3. – 13:44
    
    Vége a hurrikánszerzonnak, de nem úgy, ahogy gondolná:
    Az egyre szeszélyesebb időjárás miatt a Globális Időjárás Egyesület
    megszűntette az „hurrikánszerzon” kifejezést. A június és november közötti
    időszakra megerősítést nyert az az állítás, miszerint a hurrikánok időtartama,
    gyakorisága, ereje és előfordulásuk helye elért egy olyan pontot, ahol a
    legtöbb partvidéki városnak a pusztító viharok miatt érzett folyamatos
    félemben kell élniük.
    
    Elhalasztották az Eye-Abstergo műhold kilövését:
    Az utolsó beállításokat végzik az All-In-One telekommunikációs műholdon. Az
    Eye-Abstergo elhalasztotta első műholdja kilövését december 21-re. Továbbra is
    fenntartják, hogy szabadalmaztatott technológiájuk gyorsabb, megbízhatóbb
    adatátvitelt tesz lehetővé, mint az előző generációs műholdak, melyeknek
    folyamatosan meg kellett küzdeniük az időeltolódással és a zavarokkal.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Abstergo_Hírközlési_Szolgálat
    TÁRGY: Napi hírek
    DÁTUM: 2012. szeptember 4. – 12:30
    Feszültség a déli-sarkköri fúrások körül:
    Újabb súlyos kritikák érték Amerikát és az Európai Uniót, amiért közös
    olajplatformok megépítésébe kezdtek a Weddell-tengeren. Számos
    szupernacionális egyesület ellenzi munkájukat, mivel szerintük megsértik az
    Antarktisz-egyezményt. A helyzetet tovább bonyolítja két csatahajó jelenléte,
    melyek állítólag az építkezéstől független okok miatt tartózkodnak a
    helyszínen.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Alan Rikkin
    TÁRGY: Re: 1394-es ügyirat [Leila Marino]
    DÁTUM: 2012. szeptember 5. – 10:08
    
    Azt mondtad nem fog problémát okozni, erre most újra felkavarja a szart.
    Intézkedj, Warren. Te kezeskedtél érte. A te felelősséged.
    
    FELADÓ: Alan Rikkin
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY: Re: 1394-es ügyirat [Leila Marino]
    DÁTUM: 2012. szeptember 5. – 8:37
    
    Szeptember 1-től házon kívül leszek. Október 4-én jövök vissza. Vészhelyzet
    esetén, kérem vegye fel a kapcsolatot a helyettesemmel, Aubrey Jacobs-szal az
    1003-as melléken.
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: Alan Rikkin
    TÁRGY: Re: 1394-es ügyirat [Leila Marino]
    DÁTUM: 2012. szeptember 5. – 8:36
    
    Mister Rikkin: Remélem segít nekem megérteni, hogy öt évvel az eset után miért
    nem akarja nekem senki sem elmondani, hogy mi történt a barátommal.
    
    Attól tartanak, hogy érzékeny információk kerülhetnek napvilágra, ha
    megosztják velem? Úgy gondolom a cégnél vezetett aktám önmagáért beszél.
    Köszönöm az ügyben nyújtott segítségét.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Alan Rikkin
    TÁRGY: Téves riasztás
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 18:36
    
    A pirula-részleg idiótáiról van szó. Megjelentetünk egy cikket a műholdról.
    Megmondjuk, hogy a kilövést elhalasztjuk 21-ig, hogy fejleszthessük a
    hatósugár terjedelmét. Csepegtetünk információt kevésbé fontos dolgokról is. A
    fogyasztók érdekében? Természetesen. Legyünk csak biztosak abban, hogy
    megszerezzük, amire szükségünk van a következő kilövési időszakig.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Jane Birkam
    CÍMZETT: Warren Vidic
    TÁRGY: Minden rendben?
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 15:21
    
    Hűha! Nézted a híreket? Ezt a részvények tuti megérzik majd.
    Akarsz ma együtt ebédelni?
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Henry Liman
    CÍMZETT: Warren Vidic
    TÁRGY: Re: Bizalmas információ
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 15:18
    
    Ezúttal a szar tényleg eltalálta a ventillátort. Valaki kiszivárogtatott egy
    csomó dokumentumot a fluorid erősítő tanulmányokról. Ezért most a
    gyógyszerészeti részlegen a szövetségiek nyomoznak. Az egész helyet lezárták.
    
    Láttad mi volt azokban a jelentésekben? Mit képzeltek ezek? Gyakorlatilag egy
    egész várost megmérgeztek.
    
    FELADÓ: Vezetőség
    CÍMZETT: Abstergo – Mindenki
    TÁRGY: Bizalmas információ
    DÁTUM: 2012. szeptember 3. – 6:13
    
    Általános emlékeztető: az Abstergo Industries minden alkalmazottjának tilos
    információt adnia a vállalati vezérelvekről, projektekről és azok haladásáról.
    Bírósági eljárás fényében mindenkinek felhívjuk figyelmét a munkaszerződése
    2.15. pontjára.
    
    Tudomásul veszi és elfogadja, hogy az ABSTERGO bizalmas információk birtokába
    jutott időt, erőfeszítést és költségeket nem kímélve, mely bizalmas
    információk szigninfikáns üzleti előnyhöz juttatják az ABSTERGO-t az
    üzletágban. Tudomásul veszi és elfogadja, hogy ennek a Megállapodásnak a
    megszegése helyrehozhatatlan károkat okozna az ABSTERGO-nak, melynek mértékét
    nehezen lehetne meghatározni, és melyek orvoslása pusztán pénzügyi
    ráfordítással nem oldható meg.
    
    Ennek megfelelően, Ön beleegyezik, hogy amennyiben megszegi ezen
    Megállapodásban foglaltakat, a bíróság az ABSTERGO javára fog dönteni és
    ítéletet fog hozni.
    
    Kérdés esetén kérjük vegye fel a kapcsolatot az emberi erőforrás
    menedzserével.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Bizalmas Dokumentumok részlege
    TÁRGY: Jelszó
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 17:13
    
    00062677
    
    FELADÓ: Alan Rikkin
    CÍMZETT: Warren Vidic
    TÁRGY: Re: jelszó
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 16:35
    
    Szólok a Biztonságiaknak. Nézz rá hamarosan az e-mail-eidre.
    
    FELADÓ: Warren Vidic
    CÍMZETT: Alan Rikkin
    TÁRGY: jelszó
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 16:32
    
    Nem tudok belépni a szűmítógépre. Mi a jelszó?
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Alan Rikkin
    CÍMZETT: Warren Vidic
    TÁRGY: Frissítések
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 16:00
    
    Warren:
    
    Feltöltöttem a legutóbbi kutatások kapcsán végzett elemzésünket a tárgyalóban
    lévő biztonsági terminálra. Nagyon fontos lenne, hogy átnézd és elküldd az
    észrevételeidet.
    
    Nem tudjuk folytatni a kutatást, amíg nem jelzel vissza.
    Kérlek, kezeld ezt prioritással.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Abstergo_Hírközlési_Szolgálat
    TÁRGY: Napi hírek
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 12:30
    
    Százak kerültek kórhazba az ivóvíz-befolyásolás eredményeként:
    Az Abstergo Holdings-t azzal vádolják, hogy titokban manipulálták egy kisváros
    vízellátást, annak érdekében, hogy kipróbáljanak egy szintetikus gyógyszert,
    melyet a belső körökben csak Új Fluoridnak neveznek.
    
    A nemzet gyászólja az utolsó filmstúdió elvesztését:
    Újabb fejezet került a történelemkönyvekbe az ország utolsó filmstúdiójának
    bezárásával. A  fő okok a videojátékok felemelkedése és a kalózfilmek
    terjedése.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Alan Rikkin
    TÁRGY: További témák?
    DÁTUM: 2012. szeptember 7. – 6:47
    
    Warren:
    
    Ha ez a gyerek nem adja meg nekünk azt, amire szükségünk van, akkor máshol
    kell keresnünk. Küldtem egy másolatot erről az e-mail-ről David-nek a
    beszerzési részlegről. Ő elláthat további tesztalanyokkal abban az esetben, ha
    Desmond visszavonulna. Remélem nem felejtetted el, hogy KIFUTUNK AZ IDŐBŐL.
    
    Ez a szarság a fluorid erősítésről elég sok gondot fog nekünk okozni. 21-én
    meg kell lennie a kilövésnek. Ha tovább várunk, akkor azt kockáztatjuk, hogy a
    nyomozás során mindent befagyasztanak. Tartok tőle, hogy D.C.-ben egyetlen
    barátunk sem fog szívességet tenni nekünk ebben az ügyben. Majd a választási
    időszakban elbánunk velük.
    
    A DIA-nál /*Defense Intelligence Agency = Védelmi Hírszerző Ügynökség*/
    eltakarítottuk a szemetet, de úgy hallottam, van valami szamár csomagkihordó,
    aki bejárkál különféle hírközlőkhöz és flúgos honlapokhoz és mindenféle
    meséket ad elő tömeggyilkosságokról és vállalati fedősztorikról. Honnan
    szerezheti egyáltalán az információkat? A jelentésed szerint a projektvezetés
    megölt mndenkit odalenn, mielőtt a tisztogató csapatunk megérkezett. Még
    mindig nem értem, hogy tudták ezt ennyire elfuserálni.
    
    Mindenesetre próbáljuk kideríteni, hogy ki lehet az, hogy be tudjuk fogni a
    száját, de eddig elég nehéz feladatnak bizonyul. Kezdek kételkedni abban, hogy
    nincs segítsége. Úgy tűnik van még odakinn néhány szemétláda asszasszin.
    Ezekből egy is elég. De ezt már te is tudod. Kíváncsi vagyok, hogy a
    fluoriddal kapcsolatos információk kiszivárogtatása vajon valóban belülről
    történt-e. És ha valóban így volt, akkor vajon mennyire rossz a helyzet?
    
    Arra készülök, hogy kihúzzam a dugót a 17. alanyod alól. Szóval vagy legyenek
    eredmények, vagy tegyél egy másik embert az Animus-ba.
    
    – Alan
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Abstergo_Hírközlési_Szolgálat
    TÁRGY: Napi hírek
    DÁTUM: 2012. szeptember 7. – 13:14
    
    A mexikói elnök jobb határmenti biztonságot ígér:
    Mivel rekord mennyiségű illegális bevándorló lép az országa területére, a
    mexikói elnök ma azt ígérte, hogy fokozni fogják a határmenti biztonságot. A
    határ mentén állomásozó csapatok száma várhatóan megtriplázódik majd. Az
    ellenzék tart az amerikai menekültek és a mexikói csapatok közötti erőszak
    felfokozódásától.
    Az elmúlt hat hónapban 300 halott és 1000 sebesült volt a két csoport közti
    harcok eredménye.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Abstergo_Hírközlési_Szolgálat
    TÁRGY: Napi hírek
    DÁTUM: 2012. szeptember 8. – 15:37
    
    Folytatódnak a tárgyalások az L-11-es járvány utóhatásairól:
    Közel hat évvel később, kevés haladás figyelhető meg annak a járványnak az
    utóhatásainak kezelése kapcsán, melyre a történelemkönyvek már csak a „második
    pestisjárvány”-ként hivatkoznak. Az Afrikai Kontinens jelenleg gyakorlatilag
    lakatlan, mivel lakosságának 96%-a kihalt egy három hónapos időszak alatt. A
    kontinens felosztásáról szőtt tervek komoly ellenállásba ütköztek, és sokan
    új-gyarmatosításnak nevezik őket. Az egyik ellenző a következőt mondta: „Akár
    százan, akár százmillióan vagyunk, ez a mi otthonunk, és senkinek nincs joga
    elvenni tőlünk.”
    
                                         ***
    
    Kimenő üzenetek (VKÜ):
    
    FELADÓ: Warren Vidic
    TÁRGY: Re: Leila...
    DÁTUM: 2012. szeptember 3. – 21:14
    
    Sehogy. Kérem folytassa a munkáját. Határidőre dolgozunk.
    Ui.: Miért írja alá az e-mail-eit? A fejlécben látszik kitől jött.
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: Warren Vidic
    TÁRGY: Leila...
    DÁTUM: 2012. szeptember 3. – 21:05
    
    Korábban azt mondta, úgy akarok-e járni, mint Leaila. Hogy értette?
    – Lucy
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Warren Vidic
    TÁRGY: Re: A tolla
    DÁTUM: 2012. szeptember 3. – 2:36
    
    Nagyszerű. Hagyja csak az asztalomon. Foglalkozzon kevesebbet az én dolgaimmal
    és többet azzal, hogy az Animus működjön.
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: Warren Vidic
    TÁRGY: A tolla
    DÁTUM: 2012. szeptember 2. – 22:46
    
    Warren: Ma megint megtaláltam a parkolóban a belépő-tollát. Igazán elkezdhetné
    a zsebében tartani, ahelyett, hogy hagyja kikandikálni a köpenyéből.
    
    Próbáljon meg jobban vigyázni a dolgaira, Warren. Képzelje mi lett volna, ha a
    Biztonságiak találják meg. Legalább egy napra lezártak volna minket, hogy
    átprogramozzák a számítógépes belépőkódokat.
    
    – Lucy
    
                                         ***
    
    Törölt üzenetek (VTÜ):
    
    FELADÓ: [ISMERETLEN]
    TÁRGY: TUDOM
    DÁTUM: 2012. szeptember 4. – 13:00
    
    TUDOM, MIT CSINÁLNAK. TUDOM, MIT TETTEK. LÁTTAM ŐT. EGY FÉMGOLYÓ VOLT NÁLA.
    SZÉTNYÍLT. MINDENKI MEGŐRÜLT. LŐTTEK. SZÚRTAK. DARABOKRA TÉPTÉK EGYMÁST.
    TUDOM, HOGY MAGUK VOLTAK. LÁTTAM A LOGO-T. HALLOTTAM A NEVET. EL FOGOM
    MONDANI. MINDENKINEK, AKI MEGHALLGAT. NAPVILÁGRA FOGNAK KERÜLNI. MEG FOGJÁK
    TUDNI AZ IGAZAT, ÉS AKKOR MAGUK MEGFIZETNEK. ŐRÜLT SZEMETEK. MEG FOGNAK
    FIZETNI.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    TÁRGY: Re: a tárgyaló ajtaja
    DÁTUM: 2012. szeptember 7. – 9:26
    
    10281943
    
    FELADÓ: Warren Vidic
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY: Re: a tárgyaló ajtaja
    DÁTUM: 2012. szeptember 7. – 9:23
    
    Nem. Mi az?
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: Warren Vidic
    TÁRGY: Re: a tárgyaló ajtaja
    DÁTUM: 2012. szeptember 7. – 9:20
    
    Üdv, Warren:
    A belépőkódot múlt éjszaka megváltoztatták (hetente egyszer meg szokták).
    Tudja az új kódot?
    
    FELADÓ: Warren Vidic
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY: a tárgyaló ajtaja
    DÁTUM: 2012. szeptember 7. – 9:13
    
    Nem működik. Leállt a távoli elérés vagy valami, utána tudna nézni, mi lehet a
    gond? Nincs időm erre a szarakodásra.
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    TÁRGY: 16-os alany
    DÁTUM: 2012. szeptember 8. – 3:13
    
    Warren:
    
    Elkészültem a 16-os alanyról szóló jelentéssel. Ha lesz egy kis ideje, meg
    kellene néznie, mivel úgy gondolom, hogy alátámasztja azon meggyőződésemet,
    hogy nagyobb odafigyeléssel kellene bánnunk velük. Ha nem tudunk változtatni,
    akkor az további kudarcokat eredményezhet.
    
    Egyelőre összefoglalom a dolgokat, mivel tudom, hogy nagyon elfoglalt. Az
    Animus-ban tőltött húzamos idő „Vérző Effektust” okozott a 16-os alany
    genetikai felépítésében. Az eredmény a genetikai és a valós emlékek
    összeolvadása volt. Nem tudta megkülönböztetni a saját életét az ősei
    életétől, ahogy annak a szobájában történt inicdens során is szemtanúi
    lehettünk.
    
    Úgy gondolom, hogy ez az effektus nagyon hasonlít bizonyos többszörös
    személyiség tavarokhoz és érzékcsalódásokhoz. Elég valószínű, hogy azok az
    emberek, akik azt állítják, hogy megtapasztalják előző életüket vagy más elmék
    jelenlétét érzékelik a sajátjukon belül, a „Vérző Effektus” természetesen
    előforduló verziójában szenvednek. Bár a pontos tűnetek alanyonként
    eltérhetnek, a végeredmény mindig ugyanaz: elmegy az eszük.
    
    Úgy gondolom ezt történt a 16-os alannyal is. Úgy tűnik az egyik őse részese
    volt egy fontos eseménynek a Távol-Keleten. A falon lévő írás, amit
    hátrahagyott, elvet minden hagyományos magyarázatot, bár még azért nem vetném
    el őket teljesen. Kérésére felkértem egy nyelvészt és egy történészt további
    kutatási munkálatok lefolytatására, hátha fényt derítenek valami
    szignifikánsra. Jelzem Önnek, ha kapunk tőlük valamit.
    
    Eljuttatom Önhöz a jelentés teljes példányát, így ha lesz ideje, átnézheti.
    Tudom, hogy ez Önnek nem olyan fontos, Warren, de nekem sokat jelentene, ha
    csak rápillantana és elgondolkodna a dolgon. Nem kell ennyire erőltetnünk
    őket. Nem kell megölnünk őket. Próbáljon meg kialakítani egy teljesen
    gyakorlatias nézőpontot, hisz semmi értelme megölni az alanyokat. Amint
    meghaltak, a tudásuk örökre elvész számunkra. És mindketten tudjuk, hogy az
    mennyire veszélyes lehet.
    
    Köszönöm, hogy időt szán a dologra.
    
    – Lucy
    
                                         ***
    
    Lucy e-mail-ei (LEM)
    --------------------
    
    Bejövő üzenetek (LBÜ):
    
    FELADÓ: Nancy Nilop
    TÁRGY: 1394-es ügyirat [Leila Marino]
    DÁTUM: 2012. szeptember 4. – 11:54
    
    Sajnálom, de nem kaptam engedélyt arra, hogy információt szolgáltassak erről
    az alkamazottról vagy halálának körülményeiről.
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: Nancy Nilop
    TÁRGY: Leila Marino
    DÁTUM: 2012. szeptember 4. – 7:48
    
    Kedves Nancy,
    
    Érdeklődni szeretnék egy korábbi alkalmazott, Leila Marino halálának
    körülményeiről. Nem tudom, hogy ön itt dolgozott-e már akkoriban (2007
    szeptemberében). Nyílvánvalóan történt valamilyen baleset, de nem találok
    semmi információt a témában.
    
    A halottkém jelentéséről szóló aktát zárolták. Ha öngyilkosság történt, akkor
    miért ennyire érzékeny ez az információ?
    
    Üdvözlettel:
    Lucy Stillman
    
                                         ***
    
    FELADÓ: Warren Vidic
    TÁRGY: Re: 1394-es ügyirat [Leila Marino]
    DÁTUM: 2012. szeptember 4. – 21:25
    
    Öngyilkos lett. Valami szerelmi kapcsolata volt egy Neumann nevű gyerekkel. Ne
    mártsa a tollát a vállalat tintájába. Hagyja.
    
    FELADÓ: Nancy Nilop
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    MÁSOLATOT KAP: Alan Rikkin, Warren Vidic
    TÁRGY: Re: 1394-es ügyirat [Leila Marino]
    DÁTUM: 2012. szeptember 4. – 14:15
    
    Sajnos a továbbiakban nem áll módomban válaszolni a kérdéseire. Küldtem egy
    másolatot erről az e-mail-ről Alan Rikkin-nek. Kérem intézze kérdéseit hozzá.
    Köszönöm.
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: Nancy Nilop
    TÁRGY: Re: 1394-es ügyirat [Leila Marino]
    DÁTUM: 2012. szeptember 4. – 12:02
    
    Nancy: Nem értem, miért olyan nehéz hozzájutni ehhez az információhoz. Még
    soha nem hallottam olyat, hogy egy vállalat bizalmas információként kezeljen
    egy halottkémi jelentést. Ez nevetséges. A barátom volt. Csak szeretném tudni,
    mi történt vele.
    
    – Lucy
    
                                         ***
    
    Törölt üzenetek (LTÜ):
    
    FELADÓ:
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY: ??
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 6:48
    
    INFÓ KELLENE A DIA ÜGY KAPCSÁN.
    
    Gondolkodott Már rajta, miért nEvet mindenki magán? SeGítek. Mondjuk úgY, hogy
    valószínűleg jobbat és nagyobbat kap valakitől, aki nem őn. Hogyan
    reménykedhetne abban, hogy felveheti a versenyt? Nyugodjon meg, van néhány jó
    módszerÜnk. KattintsoN az alábbi linKre és ön is megtudjatja. 
    /*Az e-mail egy rejtett üzenetet tartalmaz, melynek jelentése: Megyünk.*/
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: 
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 8:18
    
    TUDSZ KÜLDENI MENTŐCSAPATOT?
    
    FELADÓ: 
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 8:16
    
    JÓ. EGYELŐRE MARADJON IS ÍGY.
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: 
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 8:03
    
    NEM.
    
    FELADÓ: 
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 7:56
    
    TUD RÓLUNK?
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: 
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 7:47
    
    A SEGÍTSÉGÉVEL AKARNAK TALÁLNI EGY ÚJABB EREKLYÉT. PRÓBÁLOM LASSÍTANI A
    DOLGOKAT, DE MÁR KÖZEL JÁRNAK.
    
    FELADÓ: 
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 7:34
    
    MI A HELYZET DESMOND-DAL?
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: 
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 7:20
    
    AZ ELMÉNKET.
    
    FELADÓ: 
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 7:18
    
    HOGY ÉRTED AZT, HOGY MINDENT?
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: 
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 7:15
    
    ALACSONY FÖLDKÖRÜLI PÁLYÁN KERINGŐ ADÓKÉSZÜLÉK AZ EREKLYE SZÁMÁRA. AZ ÖT ÉVVEL
    EZELŐTTI IRÁNYÍTOTT VÁLASZ KÍSÉRLETEK KITERJESZTÉSE. HA SIKERES, MINDENT
    IRÁNYÍTANI FOGNAK.
    
    FELADÓ: 
    CÍMZETT: Lucy Stillman
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 7:12
    
    MI A KILÖVÉS CÉLJA?
    
    FELADÓ: Lucy Stillman
    CÍMZETT: 
    TÁRGY:
    DÁTUM: 2012. szeptember 6. – 6:58
    
    LEGALÁBB HÚSZAN MEGHALTAK A BALESETBEN. EZ A KILÖVÉS FELTÉTELEZETT HELYE. HA
    NEM IS A KILÖVÉSÉ, DE BIZTOSAN AZ ÖSSZESZERELÉSÉ. MEG KELLENE PRÓBÁLNI
    BEJUTNI.
    
                                         ***
    
    E-mail-ek a tárgyalóból (ETÁ)
    -----------------------------
    
    FELADÓ: Alan Rikkin
    TÁRGY: Elemzés
    DÁTUM: 2012. szeptember 7. – 8:00
    
    Warren:
    
    Végignéztük a többiekkel az Animus felvételeket a 12-estől a 16-os alanyig.
    Igaz, hogy továbbra is az Édendarabok élveznek elsőbbséget, de folytatnunk
    kell a többi ereklye felkutatását és megértését is. Biztos vagyok benne, hogy
    megérted az okainkat. Bár a műhold célja, hogy a munka nagy részét elvégezze,
    biztosan foglalkoznunk kell majd azokkal, akik immunisak – vagy védekeznek – a
    hatások ellen.
    
    Kérlek szánj rá egy kis időt, hogy átnézd az anyagunkat, és küldd el a
    megjegyzéseidet, ha vannak. Az alábbiakban az összefoglalás:
    
    1. 3-as számú Édendarab: Örömmel fogadjuk folytonos erőfeszítéseidet, melyek
    arra irányulnak, hogy találj egy másik ereklyét a 2-es számú helyett, melyet a
    DIA műhold balesetekor vesztettünk el. Megértjük, hogy a 17-es alanynak
    problémái vannak az Animus használatával, melyek csúszásokhoz vezetnek. Ennek
    eredméyneként újabb 24 órát határozunk meg a következő kritikus határidőként.
    Időközben felkészítünk egy beszerző csapatot és készenlétben tartjuk őket.
    Számítunk rád, hogy megszerzed a szükséges információkat. Ő tudja, hol van a
    többi tárgy – még akkor is, ha ezzel nincs tisztában. Meg KELL nyitnod azt az
    utolsó emléket, különben kárbavész minden.
    
    2. Philadelphia Projekt – A 12-es Animus alany által szolgáltatott adatok
    alapján a hajó egy körül-belül 18 perces időszakra jövőbeli állapotában jelent
    meg. Az nem tisztázott, hogy az idővonal megegyezik-e a miénnkel vagy
    párhúzamos vele. Bár sikerült megszereznünk minden adatot ahhoz, hogy
    rekonstruáljuk és megjavítsuk az eredeti ereklyét, melyet a kísérletben
    használtak, a Vezetőség nem engedi a projekt folytatását, mivel tartanak a
    paradoxonoktól. A vállalati irányvonal nem változott: Minden tárgyat, ami az
    időt manipulálja, el kell zárni. Az ereklyét egy biztonságos raktárba fogjuk
    szállítani.
    
    3. Tunguska incidens – Most már úgy hisszük, hogy egy asszasszin-támadás
    közvetlen következménye volt. A kutatói létesítmény megsemmisült, csakúgy,
    mint az ereklye. Váltakozó lökéshullámra utaló jeleket találtunk a raktárban,
    de jelenleg nem áll elég adat a rendelkezésünkre, hogy belekezdhessünk a
    vizsgálódásba. Túl magas a balesetveszély. A Családfa és a Beszerzési részleg
    megpróbálhatná megtalálni a támadás túlélőinek leszármazottait (akár
    asszasszint, akár testvériség-belit), annak érdekében, hogy folytatni tudjuk a
    kutatást.
    
    Ennek a technológia-típusnak a felélesztése nagyban segítené a fennmaradást a
    műhold aktiválása után. Összeállítunk egy csapatot, hogy kutassanak ezen a
    területen.
    
    4. Grál – Eltávolitjuk a Grált a listánkról. Nincs elég bizonyíték a
    létezésére. A 17-es alany jelenlegi megfigyelése arra enged következtetni,
    hogy az Édendarab kivételével, minden Krisztushoz kapcsolódó ereklye az
    Édendarabból ered, és nem tényleges tárgyak. Még ha a tárgy valóban létezik
    is, ezen a szinten a haszna elhanyagolható. Az erőforrásainkat máshol is fel
    tudjuk használni.
    
    5. Mitchell-Hedges kommunikátorok – A tárgyak elemzése elkészült. A jó hír,
    hogy működnek. Ennek eredményeként van egy biztonságos kommunikációs vonalunk,
    melyet használhatunk a kilövés után. Azonban a számosságuk nagyon erősen
    korlátozott, ezért csak a leglétfontosságúbb létesítményeket fogjuk ellátni
    velük. Természetesen megtarthatod azt az egyet, amelyik nálad van.
    
    Warren, nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy végezz a 17-es
    alannyal, amint lehet. Természetesen megkönnyebbüléssel tölt el minket, hogy
    közeledtek a célemlékhez, de fel kell gyorsítani a folyamatot. Minden, amiért
    küzdünk azon múlik, hogy meg tudod-e szerezni a helyszíneket. Nélkülük nincs
    semmink.
    
    Az Értelem Atyja vezessen a siker felé.
    
    A.R.
    
    
    
    
    VERZIÓ TÖRTÉNET (VTÖ)
    ---------------------
    
    1.00 - Történet fordítása.
    2.00 - E-mail üzenetek fordítása.
    
    
    
    TERVEZETT KIEGÉSZÍTÉSEK (TKI)
    -----------------------------
    
    1. Nyomozások részletesebb leírása.