hide results

    Game Script (Hungarian) by Lacassin

    Version: 1.00 | Updated: 07/25/12 | Search Guide | Bookmark Guide

    Metal Gear Solid 3: Snake Eater magyar fordítás
    Készítette: Lacassin
    
    Köszönet az angol nyelvû script-ért MHamlin-nak.
    
    TARTALOM
    --------
       1. ERKÖLCSÖS KÜLDETÉS.....(001)
       2. KÍGYÓEVÕ MÛVELET.......(002)
       3. FÁJDALOM...............(003)
       4. FÉLELEM, HALÁL ÉS DÜH..(004)
       5. A NAGY SZÖKÉS..........(005)
       6. BÁNAT..................(006)
       7. ÖRÖM...................(007)
       8. HAZAFIAK...............(008)
       VERZIÓ TÖRTÉNET...........(VTÖ)
    
    
    
                                 METAL GEAR SOLID 3
                                      KÍGYÓEVÕ
                                      --------
    
    								  
    							  
    1. ERKÖLCSÖS KÜLDETÉS (001)
    ---------------------------
    
    „A II. világháború után, a világ két részre szakadt – Keletre és Nyugatra. Ez
    jelezte annak a korszaknak a kezdetét, melyet úgy hívtak, Hideg Háború.”
    
    [Egy nagy repülõ repül a felhõk között.]
    
    1964. augusztus 24. 5:30 – Pakisztáni légtér
    
    PILÓTA: Pakisztán felett repülünk, magasság harmincezer láb. Szovjet légtér
    megközelítése.
    
    [A raktérben Jack szivarozik.]
    
    PILÓTA: Húsz perc az ugrásig. Belsõ nyomáskiegyenlítés megkezdése.
    
    [Zero Õrnagy és Para-Medic a hídon vannak.]
    
    PILÓTA: Felszerelés ellenõrzése. A leglényegesebb az ejtõernyõ.
    
    ZERO: Jól van. Készen álltok az indulásra?
    
    PILÓTA: Az esési zóna még mindig magas nyomású tömeget mutat. CAVOK. /*Cloud
    and Visibility OK = Látási viszonyok rendben.*/
    
    ZERO: Jól van, jók a látási viszonyok.
    
    PILÓTA (Jack-nek): Tedd el azt a szivart.
    
    [Jack nem reagál.]
    
    PILÓTA: Oxigéntömlõ csatlakoztatása a belsõ csatlakozóhoz. Vedd fel a maszkod.
    
    [Jack még mindig nem reagál.]
    
    PILÓTA: Tudja egyáltalán ez a derékharisnyás, hogy mit mûvel? Ugrási pont
    megközelítése. Tíz perc az ugrásig.
    
    [Jack nem reagál.]
    
    ZERO: Hé! Süket vagy? Azt mondta, tedd el azt a szivart és vedd fel a
    maszkodat.
    
    [Jack gúnyosan mosolyog, eldobja a szivart és felveszi az oxigénmaszkot.]
    
    PILÓTA: Nyomáskiegyenlítés kész. Oxigénellátás ellenõrzése. Hat perc az
    ugrásig.
    
    [A hátsó ajtó kinyílik és Jack kinéz.]
    
    PILÓTA: Napfelkelte. Külsõ hõmérséklet –46°C. Két perc az ugrásig. Állj fel.
    
    [Jack feláll és a nyitott ajtóhoz áll.]
    
    ZERO: Óránként százharminc mérfölddel fogsz zuhanni. Nehogy megfázz a jéghideg
    szélben.
    
    PILÓTA: Egy perc az ugrásig. Menj hátra. Aktiváld a kisegítõ palackot.
    
    ZERO: Ez be fog kerülni a történelemkönyvekbe. A világ elsõ HALO /*High
    Altitude – Low Opening*/ ugrása.
    
    [Jack rálép a szivarára, miközben elhelyezkedik.]
    
    PILÓTA: Tíz másodperc az ugrásig. Készülj fel. Minden rendben. Készülj fel az
    ugrásra. Visszaszámlálás, 5, 4, 3, 2, 1.
    
    ZERO: Tárd ki a szárnyaidat és repülj. Isten legyen veled.
    
    [Jack kiugrik a gépbõl.]
    
    [Emlék.]
    
    [Zero Õrnagy felvázolja a helyzetet Jack-nek.]
    
    ZERO: Jack, van néhány fontos hírem. A CIA vezetõje végre engedélyt adott az
    Erkölcsös Küldetésre.
    
    JACK: Látszólagos küldetés? /*Angolul nagyon hasonlít egymásra a két szó:
    virtuous – virtual.*/
    
    ZERO: Nem, az Erkölcsös küldetés. Ettõl függ a FOX egységünk jövõje. Ha
    sikeres lesz, akkor az egységünket hivatalosan is bejegyzik.
    
    JACK: Erkölcsös küldetés? Úgy hangzik, mint valami beavatási szertartás.
    
    ZERO: Ne légy pimasz. Ez nem egy gyakorló mûvelet.
    
    JACK: Igaz. Szóval mi is pontosan ez a csodálatos küldetés?
    
    ZERO: Nos... Körülbelül két évvel ezelõtt, egy bizonyos szovjet tudós,
    menedéket kért a Nyugattól az egyik csatornánkon keresztül. A neve Nikolai
    Stepanovich Sokolov. Õ az OKB–754 fejlesztési iroda vezetõje, amely a
    szovjetek egyik szigorúan titkos fegyverfejlesztõ létesítménye, és õ a Kelet
    legnagyobb fegyverfejlesztõ szakértõje.
    
    JACK: Sokolov... Nem õ az a híres rakéta tudós?
    
    ZERO: De igen. 1961. április 12-én a történelem folyamán elsõként a szovjetek
    embert küldtek az ûrbe.
    
    JACK: A Föld kék volt, de Isten nem volt sehol.
    
    ZERO: Jól mondod. A rakéta, mely keringési pályára vitte Yuri Gagarint, az A1
    volt, amely a Vostok rakétaként is ismeretes. Azt mondják, hogy leginkább
    Sokolovnak köszönhetõ az a multi-motor csoport, melyet annál a rakétánál
    használtak. Gagarin repülése után Sokolov elhagyta a rakétafejlesztést és az
    újonnan létesített Fejlesztési Iroda vezetõje lett.
    
    JACK: Egy egyszerû mûszaki szakemberbõl egy Fejlesztési Iroda vezetõjévé
    válni, ez aztán a sikertörténet. Szóval miért akart disszidálni?
    
    ZERO: Úgy tûnik félt a saját alkotásától.
    
    JACK: Félt?
    
    ZERO: Nevezzük lelkiismereti krízisnek.
    
    JACK: És ezért elhagyta az országát és a családját, és átment a kerítésen?
    
    ZERO: Nem igazán. Az egyik feltétele az volt, hogy a családját is biztonságban
    eljutassuk Nyugatra. Az egyik kapcsolatunk segítségével elõbb a családot
    hoztuk ki, és nem sokkal késõbb áthoztuk Sokolovot a Berlini Falon. Én
    végeztem el a mûveletet.
    
    JACK: Akkoriban még a keleti oldalon a védelem tele volt lyukakkal. És mi volt
    azután?
    
    ZERO: Épségben áthoztuk, de a megpróbáltatások nagyon kimerítették Sokolovot,
    így bevittük egy kórházba Nyugat-Berlinben. Két hétbe, és több mint hatszáz
    mérföldbe telt eljutni a szovjet kutatóintézetbõl Berlinbe. Nem volt olyan
    állapotban, hogy bármilyen következetes dolgot mondjon. És csak egy héttel
    késõbb már valami sokkal nagyobb gonddal néztünk szembe.
    
    JACK: A Kubai Rakétaválság.
    
    ZERO: 1962. október 16. Kennedy Elnök olyan híreket kapott, hogy a szovjetek
    közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat telepítenek Kubában. Az Elnök
    követelte, hogy szereljék szét és távolítsák el a rakétákat. Ugyanakkor
    tengeri blokádot jelentett be, hogy megállítsa a további rakétaszállítmányokat
    Kubába. De a szovjetek nem hátráltak meg, hanem másodlagos készültségbe
    helyezték a fegyveres erõiket. A szovjet szállítóhajók, melyek a rakétákat
    szállították továbbhaladtak Kuba felé. Az amerikai és a szovjet erõk
    felkészültek egy teljes nukleáris háborúra. Viharos tárgyalások folytak az
    ENSZ Vészhelyzeti Biztonsági Tanácsán és nem hivatalos csatornákon keresztül,
    hogy véget vessenek az érzékeny patthelyzetnek. Végül október 28-án, a
    Szovjetunió beleegyezett a kubai rakéták eltávolításába. Így a világ elkerült
    egy nukleáris népirtást. De ahhoz, hogy a szovjetek kivonják a rakétáikat,
    egyezséget kellett kötnünk.
    
    JACK: Arra gondolsz, hogy Amerika beleegyezett, hogy eltávolítja az IRBM-eket
    /*Intermediate-Range Ballistic Missile = Közepes hatótávolságú ballisztikus
    rakéta*/ Törökországból?
    
    ZERO: Nem. Azok a Jupiter IRBM-ek, melyeket Törökországban felállítottak,
    elavultak voltak és amúgy is megszabadultunk volna tõlük. Nem volt semmilyen
    stratégiai értékük sem az amerikaiak, sem az oroszok számára. A török
    egyezmény csak egy fortély volt. Egy fedõtörténet, mellyel megetették a világ
    információs ügynökségeit.
    
    JACK: Szóval akkor mit akartak valójában az oroszok?
    
    ZERO: Sokolovot. Azt akarták, hogy visszavigyük Sokolovot.
    
    JACK: Azt akarod mondani, hogy az oroszok csak azért mentek ki Kubából, hogy
    rátegyék a kezüket Sokolovra?
    
    ZERO: Pontosan.
    
    JACK: Mi a fenén dolgozott?
    
    ZERO: Akkoriban ötletünk sem volt. Kezdtünk kifutni az idõbõl. Vagy kiadjuk
    Sokolovot, vagy kockáztatunk egy nyílt nukleáris háborút. Végül nem volt más
    választásunk. Kennedy Elnök elfogadta Hruscsov követelését. Másnap kihoztam
    Sokolovot a kórházból és a keleti oldalon átadtam az ügynököknek. Sokolov
    egyre azt kiabálta „Mentsen meg!”, míg el nem tûnt a szemem elõl. Aztán egy
    hónappal ezelõtt új információt kaptunk az egyik kapcsolatunkon keresztül.
    
    JACK: Sokolovról?
    
    ZERO: Igen. Visszavitték a kutatóintézetbe és kényszerítették, hogy folytassa
    a munkát a szóban forgó fegyveren, a KGB /*Komityet Goszurdarsztvennoj
    Bezopasznosztyi = a Szovjetunió államvédelmi bizottsága*/ felügyelete alatt.
    Ráadásul már majdnem kész van.
    
    JACK: Szóval? Miféle fegyver ez? Van valami köze az ûrrakétákhoz?
    
    ZERO: Nem, inkább a harci rakétákhoz.
    
    JACK: Ugyanaz a technológia.
    
    ZERO: Azt hiszem, igazad van. Nem ismerjük a részleteket, de úgy tûnik, hogy
    ez valamilyen újfajta nukleáris szerkezet. Már évek óta a szovjetek gyakran
    végeznek nukleáris teszteket Semipaiatinskban.
    
    JACK: Felteszem köze van a fegyverhez.
    
    ZERO: Egy olyan nagy, titkos fegyverrõl van szó, amely miatt Hruscsov kész
    volt kivonulni Kubából, csak hogy visszakapja.
    
    JACK: Sokolov még mindig az intézetben van?
    
    ZERO: Az információnk szerint Tselinoyarskban van, három mérföldre a
    hegyekben, melyet úgy neveznek, Szûz Sziklák.
    
    JACK: A Szûz Sziklák. Szép név egy Erkölcsös küldetéshez.
    
    ZERO: Csak nem rég vitték oda.
    
    JACK: Miért?
    
    ZERO: Jelenleg terepen tesztelik a fegyvert. De ez a legjobb esélyünk arra,
    hogy visszaszerezzük. Ez a küldetés soha nem lett volna lehetséges, ha még
    mindig a kutatóintézetben lenne. Ez az utolsó esélyünk. Sokolov is tudhatta
    ezt, amikor kapcsolatba lépett velünk.
    
    [Jelen.]
    
    [Jack zuhan. Zero a rádión keresztül beszél hozzá.]
    
    ZERO: Figyelj, Jack. A küldetésed az, hogy bejuss Tselinoyarskba, a szovjet
    hegyekben, biztosítsd Sokolov biztonságát, és hozd vissza Nyugatra. Ha nem
    szerezzük vissza Sokolovot a fegyver elkészülte elõtt, akkor egy nagy
    krízissel találjuk szemben magunkat. Az óra ketyeg.
    
    [Jack kinyitja az ejtõernyõt.]
    
    ZERO: Amint megerõsítettük Sokolov kiszabadítását, álljatok készenlétben a
    visszatérési ponton. Ledobunk oda egy szállító ballont. A ballon felfújásához
    héliumot fogunk használni. A folyamat körülbelül húsz percig tart. Amint véget
    ér, a repülõ rákapcsolódik a ballonra és felhúzza.
    
    JACK: A Fulton Felszín-Levegõ Begyûjtõ Rendszer. Ismerem az elméletet.
    
    ZERO: Ne izgulj, már használták bevetésen.
    
    JACK: Szerinted Sokolov ki fogja bírni?
    
    ZERO: A sokk kisebb, mint egy ejtõernyõs ugrás közben. És a kar ötszáz fontot
    bír el.
    
    JACK: Szóval egy egyszerû harci repülõvel akarunk átkelni a határon?
    
    ZERO: Két hatcsövû húsz milliméteres Vulcan ágyúval és két negyven
    milliméteres gépfegyverrel van felszerelve.
    
    JACK: Úgy hangzik, egy zászlóaljnyi tank ellen is fel tudná venni a harcot.
    
    ZERO: A tartalék tartályban lévõ benzinmennyiséggel együtt is csak négy óránk
    van. Ha minden jól megy, akkor néhány óránál tovább nem fog tartani a dolog.
    
    JACK: Vacsorára otthon leszünk.
    
    ZERO: De ha valami rosszul megy, akkor a vacsorádat, a reggelidet és az összes
    többi étkezésedet a dzsungelben fogod elkölteni.
    
    [Jack eléri a lombokat. A hátizsákja fennakad egy fán. Lekapcsolja az
    ejtõernyõjét, nehogy belezuhanjon az elõtte tátongó szakadékba. Jack leveszi
    az oxigéntartályt és az oxigénmaszkot. Felhívja Zero õrnagyot.]
    
    ZERO: Hallasz engem? Már ellenséges területen vagy, és kihallgathatnak.
    Innentõl kezdve kódnevekkel fogunk utalni egymásra. A te kódneved ebben a
    küldetésben Naked Snake lesz. Mostantól Snake-ként fogok utalni rád. Nem
    említheted meg az igazi nevedet.
    
    SNAKE: „Snake”?
    
    ZERO: Nem szereted a kígyókat?
    
    SNAKE: Ezt hogy érted?
    
    ZERO: Korábban ettél egyet, ugye?
    
    SNAKE: Túlélõ gyakorlaton.
    
    ZERO: Örülök, hogy ezt hallom.
    
    SNAKE: Nem tudom, hogy rendelnék-e valaha egyet egy étteremben, de...
    
    ZERO: Légy óvatos, mert lehet, hogy nem is lesz rá többé alkalmad.
    
    SNAKE: Mi a helyzet veled, Õrnagy? Minek nevezzelek?
    
    ZERO: Hm, lássuk csak. Én... Én Tom leszek. Nevezz Tom Õrnagynak. Ez egy
    titkos küldetés lesz. Az ellenség nem vehet észre. Nem hagyhatsz nyomot a
    jelenlétedrõl. Értetted? Ez a fajta beszivárgás a FOX egység különlegessége.
    Más szóval a fegyvereket és a felszereléseket a helyszínen kell beszerezned.
    Ez vonatkozik az ételre is. Teljesen meztelen vagy, pont úgy, ahogy a neved is
    mutatja.
    
    SNAKE: Nagyszerû. Most már értem miért kérdezted, hogy szeretem-e a kígyókat.
    Gondolom az, hogy „kígyónak” nevezzetek, szintén a te vicces ötleted volt.
    
    TOM: Nem, annak jó oka van. Majd késõbb elmondom, ha megfelelõ az idõpont.
    
    SNAKE: Értettem. Visszatérve a témához, pontosan hogyan kellene ellátnom magam
    élelemmel?
    
    TOM: Kaptál egy kést és egy nyugtatópisztolyt. Használd azokat vadászathoz. A
    hátizsákodban találhatsz orvosi ellátmányt is.
    
    SNAKE: Igen, a hátizsák... Elvesztettem egy fán, miközben idejöttem.
    
    TOM: Értem. Nos, akkor jobb lenne, ha visszamennél és megszereznéd. Tudod, hol
    van?
    
    SNAKE: Nem gond, innen látom. Fennakadt egy ágon.
    
    TOM: A rádión keresztül figyelemmel követem a haladásodat. Nem kockáztathatjuk
    a szovjet légtér megsértését, de itt leszek a harci repülõn. A frekvenciám
    140.85. Rendben Snake, menj és szerezd vissza a hátizsákod.
    
    [Miután Snake visszaszerzi a hátizsákját, Tom Õrnagy elmagyarázza a hátizsák
    használatát, beszél a stamina-ról és a hangtompítóról.]
    
    SNAKE: Szóval nekem kell keresnem fegyvereket és felszerelést? Kinek az õrült
    ötlete volt ez?
    
    TOM: Az egyéni titkos akciók a FOX alapvetõ mûveletei. Nem hagyhatsz semmilyen
    nyomot a jelenlétedrõl. Semmi fegyver, felszerelés, lábnyom, izzadság, vagy
    testi folyadék. Ugyanez vonatkozik a töltényekre is. Az ellenséges területen
    való jelenléted a hadviselés nemzetközi egyezményeinek megsértése. Egyetlen
    amerikai katona sem lehetne Oroszországban. Fennáll egy nemzetközi incidens
    veszélye. Az ellenség nem vehet észre. Az ellenség nem tudhatja meg, hogy ott
    vagy. Ez egy titkos küldetés. Te egy szellem vagy Snake, a szó legszorosabb
    értelmében. Ha foglyul ejtenek, nincs menekvés. A hadsereg és az amerikai
    kormány mindent tagadni fog az üggyel kapcsolatban.
    
    SNAKE: Szóval akkor vigyáznom kell magamra?
    
    TOM: Attól tartok. Erre az esetre kaptál egy tetszhalott tablettát. Az SIS
    /*Secret Intelligence Service = titkos szolgálat*/ meghatározott irányelvei
    szerint a titkos mûveleteken résztvevõ katonák kapnak egy ciánkáli kapszulát.
    A testedre van erõsítve, így beveheted, amikor szükséges.
    
    SNAKE: Milyen nagylelkû tõletek.
    
    TOM: Használd, ha foglyul ejtett az ellenség. Rövid idõre tetszhalott
    állapotba kerülsz tõle.
    
    SNAKE: Becsapjuk õket, hogy azt higgyék, tényleg halott vagyok. Szóval hogyan
    térek vissza az életbe?
    
    TOM: Csak vedd be az újraélesztõ tablettát.
    
    SNAKE: Arra az izére gondolsz, amit a küldetés elõtt a fogamba tettek?
    
    TOM: Pontosan. De légy óvatos. Ha túl sokáig maradsz tetszhalott állapotban,
    akkor semmi nem hoz vissza. Ezt jól jegyezd meg.
    
    SNAKE: Majd észben tartom. Azt mondtad, ez egyéni küldetés, igaz?
    
    TOM: Igen.
    
    SNAKE: Gondolom ez azt jelenti, hogy nem számíthatok semmilyen erõsítésre.
    
    TOM: Pontosan. Az egész küldetés a te kezedben van.
    
    SNAKE: Egy igazi egyszemélyes hadsereg.
    
    TOM: Nyugi, készen áll egy támogató csapat, akik rádión keresztül fognak
    segíteni neked.
    
    SNAKE: Kik?
    
    TOM: Bemutatlak nekik. Ezúttal a túlélés a legfontosabb. A támogató csapat
    elsõ tagja a fizikai állapotodat fogja figyelni, úgyszólván egészségügyi
    katonaként, és a küldetésed adatait is õ fogja rögzíteni. A hölgy szintén a
    FOX tagja, és itt van velem a repülõn.
    
    SNAKE: Hölgy?
    
    PARA-MEDIC: Hello, Snake. Para-Medic vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek.
    
    SNAKE: Para... Medic?
    
    PARA-MEDIC: Egy orvos, aki ejtõernyõvel érkezik.
    
    SNAKE: Nem fogod megmondani az igazi neved?
    
    PARA-MEDIC: Te megmondod a tiedet, Mr. Snake?
    
    SNAKE: A nevem? John Doe. 
    
    PARA-MEDIC: És röviden Jack-nek szólítanak? Olyan vagy, mint Némó kapitány.
    
    SNAKE: A csatatéren a név semmit nem jelent. Egy hét után senkinek nincs neve.
    A te neved mi?
    
    PARA-MEDIC: Jane Doe.
    
    SNAKE: Nagyon vicces.
    
    PARA-MEDIC: Nem vicceltem, de megmondom a nevem, ha életben visszajutsz. A
    frekvenciám 145.73.
    
    TOM: Van még egy hölgy, akinek be akarlak mutatni, Snake. A kígyókról jut
    eszembe, ugye emlékszel A Fõnökre? Egy legendás katona és a te mentorod.
    Valójában A Fõnök volt az, aki megszerezte a DCI /*Director of Central
    Intelligence = Központi Hírszerzési Igazgató*/ engedélyét. A FOX küldetés
    tanácsadójaként fog szolgálni.
    
    SNAKE: A Fõnök?
    
    TOM: Segített nekem megtervezni ezt a küldetést. Õ és én együtt voltunk az
    SAS-nél /*Special Air Service = Különleges Légi Szolgálat*/.
    
    FÕNÖK: Jack, te vagy az? Hány éve is találkoztunk utoljára? 
    
    SNAKE: Fõnök?
    
    FÕNÖK: Pontosan, én vagyok az.
    
    [Snake hallgat.]
    
    FÕNÖK: Beszélj hozzám. Hadd halljam a hangod.
    
    SNAKE: Öt év, hetvenkét nap és tizennyolc óra.
    
    FÕNÖK: Fogytál.
    
    SNAKE: Meg tudod mondani csupán a hangomból?
    
    FÕNÖK: Persze, hogy meg. Mindent tudok rólad.
    
    SNAKE: Tényleg. Nos, én semmit nem tudok rólad.
    
    FÕNÖK: Ez meg mit jelentsen?
    
    SNAKE: Miért tûntél el olyan hirtelen?
    
    FÕNÖK: Egy szigorúan titkos küldetésen voltam.
    
    [Snake hallgat.]
    
    FÕNÖK: Már nem volt rám szükséged.
    
    SNAKE: De még annyi minden volt, amit szerettem volna megtanulni tõled.
    
    FÕNÖK: Nem. Mindent megtanítottam neked, amit csak tudnod kellett a harci
    technikákról. Mindent megtanítottam neked, amit tudtam. A többit magadtól kell
    megtanulnod.
    
    SNAKE: Technikákat biztosan. De mi a helyzet azzal, hogy hogyan gondolkodjak
    katonaként?
    
    FÕNÖK: Hogyan gondolkodj katonaként? Azt nem tudom megtanítani neked. Egy
    katonának erõsnek kell lennie lelkileg, testileg és technikailag. Az egyetlen,
    amit megtanulhatsz valaki mástól, az a technika. Valójában a technika nem is
    számít. Ami a legfontosabb az a lélek. A lélek és a test olyanok, mint egy
    érem két oldala. Egy és ugyanazok. Nem taníthatom meg neked, hogyan
    gondolkodj. Arra magadtól kell rájönnöd. Figyelj rám, Jack. Csak azért, mert
    egyes katonák jelenleg egy oldalon állnak, nem jelenti azt, hogy mindig is így
    lesz. A személyes érzelem a bajtársaid iránt, az egyik legszörnyûbb bûn, amit
    elkövethetsz. A politika dönti el, kivel állsz szemben a csatatéren. És a
    politika egy élõ dolog. Az idõ során folyamatosan változik. A tegnapi jó a
    holnapi gonosz lehet.
    
    SNAKE: Ezért hagytál el?
    
    FÕNÖK: Nem. Annak semmi köze nem volt hozzád. Már mondtam, Jack. Egy szigorúan
    titkos küldetésen voltam. Egy katonának követnie kell a parancsait. Nem
    kérdõjelezheti meg õket. De te okot keresel a harcra. Egy született harcos
    vagy, de nem vagy katona. A katona egy politikai eszköz, semmi több. Ez
    kétszeresen igaz, ha hivatásos katonáról van szó. A helyesnek és a
    helytelennek nincs helye a küldetésében. Nincsenek ellenségei és nincsenek
    barátai. Csak a küldetés. Követed a parancsokat, amiket kapsz. Errõl szól a
    katonalét.
    
    SNAKE: Megteszek mindent, amit kell, hogy elvégezzem a feladatot. Nem gondolok
    a politikára.
    
    FÕNÖK: Az nem ugyanaz. Elõbb vagy utóbb a lelkiismereted zavarni fog. Végül
    döntened kell majd, hogy úgy élsz, mint egy katona, vagy csak úgy, mint egy
    ember egy fegyverrel. Van egy mondás Keleten: „Hûség a végsõkig.”. Tudod, mit
    jelent ez?
    
    SNAKE: Hazafiasnak lenni?
    
    FÕNÖK: Azt jelenti, hogy az országodnak szenteled magad.
    
    SNAKE: Követem az Elnököt és a legfelsõbb hatalmat. Kész vagyok meghalni
    értük, ha szükséges.
    
    FÕNÖK: Az Elnök és a legfelsõbb hatalom nem lesz ott örökké. Ha lejár az
    idejük, mások veszik át a helyüket.
    
    SNAKE: Követem a vezér akaratát, nem számít ki az.
    
    FÕNÖK: Nem az emberek szabják meg a küldetéseket.
    
    SNAKE: Akkor ki?
    
    FÕNÖK: Az idõk. Az emberek értéke idõvel változik. És az országok vezetõi is.
    Így nem létezik abszolút értelemben vett ellenség. Az ellenségek, akikkel
    harcolunk, csak relatív értelemben azok, folyamatosan változnak az idõk során.
    Amíg a „végsõkig hûségesek” vagyunk, addig nincs értelme bármiben is hinni.
    Még azokban sem, akiket szeretünk.
    
    SNAKE: És így kellene gondolkodnia egy katonának?
    
    FÖNÕK: Az egyetlen dolog, amiben teljes bizonyossággal hihetünk, az a
    küldetés, Jack.
    
    SNAKE: Rendben. De tégy meg nekem egy szívességet.
    
    FÕNÖK: Mi lenne az?
    
    SNAKE: Szólíts Snake-nek.
    
    FÕNÖK: Snake-nek? Óh, igaz, a kódneved, Snake. Illik hozzád.
    
    TOM: Így igaz. Azt a legendás egységet, melyet A Fõnök hozott létre a második
    világháború során, egy kígyóról nevezték el. A Kobra Egység. Hõsök egy
    csoportja, akik véget vetettek a háborúnak és megmentették a világot. Amíg egy
    legendás hõs támogat, addig rendben leszel. Nem igaz, Snake?
    
    SNAKE: De igen. Nem ismerek senki mást, akit jobban szeretnék magam mellett
    tudni. Óh, és meg egy dolog, Fõnök.
    
    FÕNÖK: Igen?
    
    SNAKE: Jó újra hallani a hangodat.
    
    FÕNÖK: Szintúgy. Végül is ki tudhatja, hogy mind a ketten túléljük-e. Snake,
    mindig is te voltál a legjobb a városi hadviselésben, és épületekbe való
    bejutásban. De ez a dzsungel. A túlélés a kulcs. Azok a CQC technikák, amiket
    tanítottam neked, biztosan hasznosak lesznek.
    
    SNAKE: CQC. Közelharc. Az utóbbi néhány évben a Zöld Sapkásokkal voltam.
    Valószínûleg eléggé berozsdásodtam.
    
    FÕNÖK: Ne aggódj. Itt leszek, hogy segítsek emlékezni. Végül is ez az elsõ
    igazi túlélõ küldetésed. A rádión át foglak támogatni.
    
    SNAKE: Hol vagy, Fõnök? Az Õrnagy mellett?
    
    TOM: A Fõnök rádión keresztül kommunikál velünk egy engedélyezett osztályú
    tengeralattjáróról, a Jeges-tengeren.
    
    FÕNÖK: A frekvenciám 141.80. Hívj, ha harci technikákkal kapcsolatos tanácsra
    van szükséged.
    
    SNAKE: Értettem.
    
    TOM: A feladatod Dr. Sokolov visszaszerzése. Dr. Sokolovot egy elhagyatott
    gyárban õrzik, mely a jelenlegi pozíciódtól északra található. Kerüld a harcot
    és ne hagyd, hogy bárki észrevegyen. Ne feledd, hogy ez egy titkos küldetés.
    
    [Snake feláll és elõveszi a pisztolyát és a kését.]
    
    FÕNÖK: Snake, próbáld felidézni a CQC néhány alapmozdulatát.
    
    SNAKE: Az Erkölcsös Küldetés megkezdése... most.
    
    [Snake eljut az elhagyatott gyárhoz és felhívja az Õrnagyot.]
    
    SNAKE: Õrnagy, elértem az elhagyatott gyárat, ahol állítólag Sokolovot fogva
    tartják. Ez a hely egy szeméttelep. Innen nem látom Sokolovot. A biztonsági
    intézkedések elég erõsek itt. Õröket állítottak a külsõ részekre. Kíváncsi
    vagyok, mennyien vannak odabenn.
    
    TOM: A célpontod, Sokolov, a gyárban van. Valószínûleg az északkeleti szektor
    egyik szobájában õrzik.
    
    SNAKE: Északkeleti részleg. Értettem.
    
    TOM: Légy óvatos. A küldetésed az, hogy életben visszahozd Sokolovot.
    Semmiféle veszélynek nem teheted ki. Ne közelítsd meg Sokolovot riadó közben.
    
    SNAKE: Jó.
    
    TOM: Óh, és még egy dolog, Snake.
    
    SNAKE: Van még más is?
    
    TOM: Nem, csak... Ha találkozol Sokolovval, szeretném, ha átadnál neki egy
    üzenetet tõlem.
    
    SNAKE: És mi lenne az?
    
    TOM: „Sajnálom, hogy ennyit késtem.”
    
    SNAKE: Ez minden?
    
    TOM: Igen.
    
    SNAKE: Értem. Megkezdem a célpont megközelítését.
    
    [Snake megtalálja Sokolovot, aki éppen iratokat éget el.]
    
    SNAKE: Biztosan maga Sokolov.
    
    SOKOLOV: Maga Volgin embere?
    
    [Az összes papírt bedobja a tûzbe.]
    
    SOKOLOV: Soha nem kapják meg tõlem.
    
    SNAKE: Nem. Én egy CIA ügynök vagyok. Azért jöttem, hogy visszakísérjem magát
    a Vasfüggöny túloldalára.
    
    SOKOLOV: Maga a CIA-tól jött?
    
    SNAKE: Igen. Zero Õrnagy küldött, a férfi, aki két évvel ezelõtt kihozta.
    
    SOKOLOV: Zero.
    
    SNAKE: Van egy üzenetem tõle.
    
    SOKOLOV: Mi lenne az?
    
    SNAKE: Azt mondta, mondjam meg magának, hogy „sajnálja, hogy ennyit késett”.
    
    SOKOLOV: Valóban?
    
    SNAKE: Mit jelent ez?
    
    SOKOLOV: Azt jelenti, hogy tartotta az adott szavát. De nincs erre idõnk. Ki
    kell vinnie innen, mielõtt õk megérkeznek.
    
    SNAKE: Ki azok az „õk”?
    
    SOKOLOV: Volgin Ezredes a GRU-tól /*Glavnoje Razvedyvatel’noje Upravlenije =
    Szovjet hírszerzés*/. A Nyugaton maguk Villámcsapás néven ismerik õt.
    
    SNAKE: Villámcsapás? Még soha nem hallottam róla.
    
    SOKOLOV: A hadsereg legszélsõségesebb frakciójának tagja. Egy férfi, aki át
    akarja venni a Szülõföld irányítását. A két évvel ezelõtti kubai rakétaválság
    óta, Hruscsov a békés együttélés politikáját folytatja a Nyugat felé. A
    hadseregben levõ szélhámosok és a vidéki hatóságok ellenállása és kritikája
    ellenére, eddig Hruscsov sikeresen elfojtotta az ellenállást. De a
    mezõgazdasági politikájának a bukása bizonytalan helyzetbe hozta. És mindennek
    tetejére jött a tavaly novemberi tragédia.
    
    SNAKE: A Kennedy Elnök elleni merénylet.
    
    SOKOLOV: Pontosan. Bizonyos értelemben Hruscsov elvesztette a legnagyobb
    partnerét, és a hatalma gyorsan szétmorzsolódik. Egy bizonyos csoport azt
    tervezi, hogy a lehetõséget kihasználva magukhoz ragadják a hatalmat úgy, hogy
    összegyûjtik a kormányellenes erõket, megbuktatják Hruscsovot, és Brezsnyevet
    és Koszigint ültetik a helyére. A háttérbõl Volgin Ezredes irányít, a GRU-tól.
    Az irányítása alatt áll egy másik ehhez hasonló titkos fegyverfejlesztõ
    intézet, az OKB-812, ismertebb nevén a Granin Kivitelezõ Iroda, és a tervei
    megvalósításához használja fel. De ez nem elégíti ki. Meg akarja szerezni azt
    a titkos fegyvert, amit itt fejlesztettem, hogy felhasználja a hatalom
    megszerzéséhez. A hírszerzés szerint a teszt alatt fognak lépni.
    
    SNAKE: Akkor azok a katonák odakinn...
    
    SOKOLOV: Pontosan. Nem lenne szükségük ennyi emberre, csak hogy benntartsanak.
    Azt a parancsot kapták, hogy megakadályozzák Volgin Ezredest abban, hogy
    megszerezzen. Még ha ez azt is jelenti, hogy meg kell ölniük, legalábbis úgy
    tûnik. Volgin eljön, ebben biztos vagyok. Még az elõtt ki kell vinnie innen.
    
    SNAKE: Bízza csak rám.
    
    SOKOLOV: Mellesleg remekül beszél oroszul. Hol tanult meg beszélni?
    
    SNAKE: A mentoromtól tanultam.
    
    SOKOLOV: Valóban? Amerika tényleg egy rémisztõ ország.
    
    SNAKE: Meggondolja magát?
    
    SOKOLOV: Nem. Nem szeretem ezt a helyet. Induljunk.
    
    [Snake felhívja Tomot.]
    
    SNAKE: Õrnagy, itt Snake. Sokolov biztonságban velem van. Jól van. Nem sérült
    meg.
    
    TOM: Szép munka, Snake. Most siess, és vidd Sokolovot a visszatérési pontra.
    Ott találkozunk.
    
    SNAKE: Rendben van.
    
    TOM: Mi a helyzet az õrökkel?
    
    SNAKE: Senki nem vett észre.
    
    TOM: Értem.
    
    SNAKE: Mi van A Fõnökkel?
    
    TOM: Nem sokkal ezelõtt elvesztettük vele a kapcsolatot.
    
    SNAKE: Mi történt?
    
    TOM: Valószínûleg csak gyenge a jel. Siess és hozd ki onnan Sokolovot.
    
    [Snake és Sokolov kimennek az épületbõl. Néhány õr észrevétlenül figyeli
    õket.]
    
    KATONA: Ne mozdulj!
    
    [Körbeveszik õket. Egy fiatal katona sétál a közelükbe, a kezében egy Makarov
    pisztolyt pörget. Az alig húsz éves Ocelot az.]
    
    OCELOT: Szóval ez a legendás Fõnök? Végre találkozunk.
    
    KATONA: Te... Te a Spetsnaz Ocelot egységébõl vagy. Mit keres itt egy GRU
    katona?
    
    OCELOT: Katona?
    
    KATONA: Õ az Ocelot parancsnok.
    
    OCELOT: Neked Ocelot Õrnagy. Aztán el ne felejtsd.
    
    KATONA: Sokolov a miénk. Most pedig tûnj innen.
    
    OCELOT: Egy ocelot soha nem hagyja szökni a prédáját.
    
    KATONA: Mi?
    
    [Ocelot egy elképesztõ pisztolyharcban megöli az összes katonát. Az egyik
    katona a tetõn fedezékbe vonul, de Ocelot mandinerbõl lelövi. Nagyon vagány.
    Ocelot fejbe lövi az egyik haldokló katonát. A harc elején leesett a
    sapkája és ez a katona ráesett. Szenvtelenül arrébb rúgja a holttestet,
    leporolja a sapkát és felteszi a fejére.]
    
    OCELOT: Nem mondhatnám, hogy jó érzés megölni egy elvtársat, még ha ezt a GRU
    kedvéért is kell tenni.
    
    SNAKE: Sokolov, rejtõzzön el!
    
    OCELOT: Hm... Te nem A Fõnök vagy, ugye?
    
    [Ocelot nyávog és erre néhány fekete ruhás katona jelenik meg és körbeveszik
    Snake-et. Õk is az Ocelot egység tagjai.]
    
    SOKOLOV:  A GRU emberei...
    
    OCELOT: Mi ez a beállás? Ez a pisztoly?
    
    [Ocelot kiröhögi Snake-et és a többiek csatlakoznak hozzá.]
    
    OCELOT: Ha nem te vagy A Fõnök, akkor dögölj meg!
    
    [Ocelot megpróbálja lelõni Snake-et, de a golyó elakad a csõben. Snake
    kihasználja a lehetõséget és földhöz vágja Ocelotot. Sokolov ordítva rohan
    el.]
    
    GRU KATONA: Õrnagy!
    
    OCELOT: Hagyjátok! Lõjétek le a másikat!
    
    [Snake a CQC technikával leveri a katonákat. Ocelot újra felkapja a pisztolyát
    és megpróbálja megtámadni Snake-et, de Snake megint földhöz vágja. A pisztoly
    a földhöz csapódik és az elakadt golyó kiesik belõle.]
    
    OCELOT: Képtelenség.
    
    SNAKE: Az elsõ golyót kézzel helyezted be, ugye? Láttam mit akartál. De nem
    volt valami okos dolog egy csata kellõs közepén kipróbálni egy olyan
    technikát, amirõl csak hallottál. Mintha csak könyörögtél volna azért, hogy a
    golyó elakadjon. Mellesleg nem hiszem, hogy az automata fegyverek neked valóak
    lennének. Hajlamos vagy elfordítani a válladat, hogy elnyeld a visszarúgást.
    Ez inkább revolver technika.
    
    OCELOT: Te mocskos amerikai kutya!
    
    [Ocelot elõkap egy kést és újra rátámad Snake-re, de megint a földön köt ki.]
    
    SNAKE: De lenyûgözõ volt ez a pisztolyharc. Elég jó vagy.
    
    OCELOT: Elég jó...
    
    [Ocelot elveszti az eszméletét. Snake felhívja Tomot.]
    
    SNAKE: Õrnagy, hallasz engem?
    
    TOM: Hallak. Snake, jól vagy?
    
    SNAKE: Volt egy kis gubanc. Ezek a fickók is Sokolovot akarták. Kétségtelenül
    egy Volgin nevû GRU ezredestõl kapták a parancsaikat.
    
    TOM: Egy GRU ezredes?
    
    SNAKE: Sokolov szerint egy belsõ szovjet hatalom részei. Van valami a KGB és a
    GRU között, valami Hruscsov támogatói és Volginéi között.
    
    TOM: Sokolovot a KGB õrizte és a GRU vadászik rá? Snake, úgy tûnik, hogy ez a
    helyzet még Kubánál is forróbb.
    
    SNAKE: Nekem ez nem tetszik. Valami bûzlik ezzel az egész dologgal.
    
    TOM: Egyet értek. Jobb, ha sietsz.
    
    SNAKE: Sokolov elrohant, de utolérem.
    
    TOM: Számítunk rád.
    
    [Snake egy hídnál éri utol Sokolovot.]
    
    SNAKE: Jól van?
    
    SOKOLOV: Azok az emberek az Ocelot egységtõl jöttek.
    
    SNAKE: Spetsnaz?
    
    SOKOLOV: Igen. A GRU legjobbjai. Értem jönnek. Végem van.
    
    SNAKE: Nyugodjon meg. Kiviszem innen magát. Megígérem. És a legjobb
    támogatásunk van, amit csak kívánhatunk.
    
    [Ágyúdörrenés hallatszik.]
    
    SOKOLOV: Nézze.
    
    [Snake felnéz egy sziklára, ahol egy nagy tankot lát.]
    
    SNAKE: Ez az, amit meg kellett építenie?
    
    SOKOLOV: Igen. A Shagohod, „A Dübörgõ Behemót”, egy tank, mely képes nukleáris
    IRBM-eket kilõni.
    
    SNAKE: Képes nukleáris rakétát kilõni ilyen tereprõl?
    
    SOKOLOV: Óh, igen. És támogató egységek segítsége nélkül.
    
    SNAKE: Egy nukleárisan felszerelt tank, mely képes egyéni mûveletek
    végrehajtására. Kész van ez a dolog?
    
    SOKOLOV: Nem. Ez még csak az elsõ szakasz vége. Nem lesz igazán kész a második
    szakasz végéig.
    
    SNAKE: Második szakasz?
    
    SOKOLOV: A fegyver igazi formája. Ha elkészül, és az ezredes megszerzi, az a
    Hideg Háború végét fogja jelenteni.
    
    SNAKE: A Hideg Háború végét?
    
    SOKOLOV: Igen. És akkor igazán elkezdõdik a félelem korszaka.
    
    SNAKE: Egy világháború?
    
    SOKOLOV: Nem volt más választásom, együtt kellett mûködnöm. Nem akartam
    meghalni. Újra látni akartam a feleségemet és a gyermekemet Amerikában. Kérem,
    vigyen gyorsan Amerikába. Az én segítségem nélkül nem tudják befejezni.
    
    SNAKE: Értettem. Induljunk.
    
    [Snake és Sokolov elindulnak a hídon. Sûrû köd takarja el a híd túlsó végét. A
    ködbõl kilép egy nõ, aki két nagy ládát visz.]
    
    SNAKE: Fõnök?
    
    [A Fõnök ledobja a földre a két ládát és ettõl a függõhíd beinog.]
    
    FÕNÖK: Szép munka, Jack.
    
    SNAKE: Mit keresel te itt?
    
    FÕNÖK: Sokolov velem jön.
    
    [Hirtelen egy nagy darázsraj ereszkedik le a hídra.]
    
    SNAKE: Darazsak?
    
    [A zûrzavarban egy férfi, A Félelem ereszkedik le egy helikopterrõl és
    felhúzza Sokolovot.]
    
    FÕNÖK: Barátaim! Harcoljunk újra együtt.
    
    FÉLELEM: Sokáig vártam erre a napra.
    
    [A Fájdalom, A Vég és A Düh is a helikopteren van.]
    
    FÁJDALOM: Újra veled fogunk harcolni.
    
    VÉG: Isten hozott újra, Fõnök.
    
    FÕNÖK: Most, hogy mi öten újra együtt vagyunk, ideje lemennünk a pokol
    mélységeibe.
    
    [Véresõ kezd hullani az égbõl.]
    
    FÕNÖK: Vér hullik.
    
    [A Bánat szelleme jelenik meg A Fõnök mögött.]
    
    FÕNÖK: Sír?
    
    [A véresõ normális esõvé változik, ahogy a szellem eltûnik. Volgin Ezredes lép
    oda A Fõnök mellé.]
    
    VOLGIN: Kuwabara, Kuwabara. /*Japán rigmus a villámcsapás elkerüléséért.*/
    Micsoda vidám jelenet.
    
    [Az egész fickó körül elektromos kisülések és szikrák vannak.]
    
    FÕNÖK: Volgin Ezredes.
    
    VOLGIN: Isten hozott az országomban, és az egységemben.
    
    SNAKE: Fõnök? Mi ez az egész?
    
    FÕNÖK: Disszidálok a Szovjetunióba. Sokolov egy kis ajándék az új
    házigazdáimnak.
    
    [Volgin felveszi a két ládát.]
    
    VOLGIN: Visszafutás nélküli nukleáris robbanófejek. Ezek elég jó ajándékok
    lesznek nekem.
    
    SNAKE: Ez nem lehet!
    
    VOLGIN: Ki ez? Egy másik embered? Õ is velünk jön?
    
    FÕNÖK: Nem. Ez még csak egy gyerek. Túl tiszta nekünk, Kobráknak. Még nem
    talált érzelmet, amit csatába vihetne.
    
    [Snake céloz a pisztolyával.]
    
    SNAKE: Mirõl beszélsz?
    
    FÕNÖK: Azt hiszed, meg tudod húzni a ravaszt?
    
    [A Fõnök egy villámgyors mozdulattal elkapja Snake pisztolyát, és egyetlen
    mozdulattal szétszereli. Snake eldobja a hasznavehetetlen csõ nélküli
    pisztolyt és rátámad A Fõnökre, de az eltöri a karját. Snake fájdalmában
    üvölt.]
    
    VOLGIN: Látta az arcomat. Nem hagyhatjuk életben. Ha Hruscsov rájön erre,
    akkor végünk. Meg kell halnia.
    
    [Volgin az ujjtövei közé fog egy-egy golyót és feltöltõdik elektromossággal. A
    puszta kezével akarja kilõni a golyókat.]
    
    FÕNÖK: Várj. Õ az én tanítványom. Majd én gondoskodom róla. Jack, te nem
    jöhetsz velünk.
    
    [A Fõnök a kezét nyújtja Snake felé, hogy felsegítse a földrõl. Snake megfogja
    a kezét, de ekkor A Fõnök hirtelen közel rántja magához és a bordái közé
    könyököl. Snake megmarkolja A Fõnök fejkendõjét és A Fõnök ledobja a hídról a
    lenti folyóba. Snake magával rántja a fejkendõt.]
    
    FÁJDALOM: A friss vért elutasították.
    
    VOLGIN: Végeztünk itt?
    
    FÕNÖK: Irány Sokolov fejlesztõ intézete.
    
    VOLGIN: A Shagohod a miénk.
    
    [Volgin elmegy. A Fõnök lenéz a folyóba.]
    
    FÕNÖK: Sodródj el. Most mellettük van a helyem.
    
    [Snake partra sodródik a folyó egy távolabbi szakaszán. Felhívja Tom.]
    
    TOM: Snake! Hallasz engem?
    
    SNAKE: Igen, éppen hogy.
    
    TOM: Snake, figyelj rám. Sürgõsen egészségügyi kezelésben kell részesülnöd.
    Tudsz mozogni? Kezelned kell azokat a sebeket. Tarts ki!
    
    [Snake ellátja a sebeit és helyrerántja a törött csontját.]
    
    PARA-MEDIC: Szép munka, Snake.
    
    TOM: Megyünk érted. Csak maradj, ahol vagy. Ledobunk egy begyûjtõ ballont. Fel
    tudod állítani?
    
    [Snake egy fának dõl és pihen. Felnéz és lát néhány helikoptert, amelyek a
    levegõben viszik a Shagohodot. A Fõnök az egyik helikopteren van. Észreveszi
    Snake-et. Kinyújtja felé a kezét és Snake is így tesz. Egy másik helikopteren
    Volgin, Ocelot és egy fiatal nõ van. Volgin kinyitja a két ládát. Az egyikben
    egy kis nukleáris rakéta van, a másikban egy hozzá tartozó ágyú.]
    
    VOLGIN: Tökéletes. Ez egy nagy siker, köszönhetõen A Fõnöknek és a Kobráinak.
    Az enyém Sokolov és a Shagohod is.
    
    [Ocelot feláll, és gyanakodva nézi a nõt.]
    
    OCELOT: Mit fogunk tenni a lánnyal?
    
    VOLGIN: Ki ez?
    
    OCELOT: Nyilvánvalóan Sokolov nõje.
    
    [Volgin odamegy a nõhöz és a szemébe néz.]
    
    VOLGIN: Szép fogás. Magamhoz veszem.
    
    [A nõ elõvesz valamit a zsebébõl. Volgin kikapja a kezébõl a tárgyat. Egy
    ajakrúzs az.]
    
    VOLGIN: Ne olyan gyorsan, kedvesem.
    
    [Kinyitja a rúzst. Egy pisztolycsõ van benne.]
    
    VOLGIN: A Halál Csókja?
    
    OCELOT: A KGB embere vagy?
    
    VOLGIN: Talán még hasznát vehetjük. Van benne mersz.
    
    [Visszaadja a rúzst a nõnek.]
    
    OCELOT: Visszavisszük a bázisra?
    
    VOLGIN: Talán ezt kellene tennünk. Nincs többé szükségünk Sokolov fejlesztõ
    intézetére.
    
    [Volgin felveszi az ágyút, a betöltött rakétával együtt.]
    
    VOLGIN: Azt hiszem eljött az ideje, hogy kipróbáljam ezt a csodálatos új
    játékszert.
    
    [Célra tartja az ágyút.]
    
    OCELOT: Ezredes! Még ha õk az ellenségeink is, attól még honfitársaink.
    
    VOLGIN: De nem én leszek az, aki meghúzta a ravaszt. A barátunk lesz az, az
    amerikai disszidens.
    
    OCELOT: Orosz társaidra fogsz tüzelni?
    
    VOLGIN: Emlékezzetek Alamora.
    
    OCELOT: Ezredes!
    
    [Volgin kilövi a rakétát, ami telibe kapja az épületeket, és vakító
    fehérséggel robban fel.]
    
    [Snake látja, amint a távolban földet ér a begyûjtõ ballon. Rá egy pillanatra
    eléri a lökéshullám és a távolban látja a gombafelhõt.]
    
    
    
    2. KÍGYÓEVÕ MÛVELET (002)
    -------------------------
    
    Egy héttel késõbb:
    1964. augusztus 30. 11:30 – Jeges-tengeri légtér
    
    [Egy repülõ repül az égen.]
    
    PILÓTA: Jelenleg a Jeges-tenger felett repülünk. Magasság, harmincezer láb.
    Szovjet légtér megközelítése. Érkezés a kijelölt távirányított repülõgép
    kilövési pontjához. A távirányított repülõgép olajnyomása és feszültsége
    normális. A hasznos teher oxigénellátása normális. A hasznos teher
    fagyállórendszerének energia ellátása nem mutat semmi problémát. Nincs szél. A
    távirányított repülõgép leválasztásához szükséges rendszerek mûködnek.
    
    ZERO: Snake, ezúttal nem kockáztathatunk meg egy HALO ugrást. A legutóbbi
    ittlétünk óta a légtér védelmét megerõsítették. Nem kerülhetünk olyan közel a
    talajhoz, mint az Erkölcsös Küldetés során. Szóval inkább az egyik legújabb
    fegyverünket fogjuk használni. Snake, érezd magad megtisztelve, Alan
    Sheparddel együtt. /*Valószínûleg Alan Shepard vezeti a gépet. Õ volt az elsõ
    amerikai, aki az ûrben járt.*/ Ez az utolsó esélyünk. Mutasd meg a
    hazafiságodat. Ha elbuksz, visszakerülsz a kórházi ágyba és várhatod a kivégzõ
    osztagot.
    
    [Emlék.]
    
    ZERO: Szóval milyen érzés a világ egyik legfejlettebb ICU-jában /*Intensive
    Care Unit = Intenzív Betegellátó Osztály*/ páciensnek lenni?
    
    SNAKE: Megtennél nekem egy szívességet és beszélnél az öltönyösöknek a
    látogatási órákról? Attól nem leszek jobban, hogy éjjel-nappal a kérdéseikkel
    ostromolnak.
    
    ZERO: Biztosan része a felsõbb vezetés vizsgálatának.
    
    SNAKE: Olyan, mint egy vallatás. Szerintük én áruló vagyok és közremûködtem A
    Fõnök disszidálásában.
    
    ZERO: Csak bûnbakot keresnek.
    
    SNAKE: Ez azt jelenti, hogy téged is zargatnak?
    
    ZERO: Mondjuk úgy, hogy ebbõl egyikünk sem fog nemzeti hõsként kikerülni.
    
    SNAKE: Ez azt jelenti, hogy a FOX-nak vége?
    
    ZERO: Nem. Ez a róka még mindig egy lépéssel a kopók elõtt jár. Oka van annak,
    hogy meglátogattalak ma. Jack, eljött az idõ, hogy a FOX tisztára mossa a
    nevét.
    
    SNAKE: Mirõl beszélsz?
    
    ZERO: A helyzet megváltozott. Még van egy esélyünk, hogy élve keveredjünk ki
    ebbõl az egészbõl.
    
    SNAKE: Igen? Miféle esély?
    
    ZERO: Ne gyere ennyire izgalomba. Tessék, itt egy szivar. Kubai. Ma reggel
    találkozóm volt a CIA-nál.
    
    SNAKE: Eldöntötték már, hogy mikor végeznek ki minket?
    
    ZERO: Nem. Énnél sokkal nagyobb dologról van szó. Tegnap a Fehér Ház egy
    váratlan telefonhívást kapott.
    
    HRUSCSOV: Johnson Elnök?
    
    JOHNSON: Igen, hallom önt Elnök úr.
    
    ZERO: Hruscsov forró dróton hívta Johnson Elnököt.
    
    SNAKE: A Szovjetunió feje?
    
    ZERO: Pontosan.
    
    HRUSCSOV: Néhány nappal ezelõtt országunk egyik fõ Fejlesztési Irodája, az
    OKB-754, megsemmisült egy nukleáris robbanásban. Nagyjából ugyanakkor a
    légvédelmi radarunk olyan jeleket fogott, melyek az önök egyik harci
    repülõgépérõl jöttek. Ismerõsen hangzik ez magának? Megtorlásképpen másodlagos
    készültséget rendeltem el a fegyveres erõinknél. A válaszától függõen, lehet,
    hogy nem lesz más választásom, mint kiadni a parancsot a hadseregnek a
    legmagasabb fokú készültségre, és szabadjára engedni Armageddont. Az elõdje
    segítségével sikerült túlélnem a kubai incidenst. De a hatalmam már nem olyan
    nagy, mint valaha volt. Ha túl akarom élni ezt a krízist, akkor szükségem lesz
    a teljes együttmûködésére.
    
    JOHNSON: Nekem kellett volna felvennem a kapcsolatot önnel. Tudta, hogy egy
    héttel ezelõtt, az egyik katonánk disszidált az országába?
    
    HRUSCSOV: Nem.
    
    JOHNSON: Szóval akkor nem hallotta. A férfi, aki megszervezte a disszidálást,
    egy Yevgeny Borisovitch Volgin nevû GRU ezredes volt.
    
    HRUSCSOV: Volgin? A legszélsõségesebb párttól? Folytassa. Ki volt az a katona?
    
    JOHNSON: A neve, A Fõnök. Õ egy élõ legenda. A második világháború alatt, õ
    vezetett minket gyõzelemre. Oroszországban, maguk Voyevoda néven ismerik.
    
    HRUSCSOV: Úgy érti... A Fõnök? A Különleges Erõik szülõanyja?
    
    JOHNSON: Igen, pontosan õ. És magával vitt két miniatûr nukleáris töltetet.
    
    HRUSCSOV: A Fõnök magával vitt két miniatûr nukleáris töltetet?
    
    JOHNSON: Attól tartok. Úgy hiszem, hogy ajándéknak szánta az új házigazdái
    részére. A „Davy Crockett” Atomic Battle Group Delivery System két évvel
    ezelõtt készült el. De komoly problémák merültek fel a kilövõszerkezet
    hatótávolságával és pontosságával kapcsolatban. Habár tömegesen gyártottuk,
    soha nem vetettük be csatában.
    
    HRUSCSOV: De Sokolov fejlesztõ intézete teljesen megsemmisült. Az egész
    terület szennyezetté vált.
    
    JOHNSON: Csak a legmélyebb részvétemet tudom felajánlani önnek, ezzel a
    szörnyû tragédiával kapcsolatban.
    
    HRUSCSOV: Szóval A Fõnök, Volgin Ezredes segítségével, ellopott két kísérleti
    nukleáris töltetet, és ajándékképpen elvitte magával, mikor disszidált. Nem
    sokkal késõbb, Sokolov intézete, egy szigorúan titkos hadi kutatólétesítmény
    megsemmisült az egyik fegyver által. Eddig igazam van?
    
    JOHNSON: Igen, így igaz.
    
    HRUSCSOV: És az amerikai kormány tagadja, hogy bármi köze lett volna az
    esethez, ez is igaz?
    
    JOHNSON: Pontosan. Semmi közünk nincs a dologhoz.
    
    HRUSCSOV: Akkor mit keresett egy amerikai harci repülõ a radarunk képernyõjén?
    Tisztán látszott, hogy megsérti a légterünket. És maga mégis azt mondja, hogy
    nem a maga parancsai nyomán cselekedett?
    
    JOHSNON: Pontosan.
    
    HRUSCSOV: Azt várja, hogy elhiggyem, hogy ez az egész egyetlen katona mûve
    volt?
    
    JOHNSON: Nem tudom, mi mást mondhatnék még magának.
    
    HRUSCSOV: A hadsereg szerint ez csak egy trükk a maga részérõl.
    
    JOHNSON: Már egyszer elmondtam, és újra elmondom. A mi kormányunknak semmi
    köze nem volt az ügyhöz.
    
    HRUSCSOV: Nagyon szeretnék hinni önnek. Azonban attól tartok, hogy a hadsereg
    feletti hatalmam meggyengült a kubai incidens óta. Szükségem van valami
    bizonyítékra, hogy nem az amerikai kormány volt a tettes. Egy hetük van.
    Maguknak kell elkapniuk A Fõnököt, és vissza kell szerezniük a megmaradt
    nukleáris töltetet. Azután, valamilyen módon bizonyítaniuk kell az
    ártatlanságukat.
    
    JOHNSON: Bizonyítani az ártatlanságunkat?
    
    HRUSCSOV: Igen. Valami... fájdalmas dologgal. Bizonyítsa be, hogy ez nem
    csupán az egyik trükkje.
    
    JOHNSON: A Fõnök valószínûleg közel van Volgin Ezredeshez. Mit szólna egy kis
    közremûködéshez?
    
    HRUSCSOV: A maga helyében nem várnék túl sokat. Az itteni politikai helyzet
    instabil. És Volgin Ezredes a Brezsnyev frakció tagja, akik meg akarják
    buktatni a kormányomat. Egy hét. Csak egy hetük van. És ha nem túl nagy kérés,
    csináljanak valamit Volginnal is.
    
    JOHNSON: Ez meg mit jelentsen?
    
    HRUSCSOV: Semmit. Semmit nem jelent. Nevezzük ezt szerény úriemberek
    egyezségének, hogy biztosítsuk a további kapcsolatunkat.
    
    JOHNSON: Mi van, ha nem tudjuk „bizonyítani az ártatlanságunkat”?
    
    HRUSCSOV: Akkor nem tudom majd megfékezni a hadsereget. Engem elûznek, és õk
    bosszút akarnak majd.
    
    JOHNSON: Nukleáris támadást az Egyesült Államok ellen?
    
    HRUSCSOV: Teljes mértékben az ön megfontoltságára bízom a helyzet elintézését,
    Elnök Úr.
    
    JOHNSON: A helyzet elintézését?
    
    HRUSCSOV: Ha elbuknak, az egy új világháború kezdetét fogja jelenteni.
    
    ZERO: Egyszerûbben fogalmazva, ahhoz, hogy elkerüljünk egy nyílt nukleáris
    konfliktust, be kell bizonyítanunk, hogy Amerikának nem volt köze ahhoz a
    robbanáshoz.
    
    SNAKE: És az, hogy mi magunk intézzük el A Fõnököt, bizonyítani fogja Amerika
    ártatlanságát?
    
    ZERO: Igen. A felsõ vezetés úgy döntött, hogy te vagy az egyetlen, aki képes
    sikerre vinni ezt az ügyet. Te voltál az utolsó tanítványa. Ha ezt eltolod,
    mindketten alulról fogjuk szagolni az ibolyát. Nincs más választásunk.
    
    [Emlék vége. Újra a repülõn.]
    
    SNAKE: Az oroszok fognak segíteni nekünk?
    
    ZERO: A KGB megígérte, hogy kölcsönadja az egyik kommunikációs mûholdját, így
    beszélhetünk egymással.
    
    SNAKE: Ez minden?
    
    ZERO: Kapcsolatba hoztak minket két belsõ személlyel.
    
    SNAKE: Belsõ személyek?
    
    ZERO: Volt egy disszidálás 1960. szeptemberében. Emlékszel?
    
    SNAKE: A két NSA kódfejtõre gondolsz, akik átmentek a Szovjetunióba?
    
    ZERO: Pontosan. Azóta kétségkívül a KGB-nél képezték ki õket pontosan ilyen
    esetekre. A kódneveik, Ádám és Éva. Azt mondták nekem, hogy Ádám bejutott
    Volgin emberei közé.
    
    [A repülõ fejjel lefelé fordul és a szállító hüvely, amiben Snake van,
    lekapcsolódik.]
    
    ZERO: Azt is megbeszéltük vele, hogy biztosítson neked egy menekülõ útvonalat.
    Találkoznod kell vele, ha odaértél.
    
    [A vadászgép hirtelen felgyorsul. Két orosz vadászgép észleli ezt.]
    
    OROSZ PILÓTA: Irányítótorony, azonosítatlan repülõt érzékeltem. Magassága,
    harmincezer láb. Nagyon gyors. A becsült sebessége meghaladja a mach 3-t. Dél
    felé tart. Elveszítem.
    
    [Az orosz vadászgépek lelassulnak. Snake fülkéje közeledik a talajhoz.
    Kinyílik az alja, és Snake zuhanását egy ejtõernyõ kezdi lassítani. Snake még
    így is elég keményen ér földet. Leporolja magát és felhívja Zero Õrnagyot.]
    
    SNAKE: Itt Snake. Hallasz engem?
    
    ZERO: Tisztán és érthetõen. Örülök, hogy biztonságban földet értél.
    
    SNAKE: Elég messzire kerültem a célponttól.
    
    ZERO: Snake, fussuk át újra a küldetésed céljait. Szabadítsd ki Sokolovot.
    Derítsd ki mi történt a Shagohoddal, és pusztítsd el. És végül, öld meg A
    Fõnököt.
    
    SNAKE: Megölni A Fõnököt...
    
    ZERO: Ennek a küldetésnek a kódneve, „Kígyóevõ Mûvelet” lesz.
    
    SNAKE: Mert el kell bánnom A Fõnökkel, és az õ KOBRA egységével, igaz?
    
    ZERO: Ne feledkezz meg Volgin Ezredesrõl.
    
    SNAKE: Nem vagyok bérgyilkos.
    
    ZERO: Tudom. De ez volt a Kreml követelése.
    
    SNAKE: Követelés? Vagyis nem csak egy kérés volt? Mi közünk nekünk ahhoz, hogy
    Hruscsov rezsimjét fenyegeti az ezredes és a pártja?
    
    ZERO: Ha a jelenlegi rezsim támogatása segít elkerülni egy nukleáris háborút,
    akkor ezt fogjuk tenni.
    
    SNAKE: És mik a CIA követelései?
    
    ZERO: A mi elsõdleges céljaink, Sokolov kiszabadítása és a Shagohod
    megsemmisítése.
    
    SNAKE: Értettem, Tom Õrnagy.
    
    ZERO: Várj csak, Snake.
    
    SNAKE: Mi az?
    
    ZERO: Megváltoztatom a kódnevem. Kiderült, hogy a „Tom” nem volt éppen a
    legsikeresebb választás.
    
    SNAKE: Ezt hogy érted?
    
    ZERO: Nos, az az igazság, hogy mikor kiválasztottam a kódnevemet, rosszat
    választottam.
    
    SNAKE: Rosszat?
    
    ZERO: Láttad már a „Nagy Szökés” címû filmet? Tavaly jelent meg.
    
    SNAKE: Biztosan kihagytam.
    
    ZERO: Ez egy igaz történeten alapuló film, amely rabokról szól, akik egy
    hadifogolytáborból szöktek meg a náci Németországból. A rabok terv szerint
    három alagutat ásnak. De a nácik megtalálnak kettõt, mielõtt még
    befejezhetnék. A rabok sikeresen megszöknek az utolsó alagúton keresztül. A
    három alagút nevei Dick, Harry és Tom voltak.
    
    SNAKE: Értem már. Annak az alagútnak a nevét választottad kódnévnek, amelyen
    megszöktek, mert úgy gondoltad, hogy szerencsét hoz.
    
    ZERO: Igen, pontosan így van. Legalábbis ez volt a terv.
    
    SNAKE: De...?
    
    ZERO: Rossz nevet választottam. Az, amelyiken megszöktek, a Harry volt. Tom az
    egyik szerencsétlen alagút volt. A nácik megtalálták, még mielõtt elkészült
    volna. A biztonság kedvéért újra megnéztem a filmet. Valójában a
    filmtársulattól rendeltem meg.
    
    SNAKE: Igen, nem hangzik éppen a legmegfelelõbb névnek. Szóval akkor hogyan
    nevezzelek?
    
    ZERO: Hm. Tudod mit, használjuk a Zerot, ahogy mindig is.
    
    SNAKE: Rendben, akkor legyen Zero Õrnagy. Az elsõ kockáról indulunk.
    
    ZERO: A nulladik kockáról. A frekvenciám 140.85. Óh, majdnem elfelejtettem.
    Para-Medic ismét velünk van.
    
    SNAKE: Neki is ez az utolsó esélye?
    
    ZERO: Ha elbukunk, bevonják az orvosi engedélyét. Ez többé-kevésbé ugyanaz a
    sors. A frekvenciája ugyanaz, mint az Erkölcsös Küldetés idején, 145.73. És
    van még egy személy a támogató csapatodban. A neve Mr. Sigint. A legújabb
    fegyver és felszerelés technológiák szakértõje. A világ egyik legfejlettebb
    fegyverzetével fogsz szembenézni, a kutatóintézetbe való bejutás során. Ha
    bármi kérdésed van, csak hívd õt. A frekvenciája 148.41.
    
    SNAKE: Mr. Sigint. Értettem.
    
    ZERO: Ádám, a KGB-s kapcsolatod, az elhagyatott gyárban vár rád.
    
    SNAKE: Ugyanabban a gyárban, ahol múlt héten Sokolovot õrizték?
    
    ZERO: Igen. Elõször is találkozz Ádámmal. Megtisztította neked az utat Sokolov
    kiszabadításához.
    
    SNAKE: Hogyan ismerem fel ezt az Ádám nevû fickót?
    
    ZERO: Tudni fogod, ha elérted a gyárat. Az egész terület szennyezett a
    nukleáris robbanás miatt. Senki más nem merne a közelbe menni. A jelszó...
    „Kik a Hazafiak?” és „La-Li-Lu-Le-Lo”.
    
    SNAKE: „La-Li-Lu-Le-Lo”. Értettem.
    
    ZERO: Felszerelésként kaptál egy 45-öst erre a küldetésre. Légy óvatos, eléggé
    zajos.
    
    SNAKE: Azt hittem, hogy a fegyverek helyszíni beszerzése része a szabványos
    FOX eljárásnak.
    
    ZERO: Ezúttal mások a körülmények. Jelenleg az Egyesült Államok kormányának
    hivatalos küldetésén vagy. Egy bizonyos fokig szükséges, hogy tudjanak a
    jelenlétedrõl. Elõször is a Hruscsov rezsim számára. De ne feledd. Ez még
    mindig egy titkos küldetés. Snake, ha elbukod ezt a küldetést, akkor egy nyílt
    nukleáris háború fog következni. Tarts ezt észben, és különös óvatossággal
    járj el.
    
    SNAKE: Értettem. Megkezdem a Kígyóevõ Mûveletet.
    
    [Snake elindul az erdõben az elhagyatott gyár felé. Egy nyílt részen észrevesz
    egy fehér lovat. Közelebb megy hozzá.]
    
    FÕNÖK: Úgy tûnik, a halál még nem állt készen rád.
    
    [Snake elõkapja a fegyverét és megpördül. A Fõnök mögötte áll. Fekete köpenyt
    és alatta fehér harci ruhát visel.]
    
    SNAKE: Fõnök?
    
    FÕNÖK: Fáj még a karod?
    
    SNAKE: Mit keresel te itt?
    
    [Mielõtt Snake reagálhatna, A Fõnök odarohan hozzá, földhöz vágja, kikapja a
    fegyvert a kezébõl, és szétszedi.]
    
    FÕNÖK: Menj haza.
    
    [Snake megpróbál támadni, de A Fõnök megint földhöz vágja.]
    
    FÕNÖK: Menj haza. A GRU és a fiaim várnak rád. Semmi esélyed arra, hogy
    befejezd ezt a küldetést. Még csak fegyvered sincs.
    
    SNAKE: Fõnök!
    
    [Snake megint megpróbál támadni, de A Fõnök megint földhöz vágja.]
    
    FÕNÖK: Nem vagyok többé a fõnököd. Semmi nincs itt számodra. Menj haza. Menj
    vissza a fõnöködhöz.
    
    [Elõveszi a Hazafi nevû gépfegyverét.]
    
    FÕNÖK: Itt nem kell bebizonyítanod, hogy erkölcsös vagy. Ez nem Amerika.
    
    [A Fõnök elkezdi lõni a hüvelyt, amellyel Snake földet ért, és az felrobban.]
    
    FÕNÖK: Ez egy kissé megkavarja a dolgokat. Jobb, ha sietsz.
    
    [Elkezd hullani az esõ.]
    
    FÕNÖK: A határ hatvan mérföldre van innen. Képesnek kell lenned elfutni odáig.
    
    SNAKE: Miért disszidáltál?
    
    FÕNÖK: Nem disszidáltam. Hûséges vagyok a „végsõkig”. A célomhoz. Mi a helyzet
    veled, Jack? Mi leszel? Hûséges az országodhoz, vagy hûséges hozzám? Az
    országod, vagy a mentorod? A küldetésed, vagy a hited? A kötelességed az
    egységed felé? Még nem tudod az igazságot. De elõbb vagy utóbb választanod
    kell majd. Nem várom el, hogy megbocsáss nekem. De nem is tudsz legyõzni. Túl
    jól ismersz engem. Nézd csak azt a fejkendõt.  Ha nem tudod magad mögött
    hagyni a múltadat, akkor nem fogsz sokáig élni. Ha újra találkozunk, megöllek.
    
    [Miközben beszélt, A Fõnök újra felvette a köpenyét és felszállt a ló hátára.
    Mikor befejezi a beszédet, a ló felnyerít, felágaskodik a hátsó lábaira és
    rátapos Snake kezére. Snake fájdalmában felordít.]
    
    FÕNÖK: Most menj haza.
    
    [A Fõnök ellovagol. Snake felhívja az Õrnagyot.]
    
    SNAKE: Itt Snake. Zero Õrnagy?
    
    ZERO: Hallak, Snake.
    
    SNAKE: Találkoztam A Fõnökkel.
    
    ZERO: Micsoda?
    
    SNAKE: Szétlõtte a távirányított repülõgépet. Kigyulladt.
    
    ZERO: Az nem jó. Ellenséges õrszemek fognak keresni.
    
    SNAKE: Igen, tudom. De elõször is az érdekelne, hogy mit keresett itt A Fõnök.
    Kiszivároghatott néhány információ.
    
    ZERO: Nem, az képtelenség. A férfi, akivel A Fõnök együtt dolgozik, Volgin
    Ezredes, nincs éppen beszélõ viszonyban Hruscsovval.
    
    SNAKE: Elvesztettem a fegyverem. A Fõnök tönkretette.
    
    ZERO: Snake, tudom, hogy érzel. Nekem is nehéz elhinnem, hogy egy olyan
    legendás hõs, mint A Fõnök, átmegy az oroszokhoz és így átver minket. De ez
    van, és ha nem fogadod el, akkor nem leszel képes legyõzni õt.
    
    SNAKE: Nem ez a gond. Puszta technika terén soha nem leszek képes legyõzni õt.
    Túlságosan is jól tudom ezt.
    
    ZERO: Meg kell tenned, Snake. Õ az ellenséged és a célpontod.
    
    SNAKE: Ellenség? Tíz évig voltunk együtt. És most azt mondod, hogy õ az
    ellenségem?
    
    ZERO: Elég. Siess a gyárba, ahol Ádám vár. Valószínûleg már küldtek ki
    õrszemeket a robbanás miatt. Elvesztetted a fegyvered, igaz? Ez azt jelenti,
    hogy esélyed sincs a gyõzelemre egy harci helyzetben. Akármit teszel, ne
    hagyd, hogy meglássanak.
    
    [Snake eléri az épületet, ahol Sokolovot õrizték. Hirtelen egy motorbicikli
    reflektora vakítja el.]
    
    NÕ: Sajnálom, késtem.
    
    SNAKE: Állíts le a motort, különben meghallanak minket.
    
    NÕ: Te vagy az ügynök, akit küldtek?
    
    SNAKE: Te vagy Ádám? Azt hittem férfi vagy.
    
    NÕ: Ádám nem tudott eljönni.
    
    SNAKE: Jól van, mondd a jelszót. Kik a Hazafiak?
    
    [Nincs válasz.]
    
    SNAKE: Kik a Hazafiak?
    
    [Még mindig nincs válasz.]
    
    SNAKE: Válaszolj!
    
    [Hirtelen katonák jelennek meg Snake körül.]
    
    SNAKE: Csapda?
    
    NÕ: Hasra!
    
    [A nõ elõkap egy kínai Mauser 17-es pisztolyt és lelövi a katonákat.]
    
    NÕ: Itt a válasz.
    
    [Leszáll a motorról, leveszi a sisakját, odamegy Snake-hez, és lehúzza a
    kabátja cipzárját, kivillantva a melltartóját.]
    
    ÉVA: A nevem Éva.
    
    [Késõbb Snake és Éva abban a szobában vannak, ahol Sokolov volt. Snake az
    ágyon ül és szivarozik.]
    
    SNAKE: Ez nem volt része a tervnek. Mi történt Ádámmal?
    
    ÉVA: Mi a kódneved?
    
    SNAKE: Snake.
    
    ÉVA: Snake? Nos, én Éva vagyok. Azért jöttél, hogy megkísérts?
    
    [Leül Snake mellé az ágyra, de Snake elfordul tõle.]
    
    SNAKE: Mi történt Ádámmal?
    
    ÉVA: Volgin Ezredes egy nagyon gyanakvó ember. Úgy döntött, Ádám nem a
    megfelelõ ember erre a küldetésre.
    
    SNAKE: És te az voltál?
    
    ÉVA: Igen.
    
    SNAKE: Miért?
    
    ÉVA: Mert én képes vagyok olyan dolgokra, amikre õ nem.
    
    SNAKE: Hallottam, hogy az NSA kódfejtõje voltál.
    
    ÉVA: Az voltam. Négy évvel ezelõtt disszidáltam a Szovjetunióba Ádámmal.
    
    [Snake ránéz Éva pisztolyára.]
    
    SNAKE: Katonai Mauser. „Seprûnyél”.
    
    ÉVA: Elég erõsen visszarúg. Jó, ha nálad van motorozás közben.
    
    SNAKE: Oldalvást tartottad, és a torkolattûz segítségével vízszintesen
    söpörtél végig az ellenségen. Lenyûgözõ volt.
    
    ÉVA: Fogadok, hogy nem láttál még ilyen technikát a Nyugaton.
    
    SNAKE: Ez hamisítvány, ugye?
    
    ÉVA: Igen. Ez egy 17-es kínai típusú pisztoly. Errefelé még ilyenhez is nehéz
    hozzájutni. De ne aggódj. Az, amit neked hoztam, amerikai gyártmány.
    
    [Éva ad Snake-nek egy pisztolyt. Snake le van nyûgözve.]
    
    SNAKE: 45-ös.
    
    [Ledobja a földre a szivart és rátapos.]
    
    SNAKE: Hihetetlen.
    
    ÉVA: Tetszik?
    
    SNAKE: A csõ oldalsó része tükörfényes. A csúszka meg van erõsítve. És a
    zárószerkezet a vázhoz van szorítva, a pontosabb célzás érdekében. A célzó
    rendszer is eredeti. A hüvelykujj biztosíték meg van hosszabbítva, hogy
    kényelmesebb legyen az ujj számára. Hosszú ravasz, csúszásmentes barázdákkal.
    Lekerekített kakas. A ravaszvédõ alját lereszelték, hogy magasabban lehessen
    megfogni. És nem csak ez, ennek a fegyvernek szinte minden porcikáját profi
    módon megtervezték, és személyre szabták. Hol szereztél te ilyesmit?
    
    ÉVA: Egy nyugati-lõszer raktárban találtam. Valószínûleg az egyik tiszteteké
    lehetett. És van több is ott, ahonnan ezt szereztem. Ez nálad volt, nem?
    
    [Éva felmutatja Snake Mk22-esét.]
    
    ÉVA: Jobb, ha ezt is elteszed.
    
    [Éva mutat Snake-nek egy tudós egyenruhát.]
    
    SNAKE: Mi ez?
    
    ÉVA: Álca, hogy úgy nézz ki, mint egy tudós.
    
    SNAKE: Egy álca?
    
    ÉVA: Igen. Azért jöttél, hogy kiszabadítsd Sokolovot, igaz?
    
    SNAKE: Szóval akkor Sokolov még biztonságban van.
    
    ÉVA: Igen. Kényszerítik, hogy folytassa a munkát a Shagohodon.
    
    SNAKE: Hol?
    
    ÉVA: A laborban. Egy egész seregnyi tudós dolgozik ott az új fegyverek
    fejlesztésén. A védelem erõs, de ha tudósnak álcázod magad, akkor képes
    lehetsz bejutni.
    
    SNAKE: Ki tudjuk hozni Sokolovot onnan?
    
    ÉVA: Majd meglátjuk, nem igaz?
    
    SNAKE: Mondd el, hogyan juthatok el a laborba.
    
    [Snake elõveszi a kését, és elkezdi farigcsálni a 45-ös markolatát.]
    
    ÉVA: A legbiztonságosabb hátulról bejutni. Elõször észak felé kell tartanod a
    dzsungelen át. Áthaladsz majd egy helikopter leszállópályán, melyet az anyagok
    szállítására használnak. Kelj át a leszállópályán és menj tovább észak felé,
    és találni fogsz egy nagy hasadékot. Ereszkedj le, és egy barlangba jutsz.
    Kelj át a barlangon és egy mangrove mocsárba jutsz. A mocsár után lesz egy
    raktárépület. Kelj át a raktárépületen és pont a labortól délre fogsz
    megérkezni.
    
    SNAKE: Értem.
    
    ÉVA: Mi a fenét csinálsz?
    
    SNAKE: Közelharcban egy kés néha hasznosabb, mint egy pisztoly. Így egyszerre
    foghatom a kést is, és a pisztolyt is készenlétben tarthatom. Így azonnal
    válthatok pisztolypárbaj és késharc között.
    
    [Snake megmutatja, mire gondol.]
    
    SNAKE: Jól van. Induljunk.
    
    ÉVA: Várj egy percet.
    
    SNAKE: Most mi van?
    
    ÉVA: Eléggé fáradt lehetsz. Miért nem pihensz egy kicsit?
    
    SNAKE: Jól vagyok.
    
    [Snake tesz egy lépést, de megtántorodik. Eléggé megviselte, hogy A Fõnök
    annyiszor padlóra küldte. Éva visszaülteti az ágyra.]
    
    ÉVA: Ilyen állapotban sehova nem jutsz el. Odakinn egy dzsungel van. Még van
    egy óránk pirkadatig. Veszélyes éjszaka a dzsungelben lenni kalauz nélkül.
    
    SNAKE: Mi a helyzet veled?
    
    ÉVA: Vissza kell mennem. Nem maradhatok távol túl sokáig. Gyanankodni fognak.
    Ne aggódj, tartani fogjuk a kapcsolatot rádión.
    
    SNAKE: Ez minden?
    
    ÉVA: Azt a parancsot kaptam, hogy információval lássalak el. Semmi több.
    Csalódottnak tûnsz. Jól van akkor. Megteszek érted valami különlegeset. 
    
    [Snake-nek beindul a fantáziája.] 
    
    ÉVA: Õrködök pirkadatig. Most légy jó kisfiú és feküdj le.
    
    [Snake elfordul tõle.]
    
    ÉVA: Mi a baj?
    
    SNAKE: Nem ismerlek elég jól ahhoz, hogy megbízzak benned.
    
    ÉVA: Mennyire jól kell ismerned ahhoz, hogy megbízz bennem?
    
    SNAKE: Nem tudom, hogy megbízhatok-e bárkiben is.
    
    [Snake rádiója csipogni kezd.]
    
    ÉVA: Felveszed?
    
    [Para-Medic hívja Snake-et, és elmond neki néhány dolgot arról, hogy mentés
    után olyan, mintha aludna. Snake elalszik. Közben Éva rádión beszél valakivel.
    Nagyon gyanús.]
    
    
    3. FÁJDALOM (003)
    -----------------
    
    [Mikor felkel a nap, Snake felébred, és gyönyörû látvány fogadja. Éva épp
    elõtte öltözködik. Snake hall valami zajt. Snake felugrik, és óvatosan kinéz
    az ablakon.]
    
    ÉVA: Mi a baj?
    
    SNAKE: Körbe vagyunk véve. Négy katonát látok.
    
    ÉVA: Társaságunk van. Ez az Ocelot egység. Tûnjünk el innen. Siess! Ne
    felejtsd el a felszerelésed. Gyere, segíts.
    
    [Arrébb teszik az ágyat, ami alatt egy csapóajtó van.]
    
    ÉVA: Ezen át eljuthatunk az alagsorba.
    
    [Éva lemászik és kikukkant a rácson.]
    
    ÉVA: A francba! Ocelot! Megelõzöm õket a motorommal. Késõbb hívlak.
    
    SNAKE: Rendben. Én lefoglalom õket.
    
    [Éva megpuszilja Snake arcát.]
    
    ÉVA: Nehogy meghalj nekem!
    
    [Éva elkúszik. Snake lezárja a csapóajtót és elõveszi a kését és a pisztolyát.
    Snake elintézi az Ocelot egységet és elindulna észak felé, de ekkor lövéseket
    hall a gyár hátuljából. Összesen hatot. Mikor odamegy egy felsõbb részen
    Ocelotot látja, amint túszként tartja Évát.]
    
    OCELOT: Már vártam ezt a pillanatot.
    
    [Ocelot nyakában ott lóg az a töltény, ami a múltkor elakadt a
    pisztolycsõben.]
    
    OCELOT: Ez az! Ez az a beállás!
    
    [Éva megpróbál kiszabadulni. Rajta van a bukósisak, így Ocelot nem láthatja az
    arcát. Egyébként õ az a nõ, aki Ocelottal és Volginnal utazott együtt a
    helikopteren.]
    
    OCELOT: Ezt nem ajánlom!
    
    [Megfogdossa Éva mellét.]
    
    OCELOT: Mi? Egy nõi kém? Ez a kurva parfümmel van befújva.
    
    [Snake megmoccan.]
    
    OCELOT: Maradj, ahol vagy! Elég volt a cselgáncsodból.
    
    SNAKE: Látom szereztél magadnak egy single action army-t.
    
    [Ocelot egy díszes mintákkal ellátott revolvert fog a kezében.]
    
    OCELOT: Így igaz. Ezúttal nem lesz több baleset.
    
    SNAKE: Te balesetnek nevezed azt az esetet? Nos, nem történt volna meg, ha nem
    hencegtél volna.
    
    OCELOT: Mit mondtál?
    
    SNAKE: Szép fegyver, ezt elismerem. De a metszetek nem adnak semmilyen
    taktikai elõnyt. Ha csak nem akarod elárverezni gyûjtõknek. És elfelejtesz még
    egy nagyon fontos dolgot. Nem tudsz megölni engem.
    
    OCELOT: Majd meglátjuk.
    
    [Meghúzza a ravaszt, de semmi nem történik, hiszen már kilõtte mind a hat
    golyót. Éva kihasználja Ocelot döbbenetét és kiszabadítja magát, fejbe rúgja
    Ocelotot, aki lezuhan a magaslatról. Éva leugrik egyenesen a motorjára. Ocelot
    elõkapja a kését és megpróbálja megállítani, de Éva elindul felé a motorral,
    és egy hátra szaltóval földre küldi Ocelotot. A keréknyom megmarad Ocelot
    arcán. Ocelot kezébõl kirepül a kés, és Éva elkapja.]
    
    SNAKE: Hat lövés. Abban csak hat töltény van. A Makarovban van nyolc. Érezned
    kell, hogy még mennyi töltényed van. 
    
    [Ocelot felveszi a pisztolyát.]
    
    SNAKE: Ez egy elsõ osztályú fegyver. Nem való emberölésre.
    
    OCELOT: A fenébe!
    
    [Megpörgeti a fegyvert és elteszi a tokjába, de véletlenül fordítva. Gyorsan
    megfordítja a pisztolyt.]
    
    OCELOT: Még nincs vége!
    
    [Elrohan. Éva le akarja lõni, de Snake megállítja.]
    
    SNAKE: Ne!
    
    ÉVA: Miért?
    
    SNAKE: Még túl fiatal.
    
    ÉVA: Megbánod még, hogy megállítottál. A fenébe! Még elõtte vissza kell érnem!
    
    [Éva látványosan távozik. Snake elindul észak felé, és útközben felhívja Éva.]
    
    ÉVA: Snake, ott vagy?
    
    SNAKE: Éva?
    
    ÉVA: Hiányoztam?
    
    SNAKE: Gond nélkül visszajutottál?
    
    ÉVA: Senki nem látott meg.
    
    SNAKE: Szóval megint Volginnal vagy?
    
    ÉVA: Csak látszólag.
    
    SNAKE: Mi a helyzet A Fõnökkel?
    
    ÉVA: Õ is itt van.
    
    SNAKE: Légy óvatos.
    
    ÉVA: Kösz, az leszek. Bár A Fõnök és én egész jól kijövünk egymással. Gondolom
    bennünk, árulókban, sok közös vonás van.
    
    SNAKE: Miért akar bárki is disszidálni? Így elárulni az országodat... Én... Én
    egyszerûen nem értem ezt.
    
    ÉVA: A Fõnökrõl beszélsz?
    
    SNAKE: Te miért tetted? Nem Amerikában születtél, és nem ott nõttél fel?
    
    ÉVA: De igen, egy kis vidéki városban. Soha nem is tudtam, hogy vannak más
    országok, más kultúrák, más gondolkodásmódok. Egészen addig, amíg nem kezdtem
    el az NSA-nél dolgozni. Aztán egy napon rájöttem, hogy elvesztettem a hitem
    azokban a dolgokban, amiket elfogadtam.
    
    SNAKE: Mit láttál? Mi volt az, ami arra késztetett, hogy átállj a másik
    oldalra?
    
    ÉVA: Úgysem hinnéd el, ha elmondanám.
    
    SNAKE: Tégy próbára.
    
    ÉVA: Láttam az univerzumot.
    
    SNAKE: Az univerzumot?
    
    ÉVA: Nem a tényleges univerzumot. Az univerzumot, ahogy a hírszerzõ közösség
    látja. Rájöttem, hogy visszatartott ennek az univerzumnak a gravitációja. Ez
    minden. Az embereket és az országaikat a környezetük változtatja meg. És az
    idõk.
    
    SNAKE: Ez pont úgy hangzik, mint amit A Fõnök mondott.
    
    ÉVA: Egy egész világnyi különbség van Amerika és e között az ország közt. De
    ez csak egy helyzeti különbség. Egy nézõpontbeli különbség. Azzal, hogy
    idejöttem, rájöttem valamire. A fele annak, amit elmondtak nekem, egy
    tökéletes hazugság volt. A másik fele pedig egy kényelmesen megalkotott
    hazugság.
    
    SNAKE: Hol van akkor az igazság?
    
    ÉVA: Elrejtve a hazugságok közt.
    
    SNAKE: Te is hazudsz?
    
    ÉVA: Ki tudja? Arra képeztek ki, hogy még a legegyszerûbb hazugság is õszinte
    igazságként hangozzon a számból. Téged nem?
    
    SNAKE: Nem. Én... hiszek, mert muszáj. Még akkor is, ha ez csak egy hazugság.
    Ez része a küldetésemnek.
    
    ÉVA: Ezt észben tartom. Ha hívni akarsz a rádión, a frekvenciám 142.52. Szia.
    
    [Snake megtalálja a hasadékot, amirõl Éva beszélt. A hasadék túloldalán Ocelot
    áll.]
    
    OCELOT: Végre itt vagy. Úgy tûnik A Fõnök információja helyes volt.
    
    [Elõvesz két revolvert.]
    
    OCELOT: Már kétszer kellett miattad megízlelnem a vereség keserû ízét.
    
    [Ocelot nyávog, és erre megjelenik Snake mögött néhány közönséges katona, és
    még néhány katona az Ocelot egységbõl.]
    
    OCELOT: Nem akarom kiábrándítani a Kobrákat, de most már az enyém vagy.
    
    [Odaszól a katonáknak.]
    
    OCELOT: Hagyjatok minket.
    
    [A katonák leeresztik a fegyvereiket.]
    
    OCELOT: Csak te és én. Senki nem állhat az utunkba. Az ocelotok büszke
    teremtények. Egyedül szeretnek vadászni.
    
    [Elkezdi pörgetni a revolvereket és nagyon látványos elemeket is beletesz a
    mutatványba.]
    
    OCELOT: Tizenkét lövés.
    
    [Folytatja a pörgetést.]
    
    OCELOT: Ezúttal tizenkét lövésem van. Rendben... Gyerünk!
    
    [Snake és Ocelot pisztolypárbajoznak. Egyszer csak patthelyzet alakul ki
    köztük, mert mind a ketten egymásra fogják a fegyvereiket. Mielõtt lõhetnének
    egy darázsraj jelenik meg.]
    
    OCELOT: A fenébe! Megtalált minket!
    
    [A darazsak rátámadnak mindenkire. Ocelot sikeresen távol tartja õket magától
    a revolverei pörgetésével. A többi katona nem ennyire szerencsés, a darazsak
    halálra csipkedik õket. Ocelot fedezéket talál egy fa mögött.]
    
    OCELOT: Szerencséd volt, de még találkozunk.
    
    [Ocelot elrohan. Snake beugrik a hasadékba a darazsak elõl. Egy barlangba jut.
    Talál itt egy kis barlangi tavat. Itt ismét darazsak támadják meg, ezért Snake
    beugrik elõlük a vízbe. Mikor felmegy a vízfelszínre, észreveszi, hogy a tó
    közepén levõ kis száraz részen A Fájdalom áll.]
    
    FÁJDALOM: Végre, elkaptalak. Mi vagyunk A Fõnök fiai. Én vagyok A Fájdalom.
    Olyan gyötrelmes világba vezetlek el, amilyet el sem tudsz képzelni. Kezdjük!
    
    [Snake megküzd A Fájdalommal. Egy idõ után A Fájdalom leveszi a maszkját és
    Snake megláthatja a darázscsípésekkel borított arcát. A szájából piros színû
    darazsak repülnek elõ. Snake legyõzi A Fájdalmat. A Fájdalom térdre esik és
    körbeveszik a darazsak.]
    
    FÁJDALOM: A fájdalom... a fájdalom... a fájdalom!
    
    [Ekkor A Fájdalom felrobban, és még visszhangzik a hangja.]
    
    FÁJDALOM: A fájdalom!
    
    [Snake kiúszik a vízbõl és továbbmegy. Mikor kiér a barlangból, lát néhány
    repülõ szerkezeten közlekedõ járõrözõ katonát. Mikor Snake eléri a
    raktárépületet, a távcsövén keresztül észreveszi Sokolovot, akit egy katona
    lökdös.]
    
    SOKOLOV: Vedd le rólam a kezed! Nem megyek sehová!
    
    [Volgin és Éva jelenik meg.]
    
    VOLGIN: Most igazán. Hányszor kell még elmondanom?
    
    [Volgin megérinti Éva vállát és megrázza árammal. Éva a földre esik.]
    
    SOKOLOV: Tanya!
    
    VOLGIN: Minden egyes alkalommal, amikor ellenállsz, a szerelmed fogja
    elszenvedni a következményeket. Világos?
    
    SOKOLOV: Volgin!
    
    [Sokolov megpróbál rátámadni Volginra, de az õr visszatartja.]
    
    SOKOLOV: Légy átkozott!
    
    [Volgin felemeli Tanyat, és újra megrázza. Az õr megpróbálja bekényszeríteni
    Sokolovot a raktárépületbe, de ekkor megjelenik Ocelot.]
    
    OCELOT: Maradj, ahol vagy, áruló! Lássuk csak, mennyire vagy szerencsés!
    
    [Ocelot tesz egy töltényt a revolverébe.]
    
    OCELOT: Figyelj jól.
    
    [Elõvesz három revolvert.]
    
    OCELOT: A három pisztoly közül az egyikben van egyetlen töltény. Hatszor
    egymás után meg fogom húzni a ravaszt. Készen állsz?
    
    [Ocelot el kezd zsonglõrködni a három pisztollyal. Mindig, amikor meghúzza a
    ravaszt, Sokolov összerándul. Az ötödik alkalommal Sokolov bevizel.]
    
    OCELOT: Úgy tûnik nem fogyott még el a szerencséd.
    
    [Ocelot épp meghúzná hatodszorra is a ravaszt, amikor közbeavatkozik A Fõnök.
    Elkapja a pisztolyt és meghúzza a ravaszt. A pisztoly elsül és a golyó a
    folyóban köt ki.]
    
    FÕNÖK: A csatatéren nincs szerencse.
    
    [Volgin intésére az õr beviszi a raktárba Sokolovot.]
    
    FÕNÖK: Jobb lenne, ha most már nem avatkoznál közbe. A Kobrák gondoskodni
    fognak róla.
    
    [A Fõnök visszaadja Ocelotnak a pisztolyt, de még elõtte szétkapja. Ocelot
    mérgesen megy el.]
    
    VOLGIN: Elintéztétek már a CIA-s kutyát?
    
    FÕNÖK: A Fájdalom meghalt.
    
    VOLGIN: Mi?
    
    [Ököllel belevág a falba néhányszor.]
    
    VOLGIN: Lehet, hogy még gyerek, de egyértelmûen látszik, hogy te tanítottad.
    
    [Néhány töltény, melyet az ujjai közt tartott, a földre hullik.]
    
    VOLGIN: Attól tartok, Hruscsov keze is benne van a dologban. Nincs vesztegetni
    való idõnk. Végeznetek kell vele az utolsó teszt elõtt.
    
    FÕNÖK: Ne aggódj. Képesek lesznek elbánni vele.
    
    [Egy tolószékes vénember jön ki a raktárépületbõl. Alszik.]
    
    FÕNÖK: Rád bízom õt, Félelem.
    
    [A Félelem a semmibõl jelenik meg pont a tolókocsi mögött, és elszalad a
    vízen.]
    
    VOLGIN: Az öreg mindig alszik. Jól van?
    
    FÕNÖK: A Vég spórol az élettel, ami még benne maradt, a harcra. Alapvetõen õ
    halott. De felébred, ha eljön az idõ.
    
    [El kezd esni az esõ.]
    
    FÕNÖK: És ha felébred, az A Véget jelenti majd a fiú számára.
    
    [Volgin odamegy Tanya-hoz (Éva).]
    
    VOLGIN: Sokolov nem érdemli meg a szerelmed. Szórakoztathatsz, amíg eláll az
    esõ.
    
    [Bemegy a raktárba.]
    
    VOLGIN: Kuwabara... Kuwabara...
    
    [Tanya utánamegy. A Fõnök felnéz az égre.]
    
    FÕNÖK: Bánat? Te vagy az?
    
    [A Fõnök is bemegy az épületbe. Snake eljut a Graniny Gorki laborba. Bemegy
    Granin irodájába, aki ittas állapotban a rádión zenét hallgat. Észreveszi
    Snake-et.]
    
    GRANIN: Ha Sokolovot keresi, õ már nincs itt.
    
    [Snake elõkapja a pisztolyát.]
    
    GRANIN: Tegye el azt az izét. Ki fogja borítani az italomat. Szóval maga az a
    behatoló, akirõl mindenki beszél. Tipikus kapitalista kutya. Nincs modora.
    
    [Iszik a flaskából.]
    
    SNAKE: És maga ki?
    
    GRANIN: Úgy érti, még soha nem hallott rólam? És még ügynöknek nevezi magát?
    Jól van akkor. Aleksandr Leonovitch Granin. Egy nagyon fontos ember, ha szabad
    ilyet mondanom. Én vagyok a legfõbb fegyverkutató a Szovjetunióban, és a
    dicsõséges Granin Fejlesztési Iroda vezetõje.
    
    [Rámutat egy kitûzõre a mellkasán.]
    
    GRANIN: Ez Lenin Érdemrendje. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, „a szocializmus
    hõse” címmel együtt, melyet csak a legjobb dolgozók kapnak meg. A közösségnek
    nyújtott briliáns közremûködéseimért kaptam. A Nagy Honvédõ Háború óta,
    számtalan fegyvert készítettem a mi nagy kommunista közösségünk szolgálatában.
    Nekem köszönhetõ, hogy képesek voltunk elpusztítani a náci söpredéket. Én
    készítettem az alapterveit a mozgatható ballisztikus rendszernek, amelyet
    maguk SS-1C néven ismernek és rettegnek.
    
    [Megint iszik.]
    
    SNAKE: Úgy látom, nem szolgál jól az egészsége.
    
    GRANIN: Csupán italba fojtom a bánatom. Miatta nincs mit tennem, csak itt
    ülni, és inni ezt a vacakot.
    
    SNAKE: Miatta?
    
    GRANIN: Sokolov! Õt keresi, nem? Miatta nyirbálódott meg a szaktekintélyem. A
    kutatásaim semmivé váltak. Nézze!
    
    [Elõvesz néhány vázlatot és odaadja Snake-nek.]
    
    GRANIN: Ez egy forradalmian új, mozgatható nukleáris rakétakilövõ rendszer,
    egy kétlábú tank.
    
    SNAKE: Egy kétlábú tank?
    
    GRANIN: Igen, egy járó tank. Egy robot. Ismeri az elméletet a hiányzó
    láncszemrõl az ember és a majom közt? Nos ez a technológia lesz a hiányzó
    láncszem a gyalogság és a tüzérség között. Egyfajta fém szerkezet /*angolul:
    metal gear*/, ha úgy jobban tetszik. És ez a pompás fém szerkezet egy
    forradalmi lépést tesz elõre a fegyverfejlesztések terén.
    
    SNAKE: Fém Szerkezet...
    
    GRANIN: De nem fognak oly könnyedén kihasználni. Nem, nem fogom álomba sírni
    magam. Tudja, el fogom küldeni ezeket a dokumentumokat egy barátomnak, az
    Egyesült Államokban.
    
    [Mutat egy képet egy férfiról, aki nagyon hasonlít Otaconra. Valószínûleg az
    apja vagy a nagyapja lehet.]
    
    SNAKE: Mi?
    
    GRANIN: Ezek a szemetek még nagyon meg fogják bánni. És amikor õk maguk
    lesznek a teremtményem célpontjai, meg fogják ismerni az igazi
    nagyszerûségemet. Igen! Sokolov szánalmas Shagohodja elhalványul majd az én
    munkám mellett. Hiszen mit lehet kezdeni egy rakéta meghajtású tankkal?
    
    SNAKE: Sokolovról...
    
    GRANIN: Egy tanknak nincs szüksége rakétára. Valami más kell neki. Nézzen csak
    ezekre.
    
    [Lemutat a lábára, de Snake félreérti.]
    
    SNAKE: Szép cipõ.
    
    GRANIN: Nem. Lábak! Lábak, melyekkel bárhová eljuthat. Pont úgy, mint amikor
    az ember megtanult felegyenesedve járni. Ez a fegyverkezés igazi evolúciója.
    Nem ért velem egyet? De azok a bolond vezetõk Sokolovot választották.
    
    SNAKE: És hol van Sokolov?
    
    GRANIN: A projektemnek véget vetettek. A Filozófusok Hagyatékát neki adták.
    
    SNAKE: Mi az ördögrõl beszél?
    
    GRANIN: A Filozófusok Hagyatéka. Nem hallott még a Filozófusokról? Az ezredes
    örökölte a mérhetetlen nagyságú örökségüket. Volgin apja felügyelte a
    Filozófusok pénzmosási tevékenységeit. A háború összevisszaságában, valahogy õ
    jutott hozzá a vagyonukhoz. És Volgin illegálisan örökölte azt a vagyont. Soha
    nem kell aggódnunk a hadi költségvetés miatt. Az intézetünk fejlesztési
    költségeit, mind az ezredes mély zsebeibõl fizettük. Az itt születõ fegyverek
    lesznek a gének, melyek megalkotják a hadviselés egy teljesen új formáját. A
    kutatásaimat abból az örökségbõl finanszírozták. FinanszírozTÁK. Most a
    pénzemet, az embereimet, mindet átvitték a Shagohod projektbe. Holnap végzik
    el az utolsó tesztet. Míg a fegyvergyárban Sokolov az utolsó elõkészületeket
    végzi, Volgin fõ támaszpontján, Groznyj Grad nagy erõdítményében, én itt egy
    ellenséges kém házigazdája vagyok, és közben a sárga földig leiszom magam.
    
    SNAKE: Odavitték Sokolovot?
    
    GRANIN: Igen.
    
    SNAKE: És a Shagohod is ott van?
    
    GRANIN: Persze.
    
    [Snake ki akar menni a szobából.]
    
    GRANIN: Hé! Csak nem Groznyj Gradba akar menni? Meg van õrülve? Az egy
    áthatolhatatlan erõdítmény.
    
    SNAKE: Abban biztos vagyok.
    
    GRANIN: Meg fogják ölni magát.
    
    SNAKE: Kockáztatok.
    
    GRANIN: Várjon!
    
    SNAKE: Mi az?
    
    GRANIN: Hallgasson rám, maga bolond! Segíteni akarok magának.
    
    SNAKE: Segíteni nekem?
    
    GRANIN: Hogy megköszönjem a bókját.
    
    SNAKE: Miféle bókot?
    
    GRANIN: A cipõm. Tatyana adta nekem. Meg akarom köszönni önnek, hogy
    dicsérettel illette a cipõmet. Elmondom magának, hogyan juthat be az
    erõdítménybe. Cserébe csak annyit kérek, hogy hozza ki onnan azt az idiótát,
    és semmisítse meg a Shagohodot. Van egy földalatti alagút, amely körbeveszi a
    bázist. Azon keresztül besurranhat. Menjen a hegyekbe. Az alagút bejárata ott
    van. Tessék.
    
    [Granin ad Snake-nek egy kártyát.]
    
    GRANIN: Idefelé jövet átkelt egy raktárépületen, ugye?
    
    SNAKE: Igen.
    
    GRANIN: Van odabenn egy zárt ajtó. Emlékszik rá?
    
    [Snake felidézi magában a helyszínt.]
    
    GRANIN: Ez a kártya, nyitja azt az ajtót. Az ajtó mögött egy óriási dzsungel
    van. A dzsungel túlsó végérõl lehet feljutni a hegyekbe. Menjen vissza a
    raktárépületbe. A kártyával nyissa ki a zárt ajtót és induljon el a hegyekbe.
    Érti?
    
    SNAKE: Miért segít nekem?
    
    GRANIN: Sokolovval ellentétben, a disszidálás gondolata soha nem futott át az
    agyamon. Szerelmes vagyok az országomba. Szeretem ezt a földet. El sem tudom
    képzelni, hogy valahol máshol éljek. Szeretnék hõs maradni... A nagy szülõföld
    hõse. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy a sarokba üldöztek, és hagynak
    elsorvadni. Már pirkad. Sietnie kell. Én itt maradok, és dajkálom még egy
    kicsit a gondjaimat.
    
    [Snake elindul.]
    
    GRANIN: A kapitalizmusra!
    
    [Iszik a flaskából.]
    
    
    4. FÉLELEM, HALÁL ÉS DÜH (004)
    ------------------------------
    
    [Snake elindul vissza a raktárépületbe. Az erdõben egyszer csak egy nyílvesszõ
    áll bele a combjába. Elbújik egy fa mögött, és egy másik fáról leugrik A
    Félelem. Az ugrás elején még láthatatlan, de mikor földet ér, már lehet
    látni.]
    
    FÉLELEM: Én vagyok A Félelem. Az a nyílvesszõ a brazil vándorpók mérgével van
    bekenve. Nem sokára a legélesebb fájdalom fogja átjárni az egész testedet. A
    végtagjaid megbénulnak, a tüdõd nem szív be több levegõt, és végül leáll a
    szívverésed. De milyen móka lenne az? Egyáltalán nem lenne illõ halál. A Fõnök
    tanítványa. Olyan félelemben lesz részed, amilyet még soha nem éreztél. Gyere
    a hálómba. Itt az idõ...
    
    [A Félelem kificamítja a saját karjait.]
    
    FÉLELEM: ...hogy érezd a félelmet.
    
    [Snake-et szerencsére ellátták méregsemlegesítõ szerekkel, így a méreg miatt
    nem kell aggódnia. Snake legyõzi A Félelmet. A Félelem néhány kötélen fennakad
    a levegõben, mint egy pókhálóban.]
    
    FÉLELEM: A félelem! A félelem! Látom! A félelem!
    
    [A Félelem felrobban és minden irányba nyílvesszõk repülnek szét. Snake még
    idõben fedezéket talál. Snake a raktárépületben megtalálja az ajtót, amirõl
    Granin beszélt és kimegy. Odakinn felhívja Éva.]
    
    ÉVA: Snake, ott vagy?
    
    SNAKE: Éva? Hol vagy?
    
    ÉVA: Groznyj Grad erõdítményében. Dr. Sokolov is itt van.
    
    SNAKE: Õ jól van?
    
    ÉVA: Igen. Most végzi az utolsó simításokat a Shagohodon.
    
    SNAKE: Jól van. Ezek szerint nem ölték meg.
    
    ÉVA: Legalábbis még nem. De jobb, ha sietsz. Már befejezték a teszt második
    fázisát. Amint a végsõ elõkészületek kész vannak, nem lesz már rá szükségük.
    Az Ezredes minden lelkiismeret furdalás nélkül meg fogja ölni, ha úgy érzi,
    hogy a CIA a közelben van.
    
    SNAKE: Éva, ne vedd le a szemed Sokolovról.
    
    ÉVA: Tudom. Snake, tudod merre van Groznyj Grad?
    
    SNAKE: Granin azt mondta, hogy északra, a hegyekben van egy földalatti alagút,
    és azon át eljuthatok oda.
    
    ÉVA: Granin mondta?
    
    SNAKE: Igen. Még egy kulcsot is adott a raktárépülethez.
    
    ÉVA: Miért?
    
    SNAKE: Gondolom, mert részeg volt.
    
    ÉVA: Most csak viccelsz.
    
    SNAKE: Komolyan mondom.
    
    ÉVA: Snake, van egy probléma azzal az útvonallal.
    
    SNAKE: Miféle probléma?
    
    ÉVA: A földalatti alagút bejárata zárva van. Szükséged lesz egy kulcsra a
    bejutáshoz.
    
    SNAKE: Egy kulcsra... Mi van azzal a kulccsal , amit Granin adott nekem?
    
    ÉVA: Az a kulcs nem jó. De ne aggódj. Majd kitalálok valamit. Van egy ötletem.
    Van néhány rom a hegy tetején. Találkozzunk ott.
    
    SNAKE: A hegy tetején. Értettem.
    
    ÉVA: Várj. Van még valami, amit el kell mondanom neked.
    
    SNAKE: Mi az?
    
    ÉVA: Úgy hallottam, hogy a Kobrák egyike a hegy lábánál lévõ dzsungelben vár
    rád. Õ egy legendás mesterlövész, A Vég.
    
    SNAKE: Igen, már láttam. Az a nevetségesen vén fickó, ugye?
    
    ÉVA: Ne becsüld õt le. Õ a modern mesterlövészet atyja.
    
    SNAKE: Egyedül van? Nincs figyelõje?
    
    ÉVA: Nincs. Teljesen egyedül van. Úgy tûnik, nincs szüksége figyelõre.
    
    SNAKE: Ezt most nem mondod komolyan.
    
    ÉVA: Az egész erdõ az õ oldalán áll.
    
    SNAKE: Az erdõ...
    
    ÉVA: Légy óvatos.
    
    SNAKE: Igen. Utálnám, ha ez lenne számomra a vég.
    
    [Snake továbbmegy. Egyszer hall valami zajt. Tõle nagyon messze A Vég fekszik
    a földön. A papagája felébreszti.]
    
    VÉG: Könyörgöm nektek, adjatok erõt, hogy elejthessem ezt az utolsó prédát.
    Hadd maradjak még ezen a világon egy kis ideig. Már eleget aludtam az
    életemben. Eleget egy örökkévalósághoz. Tiéd a hálám. Köszönöm, hogy
    felébresztettél. Ha te nem tûntél volna fel, az álmom örök lett volna. Hallasz
    engem, Snake? Én vagyok A Vég. Azért vagyok itt, hogy a végzetedhez küldjelek.
    Jó zsákmány leszel az utolsó vadászatomhoz.
    
    [Snake elbújik egy fa mögött és felhívja Évát.]
    
    SNAKE: Éva, megtaláltam azt a mesterlövészt, akirõl beszéltél.
    
    ÉVA: Õ A Vég. Õ egy legenda, a „mesterlövészet Atyja”.
    
    SNAKE: Van tapasztalatom mesterlövészet terén városi és tengeri környezetben.
    
    ÉVA: Mi a helyzet az erdõvel?
    
    SNAKE: Erdõben még soha nem kellett mesterlövészt játszanom.
    
    ÉVA: Értem. Nos annak az erdõnek három területe van. Egy folyó, egy fennsík és
    egy tisztás. Valahol azokon a helyeken várhat rád.
    
    SNAKE: Úgy hangzik, ez el fog tartani egy darabig.
    
    ÉVA: Ez az állóképesség próbája lesz. Légy óvatos. Úgy hallottam, hogy A
    Végnek már majdhogynem természetfeletti trükkjei vannak az álcázás terén.
    
    SNAKE: Szóval aki elsõként megmoccan, veszít. De ez a fickó már több, mint
    száz éves, szóval az állóképesség terén nekem van elõnyöm.
    
    ÉVA: A helyedben én nem lennék abban olyan biztos.
    
    SNAKE: Miért?
    
    ÉVA: Úgy hallottam, hogy a teste fotoszintetikus, mint egy növénynek.
    
    SNAKE: Mi ez, valami szörnyeteg?
    
    ÉVA: És ráadásul képes az erdõvel is beszélni.
    
    SNAKE: Más szóval tövirõl hegyire ismeri?
    
    ÉVA: Aha. De téged nem ismer. Biztos vagyok benne, hogy le tudod gyõzni.
    
    SNAKE: Ne aggódj. Az a szándékom.
    
    [Snake megnyeri a harcot, és A Vég összeesik.]
    
    VÉG: Erdõ szellemei. Köszönöm nektek. A Fõnök büszke lenne rád. Eljött az idõ,
    hogy felemelkedjen egy fiatalabb generáció. Több mint egy évszázada bolyongok,
    és az utam most véget ér. Milyen pompás mód, hogy vége legyen. Nincs bennem
    megbánás. Végre visszatérhetek az erdõhöz.
    
    [Az egyenruhája zöld falevelekbõl áll. Miközben beszél a levelek egyre jobban
    elsárgulnak. Az utolsó szavainál a mûfogsora kirepül a szájából, és felrobban,
    pont úgy, mint a több Kobra. Snake eljut a hegyekbe és megtalálja a romokat,
    amirõl Éva beszélt. Mikor belép a szobába, Éva éppen öltözködik.]
    
    ÉVA: Ez gyors volt.
    
    SNAKE: Rád férne egy kis pihenés.
    
    ÉVA: Jól vagyok. Csak ennek a két szerepnek az eljátszása nem hagyott túl sok
    idõt az alvásra.
    
    SNAKE: Hol szerezted azokat a sebeket?
    
    [Éva hátán van néhány forradás.]
    
    ÉVA: Az Ezredes.
    
    SNAKE: Rájött?
    
    ÉVA: Ha tudná, akkor már halott lennék. Nem, ez a „hobbija”. Egy szadista.
    Élvezi, ha szenvedést okozhat másoknak. Egy szemét.
    
    [Snake megérinti a sebeket Éva hátán.]
    
    ÉVA: Ennyire furcsák?
    
    SNAKE: Nem. Én is ilyen vagyok. Mindenfelé forradások.
    
    ÉVA: Megnézhetem?
    
    SNAKE: Nem.
    
    [Snake rámutat egy sebre Éva hasán.]
    
    SNAKE: Ezt hol szerezted?
    
    ÉVA: Azután szereztem, hogy disszidáltam a Szovjetunióba.
    
    SNAKE: Azt nem hiszem. Régebbi ez annál. A kódfejtés irodai munka. Hol
    szereztél te ilyen sebet?
    
    ÉVA: Tényleg tudni szeretnéd? Nos, az kár. Tudod, a lányoknak szükségük van
    néhány titokra. De elég ebbõl. Indulnod kell. A Shagohod tesztelésének második
    fázisa nem sokára elkezdõdik. És úgy tûnik, valaki tönkre fogja tenni a bulit.
    
    SNAKE: Hruscsov?
    
    ÉVA: A fegyveres erõi elindultak idefelé. Az Ezredes összegyûjti a csapatait,
    hogy találkozzon velük. Ha nem sietünk a biztonsági intézkedések még erõsebbek
    lesznek, mint most. Erre a kulcsra szükséged lesz.
    
    [Éva ad Snake-nek egy kulcsot.]
    
    ÉVA: Ez nyitja az ajtót a földalatti átjáróhoz. Ha bejutottál, az alagutat
    követve eljuthatsz Groznyj Gradba. És tedd el ezeket is.
    
    [Éva elõvesz két instant galuskát.]
    
    SNAKE: Ez mi?
    
    ÉVA: A jövõ kajája. Egy jól kiegyensúlyozott étel az ûrkorszak számára. Jó
    néha rendes kaját is enni.
    
    [Éva közelebb húzódik Snake-hez.]
    
    ÉVA: Fogadok, hogy ha megcsókolnálak, olyan ízed lenne, mint egy vadállatnak.
    
    SNAKE: Tudod, hogy Groznyj Gradon belül, hol van pontosan Sokolov?
    
    ÉVA: Az erõdítmény szívében, a fegyverlaborban van. A fegyverlabor három
    szárnyra van felosztva. A keleti szárnyban folynak a kutatási munkálatok.
    Aztán a fõszárnyban szerelik össze a fegyvereket. Ott van a Shagohod. És végül
    ott van a nyugati szárny, amelyet egy átjáró köt össze a fõszárnnyal. Ott van
    Sokolov. Ahhoz, hogy eljuss oda, a keleti szárnyon át kell bemenned a
    fõszárnyba. A átjárót a fõszárny második emeletén találod.
    
    SNAKE: A fegyverlabor nyugati szárnya. Értettem.
    
    ÉVA: Csak egyetlen gond van.
    
    SNAKE: Már megint...
    
    ÉVA: A nyugati szárnyat a legszigorúbb biztonsági intézkedésekkel õrzik.
    Ezredes rangúnak kell lenned, hogy bejuthass.
    
    SNAKE: Ezredes rangúnak?
    
    ÉVA: Tessék, nézd meg ezt a képet.
    
    [Éva ad Snake-nek egy fényképet, amin Volgin és egy másik ember néznek
    egymásra. Az a másik ember pont úgy néz ki, mint Raiden az MGS2-bõl. ]
    
    ÉVA: Ivan Raidenovitch Raikov Százados. Tégy úgy, mintha õ lennél.
    
    SNAKE: Azt meg hogyan?
    
    ÉVA: Lopd el a ruháját. Hátulról hasonlítotok, szóval nem fogják felismerni a
    különbséget. Az arcoddal lehet egy kis gond, úgyhogy ki kell találnod valamit.
    Valahol a keleti szárnyban kell lennie.
    
    SNAKE: Jól van. De hogyan szökjek meg, ha kihoztam onnan Sokolovot? Azt
    mondták, hogy valamit kitaláltál számomra.
    
    ÉVA: Így van. Van innen harminc mérföldre, északra egy tó. Elrejtettem ott egy
    WIG-et. /*Wing In Ground.*/
    
    SNAKE: Egy WIG-et?
    
    ÉVA: Az egy korszerû talajhatású jármû.
    
    SNAKE: Egy talajhatású jármû? Olyannal nem tudok repülni.
    
    ÉVA: Nem baj. Én egészen véletlenül kiváló pilóta vagyok.
    
    SNAKE: Egy tóról felszállni bonyolultabb, mint amilyennek látszik. Nem olyan,
    mint egy motorbiciklit vezetni. Nagyon óvatosnak kell lenned.
    
    ÉVA: Természetesen az leszek. Láttad milyen jó vagyok motoron, igaz?
    
    [Snake lenéz és észreveszi, hogy Éva csizmája piszkos.]
    
    SNAKE: Igen. Akkor rád bízom a menekülést. Én elindulok Groznyj Gradba.
    
    ÉVA: Várj egy percet. Szeretnék kérdezni valamit.
    
    SNAKE: Mit?
    
    ÉVA: Mi a helyzet közted és A Fõnök közt?
    
    SNAKE: Olyan volt nekem, mint az anyám, és a mesterem.
    
    ÉVA: És a szerelmed?
    
    SNAKE: Annál sokkal mélyebb volt a kapcsolatunk.
    
    ÉVA: Mélyebb?
    
    SNAKE: Egyik felem A Fõnökhöz tartozik.
    
    ÉVA: Szerelmes vagy belé?
    
    SNAKE: Nem, errõl szó sincs.
    
    ÉVA: Gyûlölöd?
    
    SNAKE: Mindenképpen az egyiknek lennie kell? Szerelem vagy gyûlölet?
    
    ÉVA: Egy férfi és egy nõ között? Azt biztosra veheted.
    
    SNAKE: Tíz évig együtt éltünk, haltunk. Ezt te nem értheted.
    
    ÉVA: És most úgy érzed, meg tudod ölni õt? Ez a küldetésed, ugye? A Fõnök
    meggyilkolása.
    
    [Snake arrébb megy és leszegi a fejét.]
    
    ÉVA: Snake, van valaki, akit szeretsz? Valaki különleges?
    
    SNAKE: Soha nem érdekelt mások élete.
    
    ÉVA: De A Fõnök érdekelt.
    
    SNAKE: Õ más volt.
    
    ÉVA: Igazán? Hogy érzel irántam?
    
    SNAKE: Ugyanezt kérdezhetném én is tõled.
    
    ÉVA: Én? Tudok szerelmes lenni. Ha az része a küldetésnek.
    
    [Lehúzza a felsõje cipzárját.]
    
    ÉVA: Még beléd is.
    
    [Néhányszor megcsókolja Snake-et, de Snake nem reagál.]
    
    ÉVA: Snake? Mi a baj?
    
    [Snake ki akar menni, de valami zaj hallatszik a hátsó bejárat felõl.
    Kimennek, és egy sziklára jutnak, ahonnan egyenesen Groznyj Gradra látnak rá.
    Éva felszáll a motorjára.]
    
    ÉVA: Még találkozunk, Snake. Vigyázz magadra.
    
    SNAKE: Mi lesz veled?
    
    ÉVA: Gyorsan vissza kell mennem, és el kell játszanom a másik szerepemet.
    
    SNAKE: Minden rendben lesz?
    
    ÉVA: Nem tudom. Ezek nem hülyék, és tudják, hogy kém van köztük. Képtelenség,
    hogy ilyen messzire eljutottál egyedül.
    
    [Éva elszáguld a motorral. Snake a távcsövén keresztül figyeli egy darabig.
    Utána közelebbrõl megnézi a bázist, és észreveszi, hogy az udvaron Volgin egy
    acélhordót ütlegel. A hordóból vér folyik. Volgin egy erõteljes ütéssel
    hozzávágja a hordót néhány másik hordóhoz, és a hordóból kiesik Granin szénné
    égett holtteste. Ocelot megy oda Volginhoz.]
    
    OCELOT: Ezredes, beszélt?
    
    VOLGIN: Nem. Meghalt, mielõtt kiszedhettem volna belõle.
    
    OCELOT: Akkor nem õ volt a kém?
    
    [Volgin leveszi Granin cipõjének a sarkát és elõvesz belõle egy kis elektromos
    szerkezetet.]
    
    VOLGIN: Ezt nézd.
    
    OCELOT: Egy jeladó?
    
    VOLGIN: Pontosan. Valaki folyamatosan ismerni akarta a helyzetét.
    
    [Elektromosságot vezet a kezén keresztül a jeladóba, és az felrobban.]
    
    OCELOT: De... Ez azt jelenti, hogy Granin volt a kém?
    
    VOLGIN: Talán valaki más felhasználta.
    
    OCELOT: Talán? Ez a férfi az elvtársunk volt!
    
    VOLGIN: Elvtárs vagy sem, már nincs szükségünk rá.
    
    OCELOT: Nem értek egyet a módszereiddel.
    
    VOLGIN: Nincs szükségem az egyetértésedre. Itt én parancsolok.
    
    OCELOT: És az a nukleáris töltet.
    
    VOLGIN: Még mindig fájdalommal tölt el, ugye? Mit fogsz tenni, jelented a
    hatósságoknak? Ez egy háború, Õrnagy. Egy Hideg Háború, melyben információval
    és kémkedéssel harcolnak. Ki kell irtanunk a kémeket, akárhol bujkáljanak is.
    Vagy ölsz, vagy megölnek. A lehetséges fenyegetéseket ki kell gyomlálni. Az
    érzéseid veszélyt jelentenek az egységünkre és a szervezetünkre. Valaki
    irányítja az ellenség kezét. Egyetlen ember nem tud ennyi mindent
    végrehajtani. Vésd jól az eszedbe, kém van köztünk.
    
    OCELOT: De meggyanúsítani a saját elvtársainkat...
    
    VOLGIN: A C3-as robbanószereket ellopták.
    
    OCELOT: Szerinted az amerikai volt?
    
    VOLGIN: Nem. Még nem érhette el az erõdítményt.
    
    OCELOT: Akkor ki?
    
    [Megjelenik A Fõnök a fehér lovon.]
    
    FÕNÖK: Én óvatosabb lennék, amikor a saját embereimet gyanúsítom meg.
    
    VOLGIN: Fõnök?
    
    [Tatyana (Éva) is megjelenik. Ocelot hozzá beszél.]
    
    OCELOT: Hol voltál?
    
    FÕNÖK: A Félelem és a Vég elestek.
    
    [A földre dobja A Félelem nyílpuskáját. Ocelot felveszi. Volgin mérgében rávág
    egy hordóra.]
    
    VOLGIN: A francba! CIA-s kutya! Akkor már csak A Düh maradt. Hogyan
    veszíthetnek ily könnyen a legendás Kobrák?
    
    OCELOT: A srác nagyon jó.
    
    VOLGIN: Beleszerettél?
    
    FÕNÖK: Ne aggódj. Én majd gondoskodom róla.
    
    VOLGIN: Mit akarhat? Biztosan többet, mint Sokolov.
    
    FÕNÖK: Amerika meg akarja semmisíteni a Shagohodot, és rá akarja tenni a kezét
    az örökségedre. A Filozófusok Hagyatékára.
    
    VOLGIN: Az képtelenség! Az Örökség... az...
    
    FÕNÖK: És persze engem is meg akarnak ölni. Ezredes, erõsítsd meg ennek a
    helynek a védelmét. Idejön. Ebben biztos vagyok. Elmegyek a Davy Crockettért.
    
    [Ellovagol és Volgin is elmegy. Ocelot is indulna, amikor érez valami szagot.]
    
    OCELOT: Hm? Parfüm? Hm...
    
    [Ráfogja a nyílpuskát Évára.]
    
    OCELOT: Szép csizmák.
    
    [Ugyanazok a piszkos csizmák vannak Éván, amiket korábban viselt. Elfelejtette
    lecserélni.]
    
    OCELOT: Alaposan tisztítsd meg õket.
    
    [Ocelot elmegy, magára hagyva a döbbent Évát. Snake a földalatti átjáróban
    összefut A Dühvel. Egy lángszóró van nála, és tûzálló szkafandert visel.]
    
    DÜH: Én vagyok A Düh! Az õrjöngésem lángjai fognak elhamvasztani téged. Az
    ûrbõl jöttem vissza. Miközben visszatértem, látomásom volt. A világ lángba
    borult. És tudod, mit láttam ott? Dühöt!
    
    [A hátán levõ rakéták segítségével felemelkedik a levegõbe.]
    
    DÜH: Egy rettenetes dühöt, amiért életben maradtam. Most érezni fogod annak a
    borzasztó sötétségnek a perzselését.
    
    [Snake legyõzi a Dühöt. A harc végén A Düh szkafandere több helyen is
    megsérül.]
    
    DÜH: Fõnök... Ez a Kobrák vége. Élned kell. Már csak te maradtál. Én elmegyek.
    Csatlakozom A Bánathoz.
    
    [Leveszi a sisakját, és minden tüzet magába szív.]
    
    DÜH: Íme a düh lángjai. A Pokol tüzei majd megtisztítanak. Már látom! Irányító
    központ, hallotok engem?
    
    [Beindítja a hátán a rakétákat.]
    
    DÜH: Hazamegyek. Már látom a Földet.
    
    [Felrepül egészen a plafonig, és ott átalakul egy nagy lángoló arccá. Az arc
    majdnem eltalálja Snake-et, de õ kivetõdik egy ajtón, és rögtön utána az arc
    felrobban, beomlasztva a járatot Snake mögött.]
    
    
    5. A NAGY SZÖKÉS (005)
    ----------------------
    
    Snake egy létrán felmászik
    Groznyj Gradba. Az udvaron jön fel. Miután elintézi Raikovot, lerángatja a
    ruháit és elrejti egy öltözõszekrényben. Snake felveszi az egyenruhát és egy
    maszkot, mely Raikov arcát utánozza, és megtalálja Sokolovot. Nem lép be
    szobába, mert észreveszi, hogy Sokolov éppen Évával beszélget.]
    
    SOKOLOV: Tessék itt van.
    
    [Odaad Évának egy pici négyzet alakú adathordozót.]
    
    ÉVA: Számíthatsz rám. Mi a helyzet a Filozófusok Hagyatékával?
    
    SOKOLOV: Arról semmit nem tudok.
    
    [Éva elõveszi a rúzsát.]
    
    SOKOLOV: Mi a...! Meg akarsz ölni?
    
    ÉVA: Mi a baj?
    
    SOKOLOV: Semmit nem tudok. Esküszöm! Csakis az Ezredes tud a Hagyatékról,
    senki más.
    
    ÉVA: Értem.
    
    [Fenyegetõen felemeli a rúzst.]
    
    SOKOLOV: Nem, ne tedd!
    
    [Éva elfordítja a rúzst és kiderül, hogy tényleg egy ajakrúzs az. Bekeni a
    száját és kimegy, nem veszi észre Snake-et, aki néhány láda mögött bújt el.
    Snake bemegy a szobába és leveszi a maszkját.]
    
    SOKOLOV: Ki az? Maga az a férfi a CIA-tól. Mit keres itt?
    
    SNAKE: Megmondtam, nem? Ki fogom vinni innen magát.
    
    SOKOLOV: Hm... Egy tisztességes ember, csakúgy, mint a parancsnoka. De attól
    tartok, elkésett.
    
    SNAKE: Elkéstem? Ne mondja, hogy a Shagohod...
    
    SOKOLOV: Pontosan. Kész vannak a kettes fázis elõkészületei.
    
    SNAKE: Sokolov, mi pontosan a kettes fázis?
    
    SOKOLOV: Technikai értelemben véve, ez egy vegyes hatótávolságú kiterjesztõ
    rendszer, középes hatótávolságú ballisztikus rakéták számára. A Shagohod
    eredetileg egy olyan tanknak készült, amely bármilyen tereprõl képes nukleáris
    rakétákat kilõni. Csak egyetlen gond volt, amit nem tudtunk megoldani. A mai
    ICBM-ek túl nagyok a Shagohod számára. De a hadsereg hallani sem akart errõl.
    Olyan fegyvert követeltek, amely ki tud lõni egy nukleáris rakétát egyenesen
    Amerikába. Ekkor jutott eszembe a kettes fázis ötlete.
    
    SNAKE: De képtelenség betölteni egy ICBM-et a Shagohodba. Szóval, akkor hogyan
    sikerült?
    
    SOKOLOV: Úgy, hogy magát a Shagohodot gyorsítjuk fel.
    
    SNAKE: Hogyan?
    
    SOKOLOV: A kettes fázisban egy rakéta meghajtású motort erõsítünk a Shagohod
    alvázára. Az egység ugyanazt a technológiát alkalmazza, melyet a Vostok
    rakétánál is használtunk, amely kiküldte Gagarin Õrnagyot az ûrbe. Ennek a
    gyorsítónak a segítségével, a Shagohod több mint háromszáz mérföld per órás
    földi sebességet érhet el.
    
    SNAKE: Az a szörnyeteg képes több mint háromszáz mérföld per órával
    száguldani?
    
    SOKOLOV: Igen. És ebben a felgyorsított állapotban lövi ki a nukleáris
    rakétát.
    
    SNAKE: Szóval a Shagohod olyan, mint egy rakéta elsõ fokozata.
    
    SOKOLOV: Igen, pontosan. Így a Shagohod által kilõtt rakéta hatótávolsága
    kétezer-ötszáz mérföldrõl, hatezer mérföldre nõtt.
    
    SNAKE: Hatezer mérföld. Az elég ahhoz, hogy csapást mérjenek az Egyesült
    Államok bármely pontjára.
    
    SOKOLOV: És nem csak errõl van szó. A Shagohoddal többé nem lesz szükség olyan
    nagy silók építésére, melyeket eddig használtunk az ICBM-ek tárolására. Csak
    egy körülbelül három mérföldes kifutópályára van szükség, vagy valami azzal
    megegyezõ dologra, és termonukleáris támadást lehet indítani, az Egyesült
    Államok bármely pontja ellen, bárhonnan a Szovjetunióból. A kémrepülõk és a
    mûholdak nem érzékelik. Ez egy mozgó erõdítmény, melyet titokban lehet
    telepíteni, és bármikor támadhat.
    
    SNAKE: Egy fegyver a pokolból.
    
    SOKOLOV: Jelenleg van a hangárban egy kész prototípus. Jelenleg ez fajtájának
    egyetlen példánya. De Volgin a tömeggyártást tervezi, ennek a prototípusnak az
    alapján.
    
    SNAKE: És a Szovjetunió minden pontján telepítené õket?
    
    SOKOLOV: Igen. És ezzel még nincs vége. Küldeni akar belõlük Kelet-Európába,
    Ázsiába, a Keleti Tömb minden országába. Ami még ennél is rosszabb, hogy
    csalinak akarja használni a Shagohodot, hogy fegyveres felkeléseket szítson a
    diktátorok, kisebbségi felkelõk, és forradalmi csoportok ellen, az egész
    Harmadik Világban. A forrásai majdnem korlátlanok. Ha akarná, akár már holnap
    elkezdhetné a tömeggyártást. Az ok, amiért a Kelet és Nyugat közti
    feszültségek egy Hideg Háborúhoz vezettek az, hogy mindkét fél tart a másik
    erejétõl. „Elrettentés” – az elképzelés, hogy fenyegetésekkel tartsuk sakkban
    az ellenfelet – a tökéletes szó, hogy összefoglaljuk a jelenlegi helyzetet. De
    a Shagohod messze meghaladja a fenyegetés szintjét. Az „elrettentés” fogalmát
    teljesen értelmetlenné fogja tenni. Ha egy ilyen fegyver rászabadul a világra,
    nem fog sok idõ eltelni, és minden nemzetet elnyel a konfliktus. A Hideg
    Háború véget ér, és az egész bolygót a háború tüzei fogják beborítani. Volgin
    és a Shagohod lesznek az egész középpontjában. Szóval, ahogy láthatja, már túl
    késõ.
    
    SNAKE: Nem, még nem késõ.
    
    SOKOLOV: Ezt hogy érti?
    
    SNAKE: Még van egy esélyünk. Csak annyit kell tennünk, hogy megsemmisítjük a
    prototípust és az egész létesítményt, mielõtt megkezdhetnék a tömeggyártást.
    
    SOKOLOV: De...
    
    SNAKE: Csak mondja meg, mit kell tennem ahhoz, hogy elpusztítsam ezt az egész
    bázist.
    
    SOKOLOV: Jól van. A folyékony üzemanyagot, melyet a rakéta motorjához
    használunk, egy tartályban tároljuk. Valahogyan fel kellene robbantania.
    Néhány C3-assal ripityára robbanthatná a hangárt.
    
    SNAKE: C3? Arra az élvonalbeli képlékeny robbanószerre gondol?
    
    SOKOLOV: Bármilyen formájúra lehet alakítani. A jövõ bombája.
    
    SNAKE: Hol találok olyat?
    
    SOKOLOV: Volt néhány a fegyverraktárban, de eltûntek. Egy kémnõ lopta el õket,
    aki pár perccel ezelõtt volt itt.
    
    SNAKE: Éva?
    
    SOKOLOV: Nem, nem ez a neve. Az õ neve Tatyana. Úgy jutott el idáig, hogy
    Volgin szeretõje lett.
    
    SNAKE: Azt hittem, õ a maga szeretõje.
    
    SOKOLOV: Az enyém? Óh, nem, õ Volgin szeretõje. Õk az én szerelmeim.
    
    [Elõvesz egy fényképet. Egy nõ és egy kislány vannak rajta.]
    
    SNAKE: Kik ezek?
    
    SOKOLOV: A feleségem és a lányom. Amerikában vannak.
    
    SNAKE: Már emlékszem. A családját a CIA õrzi. Mióta van itt Tatyana?
    
    SOKOLOV: Csak néhány hete.
    
    SNAKE: Akkor csak néhány nappal az Erkölcsös Küldetés elõtt érkezett.
    
    SOKOLOV: Azt mondta, hogy Hruscsov küldte.
    
    SNAKE: Mi volt az, amit neki adott?
    
    SOKOLOV: A Shagohod összes kísérleti adata. Kérem, nagyon fontos, hogy
    megsemmisítse a Shagohodot.
    
    SNAKE: Meg fogom tenni. De elõbb biztonságba kell helyeznem magát.
    
    SOKOLOV: Nem. Én nem megyek.
    
    SNAKE: Az a feladatom, hogy kiszabadítsam!
    
    SOKOLOV: Hagyjon itt.
    
    SNAKE: Sokolov!
    
    SOKOLOV: Hruscsov cserbenhagyott. Nem térhetek vissza az országomba. Nagy
    valószínûséggel büntetõ táborba küldenének.
    
    SNAKE: Mi a helyzet Amerikával?
    
    SOKOLOV: Igen. Arra már gondoltam. A családom ott vár rám. De még ha el is
    szöknék az Egyesült Államokba, akkor is ott kötnék ki, hogy tömegpusztító
    fegyvereket készítenék. Végül is nem számít, hogy hová megyek. Akkor is csak
    egy fegyverfejlesztõ vagyok. Hogy õszinte legyek magával, elfáradtam. Minden
    nap, olyan dolgok megalkotásában segítek, melyeket soha nem lenne szabad
    felhasználni. Olyan dolgokat készítek, melyeknek soha nem is kellett volna
    létezniük. Minden nap, álom nélkül. Dicsérõ szó nélkül. És az alkotásaim nem
    válnak az emberiség hasznára. Pusztán a politikusok eszközei. Én csak
    ûrrakétákat akartam készíteni. De nem így lett. Az ûrverseny Amerika és
    Oroszország között, a politikusok prédájává vált. Az ûrverseny és a
    fegyverkezési verseny egy és ugyanaz. Lövedékek, rakéták. Mi a különbség? A
    tudósokat mindig kihasználják. Kérem, vigyázzon a családomra.
    
    [Snake és Sokolov meghallják, hogy jön Volgin. Snake gyorsan felveszi a
    maszkot.]
    
    VOLGIN: Õrnagy, mit keresel te itt? Vártalak a szobámban.
    
    [Snake nem válaszol. Volgin hirtelen megmarkolja Snake ágyékát. Snake ellöki a
    kezét, de Volgin újra megteszi, majd elengedi.]
    
    VOLGIN: Ki vagy te? Ne játszd itt nekem a némát. Ha azt hiszed, becsaphatsz,
    akkor súlyosan tévedsz. Jobban ismerem az Õrnagyot, mint bárki más. Azért
    jöttem ide, mert Tatyanat keresem, erre mit találok? Egy elcsúszott
    martalócot.
    
    [Volgin elõvesz egy pisztolyt és Snake-re céloz. Azután kilövi Sokolov
    térdeit. Volgin újra Snake-re céloz, de Snake egy villámgyors mozdulattal
    kikapja Volgin kezébõl a pisztolyt és földhöz vágja az Ezredest. Snake
    Volginra céloz, de ekkor belép A Fõnök. Snake és A Fõnök küzdenek, de nem
    meglepõ módon, Snake minden egyes alkalommal a földön köt ki. A Fõnök lehúzza
    Snake maszkját.]
    
    FÕNÖK: Mi ez a tündéri álca? Még a végén nem fogod tudni többé, hogy ki vagy!
    
    [Volgin felkapja a pisztolyát, és le akarja lõni Snake-et.]
    
    FÕNÖK: Te maradj ki ebbõl!
    
    [A Fõnök földhöz vágja Volgint. Már csak õ van talpon a szobában.]
    
    VOLGIN: Látom már, miért neveznek téged A Fõnöknek. Mi volt ez, valami judo?
    
    FÕNÖK: Nem, a neve CQC, a közelharc egy alapformája. Õ és én, közösen
    fejlesztettük ki.
    
    VOLGIN: Nagyszerû. Innen átveszem.
    
    FÕNÖK: Meg fogod ölni?
    
    VOLGIN: Persze. De elõször fizetni fog azért, hogy bántotta Ivant.
    
    [A Fõnök feldúltan megy ki, és a folyosón elmegy Ocelot mellett. Volgin
    rettenetesen megveri Snake-et, aki a végén elájul. Mikor Snake magához tér,
    nem lát semmit, mert egy zsákot húztak a fejébe. Egy kínzókamra közepén egy
    plafonról lelógatott kötélre kötözték a csuklóinál fogva. Hallja, hogy Volgin
    épp Sokolovot ütlegeli. Minden mondata után ütés hallatszik, és Sokolov
    fájdalmas kiáltása.]
    
    VOLGIN: Mondd el!
    
    ÉVA: Hagyd abba!
    
    VOLGIN: Kivel beszéltél?
    
    ÉVA: Nem tudja, mirõl beszélsz!
    
    VOLGIN: Jobb, ha elkezdesz beszélni.
    
    ÉVA: Kérlek, hagyd abba!
    
    VOLGIN: Ki Hruscsov ölebe?
    
    ÉVA: Hogy tudod ezt mûvelni vele?
    
    VOLGIN: Tudom, hogy átadtad valakinek az adatokat!
    
    ÉVA: Soha nem tenne ilyet! Te szörnyeteg!
    
    [Nagy csattanás hallatszik, és többé már nem halljuk Sokolov hangját.]
    
    VOLGIN: Szerintem meghalt.
    
    [Volgin odamegy Snake-hez.]
    
    VOLGIN: Nos akkor. Remélem te szórakoztatóbb leszel, mint õ volt. De elõször
    nézzük csak a testedet, rendben? Kitartó vagy, barátom, egy átlagos ember már
    halott lenne.
    
    [Volgin elkezdi ütni Snake-et és közben kérdéseket tesz fel.]
    
    VOLGIN: Nos akkor, kezdjük. Mi a célpontod? A Shagohod? Vagy Sokolov? Vagy
    talán a Hagyaték? Válaszolj! Ki segít neked? Ki engedett be ide? Kitartó vagy.
    De még a te tûrõképességednek is vannak határai. És én türelmes ember vagyok.
    
    [Volgin egy vödör vizet önt Snake testére. Ocelot némán figyel.]
    
    VOLGIN: Most kezdõdik a móka. A testem tízmillió voltos elektromos
    feszültséget hordoz. Lássuk, ez hogy tetszik.
    
    [Áramot vezet Snake testébe.]
    
    VOLGIN: Most pedig, válaszolj! Mennyit tud a CIA? Az Örökségemet, akarják,
    ugye? Az igazi célpontod a Filozófusok Hagyatéka, ugye? Igen, igen! Engedd el
    magad! Ezt akarom látni!
    
    [A Fõnök és Éva lépnek be.]
    
    FÕNÖK: Semmi haszna. Nem fog beszélni. Úgy képezték ki, hogy ne törjön meg. Én
    képeztem ki.
    
    [Volgin nem figyel rá.]
    
    VOLGIN: Valld be! A Hagyaték helyét keresed! A titkos tõke, melyet a három
    Nagy Hatalom állított össze a két világháború alatt. Azt keresed, ugye?
    Százmilliárd dollár. Szétosztva és elrejtve az egész világon. És te olyan
    feljegyzéseket keresel, melyek elárulják, hogy hol van elrejtve a pénz, igaz?
    Nem baj. A Filozófusok Hagyatéka, biztonságban van az én birtokomban, Groznyj
    Grad földalatti páncéltermében. Egy újjal sem tudsz hozzáérni.
    
    [Mikor újra megüti Snake-et egy kis tárgy hullik a padlóra.]
    
    VOLGIN: Mi ez? Egy jeladó. Ki a felelõs ezért?
    
    FÕNÖK: Én vagyok. Én helyeztem el rajta, hogy figyelemmel követhessem a
    mozgását.
    
    [Volgin eldobja a jeladót, de Ocelot elkapja.]
    
    VOLGIN: Miért?
    
    FÕNÖK: Hogy a Kobrák megtámadhassák.
    
    VOLGIN: Ha tudták volna, hogy hol lesz, nem mészároltatták volna le magukat.
    Fáj, hogy ezt kell tennem, Fõnök, de a jelen körülmények között meg kell
    kérjelek, hogy mutass valami bizonyítékot. Hogy te és õ nem játszotok össze.
    
    FÕNÖK: Nem bízol bennem, errõl van szó?
    
    VOLGIN: Nem. De õ a te tanítványod.
    
    FÕNÖK: Mit akarsz, mit tegyek?
    
    VOLGIN: Lássuk csak... Vágd ki a szemeit. Nem szeretem azokat a kék szemeit.
    Egy katona számára nincs fontosabb a szeménél. Te tetted õt katonává, és most
    te is fogod tönkretenni õt. Igen, megindító bizonyíték lesz. A tiéd. Tedd meg!
    Tedd tönkre! Ahogy õ tette a Kobrákkal!
    
    [A Fõnök elõvesz egy kést. Lehúzza Snake fejérõl a zsákot és már nagyon közel
    van a kés Snake szeméhez, amikor Éva közbelép.]
    
    ÉVA: Állj!
    
    VOLGIN: Mi az, Tatyana?
    
    ÉVA: Már eleget szenvedett!
    
    OCELOT: Nocsak, nocsak. Miért véded?
    
    [Ocelot érez valami szagot.]
    
    OCELOT: Ez a szag... Tatyana! Te vagy a kém!
    
    ÉVA: Mirõl beszélsz?
    
    OCELOT: Ismerem ezt a szagot.
    
    [Ocelot megmarkolja Éva mellét.]
    
    ÉVA: Hagyd abba!
    
    [Pofon vágja Ocelotot.]
    
    VOLGIN: Megkedvelted, Ocelot?
    
    OCELOT: Nem, engem nem érdekel ez a nõ. Próbára akarom tenni.
    
    [Elõvesz egy revolvert és tesz bele egy töltényt.]
    
    OCELOT: Legyen ez a bíró.
    
    VOLGIN: Tégy, ahogy szeretnél.
    
    OCELOT: Kezdjük.
    
    [Ocelot elkezd zsonglõrködni három revolverrel. Mindig, mikor meghúzza a
    ravaszt, Éva megrándul. Snake szemmel tartotta, hogy Ocelot melyik revolvert
    töltötte meg, és amikor látja, hogy Ocelot azt fogja elsütni, elõrelendül a
    kötélen, egyenesen neki Ocelotnak. Ocelot elveszti az egyensúlyát, de a
    ravaszt meghúzza, és véletlenül kilövi Snake jobb szemét. A Fõnök kikapja
    Ocelot kezébõl a revolvert, és pofon vágja. Snake üvölt a fájdalomtól, és Éva
    is zokog.]
    
    FÕNÖK: Íme! Most elégedett vagy?
    
    VOLGIN: Nos, ez nagyon üdítõ volt. Gyere. A szobámba megyünk.
    
    [Ezt Évának mondta. Volgin kimegy. Ocelot belenyomja a jeladót egy sebbe,
    Snake jobb lapockájánál.]
    
    OCELOT: Szóval túlélted az Ezredes kínzását?
    
    [Ocelot tapsol.]
    
    OCELOT: Miközben ezt figyeltem, rájöttem valamire. Ez nem is olyan rossz. Ez
    az önkifejezés végsõ formája.
    
    [Felveszi a revolverét.]
    
    OCELOT: Most szerencséd volt, Tatyana.
    
    [Ocelot kimegy. A Fõnök felveszi a harmadik revolvert, és tesz bele egy
    töltényt. Lábon lövi Snake-et, aztán a pisztolyt Snake övébe dugja.]
    
    FÕNÖK: Fuss!
    
    [A Fõnök kimegy. Éva odamegy Snake-hez.]
    
    ÉVA: Elõkészítettem magunknak egy menekülõ utat. Menj ki és indulj nyugat
    felé. Menj el az összekötõ átjáró alatt és indulj észak felé. Találsz ott egy
    nyitott aknát.
    
    SNAKE: Te...
    
    ÉVA: Hallgass.
    
    [Néhány õr lép be.]
    
    ÉVA: Az aknán keresztül lejuthatsz a csatornába. A csatorna északi végében
    lévõ ajtó nyitva van. Azon át kijuthatsz az erõdítménybõl. Nálam van a
    felszerelésed. Késõbb találkozunk.
    
    SNAKE: Éva.
    
    ÉVA: De nem tudok elég közel jutni a celládhoz. Ki kell találnod, hogyan
    juthatsz ki onnan. Tartjuk majd a kapcsolatot.
    
    [Éva kimegy. Az õrök elvonszolják Snake-et a cellájába, ahonnan Snake valahogy
    kijut. Zero hívja.]
    
    ZERO: Sikerült megszöknöd?
    
    SNAKE: Igen, kint vagyok.
    
    ZERO: Légy óvatos. A jelen állapotodban gyakorlatilag meztelen vagy. Nincs
    rendes fegyvered és soha nem élnél túl egy csatát. Szedd össze magad. Éva azt
    mondta, hogy nála van a felszerelésed, szóval amilyen gyorsan csak tudsz,
    találkozz vele. Használd a menekülési útvonalat, amit Éva elõkészített
    számodra. Menj le a csatornába az aknanyíláson át, Groznyj Grad északkeleti
    részében. Menj ki és indulj északnyugat felé.
    
    [Amint Snake lejut a csatornába, Éva felhívja.]
    
    ÉVA: Snake? Már a csatornában vagy?
    
    SNAKE: Éva? Igen, pont most értem le. Megyek, hogy találkozzunk. Az északi
    végen levõ ajtó nyitva van, ugye?
    
    ÉVA: Snake...
    
    SNAKE: Hadd találjam ki. Van egy kis gond.
    
    ÉVA: Igen.
    
    SNAKE: Ezúttal mi az?
    
    ÉVA: Az Ezredes rájött, hogy megszöktél.
    
    SNAKE: Valóban? Ennyit azért kinéztem belõle.
    
    ÉVA: Igen. És most egész Groznyj Gradban vörös riadó van.
    
    SNAKE: Ez az én szerencsém. De amint kijutok az erõdítménybõl...
    
    ÉVA: Nem tudsz kijutni.
    
    SNAKE: Nem?
    
    ÉVA: Mikor beindult a vörös riadó, a csatornát lezárták.
    
    SNAKE: Most csak viccelsz.
    
    ÉVA: Komolyan mondom. És ez azt jelenti, hogy a menekülési útvonalat, amit
    kijelöltem...
    
    SNAKE: ...szintén lezárták.
    
    ÉVA: Igen. És pont most küldtek ki egy egységet, akik téged keresnek.
    
    SNAKE: Idelenn?
    
    ÉVA: Aha. Bármelyik percben odaérhetnek. Ki kel jutnod, gyorsan!
    
    SNAKE: De a kijárat nincs lezárva?
    
    ÉVA: Kijuthatsz, ha egyenesen észak felé tartasz. Siess, Snake! Ha
    megtalálnak, halott vagy!
    
    [Snake elindul észak felé és egy idõ után már vadászkutyák és katonák üldözik.
    Elér a járat végére ahol egy nagy vízesés tetején találja magát. Sarokba
    szorították. Ocelot lép elõ.]
    
    OCELOT: Már vártam erre. Senki ne lépjen közbe!
    
    [Leszakítja a nyakláncáról a töltényt és beleteszi egy revolverbe. Megpörgeti
    a tárat.]
    
    OCELOT: Itt ér véget a játszma.
    
    [Ocelot meghúzza a ravaszt, de a pisztoly még nem sül el. Snake kihasználja az
    alkalmat, és leugrik. Ocelot elkezd szaladni felé, és közben újra meghúzza a
    ravaszt, de megint semmi.]
    
    OCELOT: Snake!
    
    [Snake-et elsodorja az áradat. Ocelot megnézi a tárat. A következõ
    ravaszmeghúzásnál már elsült volna a pisztoly.]
    
    OCELOT: Nehogy meghalj még.
    
    
    6. BÁNAT (006)
    --------------
    
    [Estére Snake a derékig érõ vízben gázol. A fák körülötte lángolnak, de elkezd
    esni az esõ, és elalszik a tûz. Egy férfi emelkedik ki a vízbõl Snake elõtt.
    Snake elõkapja a revolvert, amit A Fõnök tûzött az övébe és ráfogja a fickóra.
    A férfi a víz felett lebeg.]
    
    SNAKE: Te is a Kobrák közé tartozol?
    
    BÁNAT: Szomorú... Annyira szomorú... Temérdek sok bánat. És te vagy az
    egyikük. Én vagyok A Bánat. Csakúgy, mint te, én is tele vagyok szomorúsággal.
    Ez a világ a szomorúságé. A csata halált hoz. A halál bánatot. Az élõk nem
    hallják õket. A hangjuk süket fülekre talál. De vésd jól az eszedbe. A holtak
    nem némák. Most meg fogod ismerni azoknak az embereknek a bánatát, akiknek te
    vetted el az életét.
    
    [A Bánat szemüvege megreped, és vért kezd könnyezni. Snake megy tovább elõre,
    miközben halott katonák szellemei követik, köztük a Kobrák szellemei is, és
    egyszer eléri A Bánat holttestét. Mikor hozzáér, elájul. A vízben sodródik
    eszméletlenül és közben A Fõnök és A Bánat hangját hallja.]
    
    BÁNAT: Fõnök, le kell lõnöd.
    
    FÕNÖK: Nem vagyok rá képes.
    
    BÁNAT: Lõj le! El akarod végezni a küldetésed, ugye? Akkor le kell lõnöd. A
    harcos szelleme mindig veled lesz. Ne légy szomorú, egy napon majd újra
    találkozunk.
    
    [Pisztolylövés hallatszik... Késõbb Snake magához tér és nagy nehezen
    kivergõdik a folyó partjára. Felhívja Zero Õrnagyot.]
    
    ZERO: Snake, jól vagy? Ez közel volt!
    
    SNAKE: Mi a fene történt velem?
    
    ZERO: Félúton lebegtél a folyó feneke és felszíne között. Majdnem átkeltél a
    túlvilágra.
    
    SNAKE: Túlvilág... Szóval akkor az tényleg...
    
    ZERO: Mi jár a fejedben, Snake?
    
    SNAKE: Õrnagy, volt a Kobra egységnek Bánat nevû tagja?
    
    ZERO: Igen, már hallottam róla. Õ egy hátborzongató katona volt, aki A Fõnök
    oldalán harcolt.
    
    SNAKE: Milyen ember volt?
    
    ZERO: A Bánatnak, nos... voltak különleges képességei. ESP-vel /*ExtraSensory
    Perception = Érzékszerven kívüli érzékelés*/ rendelkezett, amely akkoriban egy
    nagyon átfogó kutatási terület volt a Szovjetunióban. Kiemelkedõen tehetséges
    médium volt.
    
    SNAKE: Médium?
    
    ZERO: Valaki, aki kapcsolatba tud lépni a szellemi világgal, és meg tudja
    idézni a holtak lelkét. Más szóval tudott beszélni a szellemekkel. Azt
    mondják, ki tudta deríteni, mi történt egy csatában úgy, hogy halott
    katonákkal beszélt.
    
    SNAKE: Mi a helyzet vele és A Fõnökkel? Mi a történetük?
    
    ZERO: Nem ismerem a részleteket. Miért nem kérdezzük meg Sigintet?
    
    SIGINT: Hahó! Nemrég néztem utána ennek A Bánat fickónak. Bár azt hittem, hogy
    ti már tudjátok.
    
    SNAKE: Mit?
    
    SIGINT: Hogy halott. Már két éve halott.
    
    SNAKE: Két évvel ezelõtt halt meg?
    
    SIGINT: Tselinoyarskban. Tudod, azoknál a szikláknál, ahol voltál. És A Fõnök
    ölte meg.
    
    SNAKE: A Fõnök?
    
    SIGINT: Aha. Két évvel ezelõtt a CIA titkos küldetésre küldte A Fõnököt
    Tselinoyarskba. Ekkor találkozott A Bánattal, aki a világháború végeztével
    visszament a Szovjetunióba, miután feloszlatták a Kobrákat. Azonban ezúttal
    ellenségek voltak.
    
    SNAKE: És utána mi történt?
    
    SIGINT: A Fõnök megölte A Bánatot és elvégezte a küldetését. Legalábbis a
    jelentésben ez áll.
    
    SNAKE: Szóval nem is volt ott... Csak nem tudta elengedni A Fõnököt...
    
    SIGINT: Jól vagy, Snake?
    
    SNAKE: Igen, jól vagyok. Úgy tûnik, még nem jött el az ideje, hogy meghaljak.
    
    SIGINT: Azt nagyon remélem. Különben az egész küldetésnek annyi. Számítunk
    rád, pajtás.
    
    SNAKE: Rendben van.
    
    [Snake felhívja Évát.]
    
    SNAKE: Éva?
    
    ÉVA: Snake? Nem hívtál! Aggódtam! Jól vagy?
    
    SNAKE: Igen. Elég különös kerülõutat tettem.
    
    ÉVA: Mirõl beszélsz?
    
    SNAKE: Semmirõl, felejtsd el. Mondjuk, hogy visszatértem.
    
    ÉVA: Jó. De hogyan szöktél meg a csatornából?
    
    SNAKE: Beugrottam a folyóba.
    
    ÉVA: Olyan magasról? Te egy elszabadult õrült vagy.
    
    SNAKE: Ja. Elsodort az ár, és majdnem megfulladtam.
    
    ÉVA: Nagyszerû! Ez tökéletes!
    
    SNAKE: Mi a tökéletes?
    
    ÉVA: Ha a folyóban kötöttél ki, akkor tudok egy jó helyet a közelben.
    Találkozzunk ott.
    
    SNAKE: Hol van?
    
    ÉVA: Haladj a folyásiránnyal szemben, amíg el nem érsz egy vízeséshez.
    
    SNAKE: Egy vízeséshez?
    
    ÉVA: Igen. A vízesés mögött van egy barlang. Ott találkozunk.
    
    SNAKE: Folyásiránnyal ellentétesen, barlang a vízesés mögött. Értettem.
    
    ÉVA: Ott látjuk egymást.
    
    [Snake belép a barlangba és egy táborhelyre utaló nyomokat talál. Hirtelen Éva
    ugrik át a vízesésen, motoron.]
    
    ÉVA: Örülök, hogy megismerhetlek, Snake. Tatyana vagyok. Itt a felszerelésed.
    
    SNAKE: Éva, kellene neked egy törülközõ.
    
    ÉVA: Neked is.
    
    [Késõbb tábortüzet gyújtanak és Snake sült kígyót eszik. A jobb szemét
    szemfedõ takarja. Éva csak egy bugyit és egy melltartót visel. Snake
    észreveszi, hogy Éva bámulja.]
    
    SNAKE: Kérsz belõle?
    
    ÉVA: Kösz, nem.
    
    SNAKE: Nem szereted a kígyót?
    
    ÉVA: Vacsorára nem.
    
    SNAKE: A KGB-nél nem kellett ilyet enned?
    
    ÉVA: A kiképzésemen mindig jó cuccokat kaptunk. Francia, olasz... Ilyen
    dolgokat.
    
    SNAKE: Egy hivatásos Mata Hari.
    
    ÉVA: A legkevesebb, hogy Cynthianak nevezel.
    
    SNAKE: Mondj meg nekem valamit. Milyen érzés, hogy a saját országod ellen
    kémkedsz?
    
    ÉVA: Nem mondanám, hogy jó érzés. De ez a munkám.
    
    SNAKE: Még csak nem is ehetsz kígyót a küldetések alatt, mi?
    
    ÉVA: Nem bánnám, ha téged kellene megennem.
    
    [Négykézláb odamegy Snake-hez.]
    
    ÉVA: Ha vége ennek a küldetésnek, meg kell hívnod vacsorára.
    
    SNAKE: Mit szeretnél enni?
    
    ÉVA: Lássuk csak. Mit szólnál sushihoz?
    
    SNAKE: Sushi?
    
    ÉVA: Japán kaja. Úgy hallottam mindenki ezért bolondul. Állítólag nyers halból
    készül.
    
    SNAKE: Nyers halból? Tökéletes lenne a túlélési technikáimhoz.
    
    [Egy pillangó repül el felettük. Snake megpróbálja elkapni, de mivel rosszul
    lát, mellé nyúl. Éva átöleli Snake nyakát.]
    
    ÉVA: Snake? Köszönöm, Snake. Mostantól én leszek a szemed.
    
    [Megcsókolja Snake-et.]
    
    ÉVA: Köszönöm, Snake.
    
    [Éva szenvedélyesen megcsókolja, de Snake eltolja magától.]
    
    SNAKE: Ne aggódj miatta.
    
    ÉVA: Jól vagy?
    
    SNAKE: Nem arról van szó, hogy nem látok. Még van egy jó szemem, és még el
    tudok sütni egy pisztolyt.
    
    ÉVA: Igazán? Jól van.
    
    [Reggelre mind a ketten felöltöznek. Snake minden felszerelését visszakapta.]
    
    SNAKE: Éva, nem loptál ki néhány robbanószert az erõdítménybõl?
    
    [Éva felmutat egy C3-as kockát.]
    
    ÉVA: C3, egy nagyon hatásos robbanószer, a Nyugatról. Bármilyen formájúra
    lehet gyúrni, mint az agyagot. Ennyivel fel tudod robbantani a Shagohodot és
    vele együtt az egész labort.
    
    SNAKE: Valóban?
    
    ÉVA: Igen, de van egy trükkje a használatának.
    
    SNAKE: Mondd el, mi az.
    
    [Éva kettétöri a kockát és az egyik felét Snake-nek adja. Elfordul és úgy,
    hogy Snake ne lássa egy szívet formáz belõle, és mikor kész van, odaadja
    Snake-nek.]
    
    ÉVA: Nos, mit szólsz? A Shagohod meghajtó egysége folyékony üzemanyagot
    használ. Az üzemanyagtartályok a fegyverlabor fõszárnyában vannak, abban a
    hangárban, ahol a Shagohod is van.
    
    SNAKE: Szóval fel kellene robbantanom a tartályokat?
    
    ÉVA: Ez lenne az alapötlet. Ez elég lesz, hogy az egész hangárt felrobbantsd.
    Négy üzemanyagtartály van. Ahhoz, hogy megsemmisítsd a hangárt, mindegyik
    tartályra kell tenned robbanószert.
    
    SNAKE: Mind a négyre?
    
    ÉVA: Számodra nem lesz egy nagy dolog. Ráadásul a tudósoknak ma szabadnapjuk
    van.
    
    SNAKE: Akkor a hangár teljesen elhagyatott?
    
    ÉVA: Nem egészen. Õröket állítottak oda.
    
    SNAKE: Hm... Szóval mit tegyek, ha elhelyeztem a C3-asokat?
    
    ÉVA: A bombákon van egy visszaszámláló. Amint az idõzítõ be van állítva,
    megkezdõdik a visszaszámlálás. Amint az idõzítõ nullára ér, a bombák egyszerre
    fognak felrobbanni.
    
    SNAKE: Mennyi idõm lesz?
    
    ÉVA: Húsz perc. Ha vége van a próba kettes fázisának, nem lennék meglepve, ha
    megölnék a tudósokat, hogy ne beszéljenek. Úgyhogy gyorsan kell cselekedned.
    
    SNAKE: Elintézem. Éva, megkaptad a Shagohod adatait Sokolovtól?
    
    ÉVA: Igen. Én ezt a küldetést kaptam.
    
    SNAKE: Hruscsovtól?
    
    ÉVA: Aha. Amerikának semmi szüksége rá, igaz? De nem felejtettem el a másik
    küldetésemet sem. Segítek neked. Kövesd ezt a járatot, és a végén mássz fel a
    létrán. Groznyj Gradban fogsz felbukkanni, a fegyverlabortól délnyugatra.
    Emlékszel, mikor Sokolovot mentél kiszabadítani? Emlékszel, hogy volt egy zárt
    ajtó a fõszárnyban, amikor beléptél a keleti szárny második emeletérõl?
    
    SNAKE: Igen.
    
    ÉVA: Az a bejárat a Shagohod hangárjába. Ez a kulcs nyitja azt az ajtót.
    
    [Ad egy kulcsot Snake-nek.]
    
    SNAKE: Az ajtó, miután belépek a fõszárnyba. Értettem. Mi a helyzet veled?
    
    ÉVA: Elõkészítem a dolgokat a szökésünkhöz. Van egy híd északra. Elhelyezek
    ott egy bombát, szóval a C3 felét magammal viszem.
    
    SNAKE: Jó. Akkor én elindulok a fegyverlaborba. Próbálj meg nem a közelben
    lenni, amikor megtörténik.
    
    ÉVA: Jól van.
    
    SNAKE: És vigyázz Ocelottal. Gyanítja, hogy nem az vagy, akinek mondod magad.
    
    ÉVA: Ne aggódj. Az Ezredes még bízik bennem. És meg vannak a módszereim. Nincs
    élõ ember, aki ellen tudna állni a bájaimnak. Természetesen rajtad kívül.
    
    SNAKE: Csak figyelmeztetlek, Éva, ez minden.
    
    ÉVA: Tudom. Jól van, induljunk.
    
    [Felszáll a motorbiciklire.]
    
    SNAKE: Olyan, mintha egy ilyenen születtél volna.
    
    ÉVA: Ha nem motoroznék minden nap, akkor nem tudnék tovább élni. Mikor
    motorozom, a szél olyan erõsen csíp, hogy fáj. Az a fájdalom elvonja a
    figyelmemet arról a fájdalomról, hogy valaki másnak kell lennem. Nem könnyû
    mindig így becsapnom magamat. Csak akkor, amikor motoron vagyok. Csak akkor
    lehetek szabadon az, aki vagyok. Csak akkor szállok le a motoromról, ha
    szerelmes leszek. Vagy meghalok.
    
    SNAKE: Mi a neved?
    
    ÉVA: Tatyana.
    
    SNAKE: Nem, az igazi neved.
    
    ÉVA: Mi a baj a Tanyaval?
    
    SNAKE: Rendben, Tanya. Ne hagyd, hogy észrevegyenek.
    
    [Észrevesz valamit Éva ingén.]
    
    ÉVA: Óh, ez? Ez egy gombkamera.
    
    [Készít egy fényképet Snake-rõl.]
    
    SNAKE: Ezt meg miért csináltad?
    
    ÉVA: Biztosíték. Hogy nehogy átverj.
    
    [Indulni akar.]
    
    SNAKE: Hé!
    
    ÉVA: Mi van?
    
    SNAKE: Megint vizes leszel!
    
    [Éva újra kiugrat a motorral a vízesésen. Snake visszajut Groznyj Gradba a
    csapóajtón keresztül. Éppen ekkor észreveszi, hogy jön egy teherautó. Elbújik
    és látja, hogy a teherautó pont rááll arra a csapóajtóra, amin az imént
    feljött. Ha csak egy kicsit is késõbb érkezik, akkor most nagy lett volna a
    baj. A kaput is becsukják. Snake sóhajt egyet, mikor rájön, hogy minden kiút
    le lett zárva. Snake eljut a hangárba, és itt felhívja Zero Õrnagy.]
    
    ZERO: Snake, látom sikerült bejutnod a hangárba.
    
    SNAKE: Igen, a Shagohod is itt van.
    
    ZERO: A kettes fázissal befejezett Shagohod komoly fenyegetést jelent a Nyugat
    számára. Nem engedhetjük meg a tömeggyártását. Meg kell semmisítened.
    
    SNAKE: Évánál vannak a Shagohod adatai. Szerinted biztonságos ez így?
    
    ZERO: Azt azért nem mondanám, hogy biztonságos. De Hruscsov agyafúrt vezetõ.
    Nem tudom elképzelni, hogy az elrettentésen kívül másra használja fel.
    Volginnal azonban már más a helyzet. Azt tervezi, hogy a Shagohoddal lángoló
    forróságba borítja a Hideg Háborút. Nem hagyhatjuk, hogy az övé legyen.
    
    SNAKE: Egyetértek.
    
    ZERO: Utána már csak egy feladatot kell elvégezned.
    
    SNAKE: A Fõnök?
    
    ZERO: Pontosan.
    
    [Snake hallgat.]
    
    ZERO: Egyelõre csak a Shagohod megsemmisítésére koncentrálj.
    
    SNAKE: Igen, uram.
    
    ZERO: Sigint elmondja, hogyan semmisítsd meg.
    
    SIGINT: Hahó! Ahogy Éva is mondta, az egész hely megsemmisítésének legjobb
    módja, az üzemanyagtartályok felrobbantása a C3-assal. Tudod, hogy négy
    tartály van odabenn, igaz? Mind a négyre kell tenned C3-at.
    
    [Itt Sigint elmondja, hogyan kell elhelyezni a bombákat.]
    
    SNAKE: Pont, mint a TNT.
    
    SIGINT: De gyõzõdj meg róla, hogy nem teszed rossz helyre. Alig elegendõ a
    C3-ad, ugye?
    
    SNAKE: Igen. Figyelni fogok, hogy csak a megfelelõ helyekre tegyek.
    
    SIGINT: Jól van, ember. És légy óvatos. A folyékony üzemanyagnak van egy olyan
    kellemetlen szokása, hogy a legcsekélyebb ütõdésre is felrobbanthat. Úgyhogy
    ne használj semmilyen tûzerõt a tartályok közelében, hacsak nem akarsz
    megsülni.
    
    SNAKE: Ezt észben tartom.
    
    SIGINT: Ha egyetlen csapással el akarod intézni a hangárt, akkor a C3
    tölteteknek egyszerre kell felrobbanniuk. Szóval a helyedben én csak akkor
    indítanám be az idõzítõt, ha már az utolsó töltet is a helyén van.
    
    SNAKE: Jól van. Mielõtt beindítom az idõzítõt, elhelyezem mind a négy
    töltetet.
    
    SIGINT: Ha elindult a visszaszámlálás, húsz perced lesz a robbanásig, igaz?
    Szóval addigra húzd el onnan a csíkot. Azt hiszem ez minden, amit tudok. Sok
    szerencsét, pajtás.
    
    ZERO: Számítunk rád, Snake.
    
    [A második töltet elhelyezése után Éva felhívja Snake-et.]
    
    ÉVA: Snake?
    
    SNAKE: Éva.
    
    ÉVA: Elhelyeztem a bombát a hídon. Ha megszabadulunk a hídtól, akkor az
    ellenség nem tud majd követni minket. Ez legalább nyer nekünk egy kis idõt. A
    menekülési útvonalat is kigondoltam. Mi a helyzet nálad?
    
    SNAKE: Most helyeztem el a második töltetet. Adj még egy kis idõt.
    
    ÉVA: Rendben, a hídnál foglak várni.
    
    [Snake elhelyezi az utolsó töltetet. Elõveszi a szív alakú C3-t és egy
    pillangót formáz belõle. Feldobja a levegõbe, és mikor elkapja, rányomja a
    tartály oldalára.]
    
    SNAKE: Most elkaptalak.
    
    [Snake felhívja Zerot.]
    
    SNAKE: Õrnagy, elhelyeztem a C3-asokat. Elindultam kifelé.
    
    ZERO: Siess, Snake. Éva gondoskodott a menekülési útvonalról?
    
    SNAKE: Igen.
    
    ZERO: Biztos?
    
    SNAKE: El tudja intézni.
    
    ZERO: Akkor jól van. Siess onnan kifelé.
    
    [Snake elindul kifelé, de egy ismerõs szemétláda hangja megállítja.]
    
    VOLGIN: Snake!
    
    [Snake odanéz, és látja, hogy Éva a földön fekszik Ocelot és Volgin mellett. A
    semmibõl megjelenik A Fõnök és lefegyverzi Snake-et. A szokásnak megfelelõen
    Snake újra és újra a földön köt ki.]
    
    FÕNÖK: Miért jöttél vissza?
    
    [Snake Volginnal szemben áll.]
    
    VOLGIN: Ezt a nõt a földalatti páncéltermemben szaglászva találták meg. Mikor
    elkapták, nézd csak mit találtunk nála.
    
    [Elõvesz egy adattárolót.]
    
    VOLGIN: A Filozófusok Hagyatéka. Ezen a mikrofilmen minden információ
    megtalálható a Hagyatékkal kapcsolatban. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a film
    maga a Filozófusok Hagyatéka.
    
    OCELOT: A szaga árulta el. Nem, nem a parfüm. Benzinszag volt. Motorbenzin.
    Bûzlött tõle.
    
    VOLGIN: Hihetetlen, hogy a bájos Tatyana volt a kém. Megtaláltuk a rádióját
    is.
    
    [Egy elektromos sokkal megsemmisíti a készüléket.]
    
    VOLGIN: Annyira szép nõ volt. Már majdhogynem fájdalmat okoz, hogy meg kell
    ölnöm. Igen, nagyon engedelmes volt. Az én drága kis kedvencem.
    
    [Belerúg Évába.]
    
    VOLGIN: Nem igaz?
    
    [Éva némán motyog valamit.]
    
    VOLGIN: Mi az? Van valami, amit el akarsz mondani nekem?
    
    [Éva a háta mögött elõveszi a pisztolyrúzst, és gyorsan céloz.]
    
    ÉVA: Menj a pokolba!
    
    [Volgin elkapja a kezét, és a kezénél fogva felemeli a földrõl.]
    
    VOLGIN: Te mocskos kurva!
    
    [Ledobja Évát a földre.]
    
    VOLGIN: Elég csókot kaptam már tõled!
    
    [Belerúg Évába.]
    
    VOLGIN: Tudhattam volna. Sokolov nem volt eléggé férfi ahhoz, hogy ilyen
    szeretõje legyen. Pont a KGB-re vall, hogy egy ilyen gyönyörû valakit
    küldjenek, aki mégis ennyire halálos.
    
    SNAKE: Mi a Filozófusok Hagyatéka?
    
    VOLGIN: Jól van. Elmondom, mielõtt megöllek. A legutóbbi Nagy Háború során,
    Amerika, Kína és a Szovjetunió leghatalmasabb emberei kötöttek egy titkos
    szerzõdést. A szerzõdés egy tervezet volt a tengelyhatalmak legyõzésérõl, és
    egy új világrend megalkotásáról. Hogy biztosítsák a háború megnyerését,
    egyesítették a forrásaikat, így elvégezhették a legtitkosabb mûveleteket és
    kutatásokat. Az atombomba, rakétatechnológia és a Kobra egység. Óriási
    pénzmennyiséget halmoztak fel, hogy támogassák ezeket a projekteket. Elegendõt
    ahhoz, hogy akár ötször egymás után lejátsszák a háborút. Az a vagyon a
    Filozófusok Hagyatéka. Miután megnyerték a háborút, a három ország felosztotta
    egymás közt a Filozófusok Hagyatékát. Ez megmagyarázza, hogyan volt képes az
    Egyesült Államok és a Szovjetunió ellopni a legnagyobb tudós elméket
    Németországból, amint a háború véget ért. De a mi nagyszerû Szülõföldünk
    messze felülmúlta szánalmas riválisait. Óriási vagyonnal, a legfejlettebb
    technológiával és elsöprõ hatalommal rendelkezünk. Olyan elõnnyel, amely illik
    a mi nagyszerû országunkhoz. Az én apámat bízták meg a Filozófusok
    Hagyatékának kezelésével. A háborút követõ zûrzavarban rengeteg nagyszerû
    tervet eszelt ki, amellyel bebiztosította, hogy a Szovjetuniónak teljes
    hatalma legyen a Hagyaték felett. A pénzt felosztották és a világ bankjaiban
    tisztára mosták. Svájc, Ausztrália és Hong Kong. Ez a mikrofilm tartalmazza a
    feljegyzést az összes tranzakcióról. Apám halála után megtudtam ezt a titkot,
    és megkaptam a mikrofilmet. Ezzel a pénzzel és Brezsnyev és a szövetségesei
    támogatásával, felépítettem ezt a Groznyj Gradi erõdítményt, és Granin kutató
    intézetét. De az az érdemtelen Granin, nem tudott semmilyen eredményt
    felmutatni, így rá voltam kényszerítve, hogy Hruscsov kutyájához, Sokolovhoz
    forduljak, és a találmányához, a Shagohodhoz. A pozícióm a GRU-nál túlságosan
    megnehezítette, hogy közvetlenül megtámadjam Sokolov intézetét. De a
    kémhálózat, melyet a titkos szerzõdés alkotott, még létezett. Annak
    segítségével felvettem a kapcsolatot A Fõnökkel, és javasoltam neki a
    disszidálást. A Fõnök elég elnézõ volt ahhoz, hogy az én szemszögömbõl lássa a
    dolgokat. A világ valaha egy volt, de a Filozófusok közötti konfliktus
    kettészakította. Az Örökség segítségével eltûntetjük azt a repedést, és a
    világ újra egész lesz. Hogy ezt megtegyük, erõre van szükségünk. Egy
    megállíthatatlan ütõkártyára, melynek elég ereje van ahhoz, hogy rendet
    teremtsen a világban. Az ütõkártya a Shagohod és a Kobra egység lett volna. A
    Kobrákat elvesztettem, de még mindig megvan a Shagohod és a Hagyaték. Amerika
    semmit nem tehet, hogy megállítson minket. Fõnök, vidd ezt egy biztonságos
    helyre.
    
    [Volgin A Fõnök felé nyújtja a mikrofilmet, de aztán habozik. A Fõnök csúnyán
    néz rá, és végül Volgin odaadja neki.]
    
    VOLGIN: Jól vigyázz rá.
    
    [A Fõnök Snake-rõl kezd beszélni.]
    
    FÕNÖK: Nem jött volna vissza keringõzni, ha nem lett volna valami oka. A
    C3-asokat ellopták. Biztos, valamiféle szabotázst tervez. Megyek, megnézem,
    vár-e ránk valami meglepetés. Megszabadulok tõle is.
    
    [A vállánál fogva felemeli Évát a földrõl, és a fülébe súg valamit, úgy hogy
    Volgin ne vegye észre.]
    
    FÕNÖK: Bízz csak rám mindent.
    
    [Elindul kifelé Évával. Még visszaszól Volginnak.]
    
    FÕNÖK: Küzdj harcosként, Volgin.
    
    VOLGIN: Hát persze.
    
    [A Fõnök és Éva kimennek. Ocelot ráfogja a pisztolyát Snake-re.]
    
    OCELOT: Hadd számoljak le vele én. Már vártam ezt a pillanatot. Eljött a
    bosszú ideje.
    
    [Ocelot látványosan pörgeti a revolvereit. Snake küzdõállásba helyezkedik.]
    
    OCELOT: Nem, nem! Nincs több judo.
    
    [Folytatja a revolverek pörgetését.]
    
    VOLGIN: Elég ebbõl!
    
    [Leveszi a kesztyûit.]
    
    VOLGIN: Õ az enyém! Te csak állsz és nézed. Megértetted?
    
    OCELOT: Kérlek, Ezredes, hagyd, hogy...
    
    VOLGIN: Hallgass!
    
    [Ocelot ekkor az egyik revolvert ráfogja Snake-re, a másikat Volginra. Volgin
    a tenyerébe vesz egy golyót és egy elektromos töltéssel kilövi. Pont Ocelot
    lábai közt találja el a földet. Ocelot elhátrál.]
    
    VOLGIN: Bocsánat a késedelem miatt. Kezdjük, rendben?
    
    [Egy elektromos lökést küld egy kapcsolótáblába, amitõl a platform, amin Snake
    van elkezd ereszkedni.]
    
    VOLGIN: Ilyen harc csak egyszer van az életben. Tegyük hát élvezetessé!
    
    [Volgin elektromos töltéssel leégeti magáról az egyenruháját és csak egy vörös
    ruha marad rajta, aminek feltételezem, köze lehet az elektromos képességeihez.
    Leugrik a platformra, amin Snake van.]
    
    VOLGIN: Most csak te és én. És nagyon fogom ezt élvezni.
    
    OCELOT: Snake!
    
    [Ocelot a fölöttük levõ platformon áll. Ocelot odamutatja Snake-nek a
    pisztolyát és a kését és ránéz Volginra. Volgin bólint. Ocelot ledobja
    Snake-nek a fegyvereket.]
    
    VOLGIN: Az enyém vagy, Fõnök fia!
    
    
    7. ÖRÖM (007)
    -------------
    
    [Küzdenek. Egy idõ után Volgin láthatóan gyengül. Felnéz Ocelotra, akik karba
    tett kézzel áll.]
    
    VOLGIN: Lõdd le!
    
    [Ocelot nem válaszol és nem is mozdul.]
    
    VOLGIN: Hallod amit mondok? Azt mondtam, lõdd le!
    
    OCELOT: Sajnálom, Ezredes. Attól tartok, azt nem tehetem.
    
    VOLGIN: Ezt meg hogy érted?
    
    OCELOT: Ígéretet tettem A Fõnöknek.
    
    VOLGIN: Hallgass. Én parancsolok neked!
    
    [Volgin mérgében áramütést küld Ocelot felé, de õ lövésekkel eltéríti azokat.
    Most tényleg nagyon vagány.]
    
    VOLGIN: Megkérdõjelezed a fennhatóságomat?
    
    OCELOT: Küzdj úgy, mint egy férfi, Volgin.
    
    VOLGIN: Volgin?
    
    [Megszólal a hangosbemondó.]
    
    BEMONDÓ: Vészhelyzet! Robbanószereket érzékeltünk. Minden nem EOD /*Explosive
    Ordnance Device = Robbanószerkezet*/ alkalmazott azonnal hagyja el a
    területet.
    
    VOLGIN: Ocelot, keresd meg azokat a bombákat!
    
    BEMONDÓ: Ismétlem. Robbanószereket érzékeltünk. Minden nem EOD alkalmazott
    azonnal hagyja el a területet.
    
    VOLGIN: Mozogj!
    
    [Ocelot elmegy és a rá jellemzõ kézmozdulattal int Snake-nek.]
    
    VOLGIN: Készen állsz a folytatásra, Snake?
    
    [Snake legyõzi Volgint, aki térdre esik és vért köhög fel. Snake kimenekül az
    épületbõl.]
    
    BEMONDÓ: Minden alkalmazott evakuáljon. Ismétlem. Minden alkalmazott
    evakuáljon.
    
    [A katonák mind menekülnek. A zûrzavarban Ocelot látja Snake-et menekülni.
    Odakinn megjelenik Éva egy oldalkocsis motorral.]
    
    ÉVA: Ugorj be!
    
    [Snake-nek nem kell kétszer mondani.]
    
    SNAKE: Taposs bele!
    
    [A hangár felrobban. Éva biztonságos távolságban megáll.]
    
    SNAKE: Éva, hogyan...?
    
    ÉVA: A Fõnök elengedett.
    
    SNAKE: A Fõnök? De miért?
    
    ÉVA: Majd késõbb elmondom. Most el kell jutnunk a tóhoz és meg kell szöknünk.
    
    SNAKE: Még nem mehetünk el. Még van egy utolsó feladat, amit el kell végeznem.
    
    ÉVA: A Fõnök már a tónál van.
    
    SNAKE: Tessék?
    
    ÉVA: A tónál van. Ott vár rád.
    
    SNAKE: Vár rám?
    
    ÉVA: Reméltem, hogy nem kell majd elmondanom neked. Nem akarom, hogy megküzdj
    vele. De... Rájöttem, hogy különleges kapcsolat van kettõtök közt. Valami,
    amit én nem tudok megérteni. Valami, ami túlmutat férfin és nõn. Irigyellek
    titeket. Igazán. De... Azt hiszem, egyszerûen nem tudom megérteni. Megkért,
    hogy mondjak el neked valamit. „Soha nem láttam még senkit ennyire tiszta
    tekintettel.” Tessék. Elmondtam. Készen állsz az indulásra?
    
    SNAKE: Igen.
    
    [Ekkor a Shagohod emelkedik ki a lángoló hangárból, és Volgin irányítja.]
    
    VOLGIN: Snake! Még nincs vége! Nincs menekvés!
    
    ÉVA: Nem sikerült!
    
    SNAKE: Ez baj!
    
    ÉVA: Kapaszkodj erõsen!
    
    [Elindulnak és a Shagohod üldözi õket. A fõszárnyat és a nyugati szárnyat
    összekötõ átjáró alatt katonák kezdenek el lõni Évára és Snake-re. A Shagohod
    egyszerûen lerombolja az átjárót, hogy követhesse Snake-et és Évát.]
    
    ÉVA: Nem tudom lerázni!
    
    [Snake rakétahajtású páncéltörõ gránáttal próbálta lõni korábban a
    Shagohodot.]
    
    SNAKE: Az RPG /*Rocket Propelled Grenade = Rakéta utánhajtású gránát*/ nem tud
    kárt tenni a páncélzatban.
    
    ÉVA: Menjünk a hídhoz.
    
    SNAKE: A hídhoz? Azt hittem C3-asokat helyeztél el ott.
    
    ÉVA: Így van. A hídra csalogatjuk...
    
    SNAKE: ...és azzal együtt felrobbantjuk. Jó ötlet.
    
    ÉVA: A híd a kifutópálya túlsó végén van. Át kell vágnunk a bázis kellõs
    közepén. Készen állsz?
    
    SNAKE: Taposs bele. Ha utolér minket, végünk van.
    
    [A közelükben két lövés találja el a földet. Ocelot áll a közelben,
    revolverrel a kezében.]
    
    ÉVA: Rendben, nyomás!
    
    [Elindulnak. Ocelot egy célzó modult szerel a revolverére. Céloz és lõ, de
    elhibázza. Felpattan egy motorra, és utánuk indul, látványosan átugorva néhány
    korláton. Felzárkózik Éváék mellé és nekik ütközik. Éva és Ocelot egyszerre
    céloznak, de Éva elõbb lõ. Nem találja el Ocelotot, de Ocelot egy pillanatra
    elveszti az egyensúlyát. Éva vesz egy éles kanyart, de Ocelot követi õket.
    Rálõ Évára és Snake-re, de nem talál. Újra felzárkózik melléjük, és a
    revolverrel kiüti Éva kezébõl a pisztolyt. Éva újra kanyarodik és behajt a
    lángoló hangárba. Ocelot követi õket. A hangárban Ocelot ismét felzárkózik
    melléjük. Ocelot nem figyel az útra, és valami törmelék kezd felé zuhanni.
    Snake az RPG-vel rálõ a törmelékre, így megmenti Ocelot életét. Snake és Éva
    végre meglógnak Ocelottól. A kifutón egy helikopterbõl katonák ugrálnak ki,
    akik elkezdenek lõni Snake-re és Évára, ahogy elhaladnak mellettük. Közben a
    Shagohod is megérkezik a kifutópályára. Volgin káromkodik, mikor meglátja az
    útjában lévõ helikoptert.]
    
    VOLGIN: A francba!
    
    [A golyószóróval megöli a katonákat és megsemmisíti a helikoptert. Közben
    motoros katonák veszik üldözõbe Snake-et és Évát. Volgin tébolyodottan röhög
    mikor beindítja a Shagohod meghajtó rendszerét, amitõl nagyon felgyorsul.
    Snake és Éva elhajtanak egy felszállni készülõ repülõgép mellett. Volgin
    egyenesen nekimegy a repülõnek, ami ettõl felborul. Eközben Ocelot kezd
    felzárkózni.]
    
    VOLGIN: Van egy kis meglepetésem a számodra. Ezúttal nem úszod meg!
    
    [Ocelot felzárkózik a Shagohod mellé, pont mikor Volgin beindítja a gyorsító
    rakétákat. A lökéshullám miatt Ocelot elveszti az egyensúlyát, és muszáj
    megállnia.]
    
    OCELOT: A kurva anyádat!
    
    [Volgin felzárkózik Éváékhoz, de Éva élesen jobbra kanyarodik a híd felé, és
    így Volgin túlhajt rajtuk. Meg kell állnia, hogy megforduljon.]
    
    ÉVA: Snake, csak egy lehetõségünk van! Megpróbáljuk átcsalogatni a túloldal
    felé. Amint a Shagohod a hídon van, lõdd ki a robbanószereket. A bombát a híd
    támasztógerendájára tettem.
    
    [Volgin megfordul és még több katona jelenik meg.]
    
    ÉVA: Menjünk.
    
    [Átkelnek a hídon. Volgin elindul utánuk. A túloldalon Snake készenlétbe
    helyezi a távcsöves puskát és felkészül a robbanószerek kilövésére. Snake a
    kellõ pillanatban megsemmisíti a hidat. A Shagohod és a katonák lezuhannak a
    folyóba. Ocelot épp az utolsó pillanatban áll meg, így õ megússza a zuhanást.]
    
    ÉVA: Sikerült!
    
    SNAKE: Vége van.
    
    ÉVA: Nézd!
    
    [Valahogy a Shagohod kiugrik a vízbõl és Snake és Éva mögött ér földet.]
    
    VOLGIN: Még nincs végem!
    
    [Snake és Éva felugranak a motorra és szembeszállnak a Shagohoddal.]
    
    SNAKE: Éva, te csak a vezetéssel törõdj.
    
    ÉVA: Igen?
    
    SNAKE: Igen, bízom benned. De csak egy feltétellel. Bízd rám a harcot.
    
    ÉVA: Rendben. Már amúgy is untam a menekülést.
    
    SNAKE: Éva, gyerünk.
    
    [Éva megcsókolja Snake-et.]
    
    ÉVA: A szerencséért.
    
    [Snake elõveszi a rakétavetõt.]
    
    SNAKE: Gyerünk!
    
    [Elindulnak a Shagohod felé. A Shagohod a harc végére jelentõs károkat szenved
    el, és a futótalpak is leállnak. Éva megáll a motorral.]
    
    ÉVA: Legyõztük?
    
    SNAKE: Nem.
    
    [Volgin kimászik a Shagohodból és két lyukat üt a páncélzatba. Egy csomó
    kábelt húz ki, és elektromosságot vezet a Shagohodba, ami így újra beindul.
    Elindul Snake és Éva felé.]
    
    ÉVA: Szállj ki.
    
    SNAKE: Mi?
    
    ÉVA: Visszacsalogatom ide.
    
    SNAKE: Csalinak használod magad? Megõrültél?
    
    ÉVA: Hozzászoktam már ehhez a fickóhoz. Tudom kezelni.
    
    [Snake az utolsó pillanatban leugrik a motorról, ahogy a Shagohod elhalad
    mellettük.]
    
    ÉVA: Gyere, te tökfejû!
    
    [Miközben ezt mondja, beint Volginnak. Volgin elkezdi üldözni Évát, így
    Snake-nek lehetõsége van a támadásra. Snake legyõzi Volgint. Éva megáll a
    motorral Snake mellett.]
    
    VOLGIN: Snake!
    
    [El kezd esni az esõ. Volgin gondterhelten felnéz.]
    
    VOLGIN: Ki fél egy kis mennydörgéstõl?
    
    [Volginba belecsap a villám. Volgin teste kigyullad, és a töltények a testén
    elkezdenek felrobbanni. Nagy „tûzijáték” közepette holtan esik össze.]
    
    SNAKE: Megsütve egy villámcsapás által. Illõ halál. Végre vége.
    
    [Snake és Éva megölelik egymást, miközben a háttérben Volgin teste még mindig
    szikrákat hány. Azonban katonák tûnnek fel motoron, és kis repülõ
    szerkezeteken.]
    
    ÉVA: Erre most nincs idõnk. A menekülési útvonal egyenesen elõre vezet.
    Induljunk.
    
    [Snake beugrik az oldalkocsiba és elindulnak. Snake és Éva egy földúton
    száguldanak, miközben üldözik õket.]
    
    SNAKE: Úgy tûnik, végre feladták.
    
    ÉVA: Ne kezdj még ünnepelni. Szivárog az üzemanyag.
    
    [Snake észrevesz egy lyukat a tankon.]
    
    SNAKE: A francba! Eltalálták a tankot.
    
    [Éva megnézi a lyukat, de közben nem figyel az útra és nekimennek egy
    fatörzsnek.]
    
    SNAKE: A francba!
    
    [Mind a ketten lerepülnek a motorról, még szerencsére, mert a szivárgó
    üzemanyag miatt a motor felrobban. Snake jól van, de sehol nem látja Évát.]
    
    SNAKE: Éva!
    
    ÉVA: Itt vagyok.
    
    [Snake odamegy Évához, aki egy fatörzsnek támaszkodva ül. Egy kis éles ág
    átszúrta a hasát.]
    
    ÉVA: Snake, hogy fest?
    
    SNAKE: Elég rosszul.
    
    ÉVA: Nem ért érzékeny pontot.
    
    SNAKE: Éva...
    
    ÉVA: Mi a helyzet veled, Snake?
    
    SNAKE: Jól vagyok.
    
    ÉVA: Ezt jó hallani.
    
    [Snake felnéz és észreveszi, hogy a katonák még mindig követik õket.]
    
    SNAKE: El kell tûnnünk innen, Éva. Menjünk.
    
    ÉVA: Hagyj itt.
    
    SNAKE: Éva!
    
    ÉVA: A Fõnök vár rád. Menned kell. Adj egy pisztolyt.
    
    SNAKE: Nem! Kijutunk innen!
    
    ÉVA: Még messze vagyunk a tótól. Soha nem jutok el odáig.
    
    SNAKE: Ezt nem hiszem el. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire
    gyengének foglak látni.
    
    ÉVA: Ezt hogy érted?
    
    SNAKE: Figyelj rám, Éva. Együtt csináljuk ezt végig.
    
    ÉVA: Nem, te...
    
    SNAKE: Éva, szükségem van rád.
    
    ÉVA: Mond ezt újra.
    
    SNAKE: Szükségem van rád. Nem tudom vezetni a WIG-et.
    
    [Éva elkezd nevetni.]
    
    ÉVA: Jól van, akkor. Azt hiszem, jobb, ha segítek neked.
    
    [Nagy nehezen feláll, lehúzva magát az ágról.]
    
    ÉVA: Szerencséd van, hogy itt vagyok neked.
    
    [Éva elájul. Snake felhívja Para-Medic-et.]
    
    PARA-MEDIC: Snake! Hallasz engem?
    
    SNAKE: Para-Medic? Hála Istennek. Éva súlyosan megsérült.
    
    PARA-MEDIC: Ahogy te is.
    
    SNAKE: Szerencsére, azt hiszem, a belsõ szervei sértetlenek, de...
    
    PARA-MEDIC: Nyugodj meg, Snake.
    
    SNAKE: Nyugodjak meg?
    
    PARA-MEDIC: Mind a ketten rendben lesztek, ha megfelelõ egészségügyi
    ellátásban részesültök. De te vagy az egyetlen, aki meg tudja tenni. Érted?
    Úgyhogy meg kell nyugodnod.
    
    SNAKE: Jó. Rendben.
    
    [Para-Medic elmagyarázza Snake-nek, hogy mit kell tennie.]
    
    PARA-MEDIC: Óh és Snake. Remélem, tudod, hogy ha nincs elegendõ ellátmányod,
    akkor a te sérüléseid jönnek elõször.
    
    [Snake hallgat.]
    
    PARA-MEDIC: Érted, amit mondok, Snake? Még el kell végezned egy feladatot.
    
    SNAKE: Igen, tudom mit kell tennem.
    
    PARA-MEDIC: Snake?
    
    SNAKE: Mondjuk ezt.
    
    [Snake bontja a kapcsolatot. Snake nagyjából ellátja Éva sérüléseit és segít
    neki talpra állni.]
    
    SNAKE: Tudsz járni?
    
    ÉVA: Igen. Azt hiszem.
    
    [Éva inogva lép egyet. Snake elõveszi a revolvert, amit A Fõnök adott neki.]
    
    SNAKE: Tessék. Ez más, mint a Mauser. Ha két kézzel fogod, vigyáznod kell,
    hogy hová teszed az ujjaidat, mert a csõbõl elõtörõ gáz megégethet.
    
    [Snake beleteszi a pisztolyt Éva pisztolytáskájába. Zero Õrnagy hívja
    Snake-et.]
    
    ZERO: Snake, jól vagy?
    
    SNAKE: Voltam már jobban is.
    
    PARA-MEDIC: Mi a helyzet Évával?
    
    SNAKE: Elláttam. Boldogulni fog.
    
    PARA-MEDIC: Jó.
    
    [Snake és Éva elérik a tavat. Éva észreveszi a WIG-et és elõreszalad.]
    
    ÉVA: Gyere, Snake. Sikerült. Ide!
    
    [Snake nem megy. Az ellenkezõ irányba néz.]
    
    ÉVA: A Fõnök, ugye? Megyek, elõkészítem a WIG-et a felszállásra.
    
    SNAKE: Jó.
    
    ÉVA: Magatokra hagylak benneteket. De gyere vissza egy darabban, rendben?
    
    [Elindul, de visszafordul.]
    
    ÉVA: Ígérd meg!
    
    [Snake nem mond semmit. Egy fehér virágos mezõre megy. Hirtelen a távolban
    nukleáris robbanás történik. A mezõ közepén A Fõnök áll, kezében a Davy
    Crockettel.]
    
    FÕNÖK: Az élet vége.
    
    [Ledobja a földre a Davy Crockettet.]
    
    FÕNÖK: Hát nem gyönyörû? Már majdnem tragikus. Mikor az élet véget ér, egy
    utolsó, habozó illatot ad ki magából. A fény csak egy búcsúajándék a
    sötétségtõl, azoknak, akik a halál útjára léptek. Sokáig vártam, Snake. Vártam
    a születésedre, a felnövekedésedre, és a ma visszavonhatatlanságára.
    
    SNAKE: Fõnök, miért teszed ezt?
    
    FÕNÖK: Miért? Hogy a világ újra egész legyen. A világ valaha egész volt. De a
    második világháború végeztével, a Filozófusok elkezdtek egymással harcolni, és
    a világ kettészakadt. A Kobrák, a bajtársaim, akiket velem együtt képeztek ki,
    és az én oldalamon harcoltak, szintén kettészakadtak. A politika gyarlósága és
    az idõ menete olyan könnyen teszi a barátokat ellenségekké, ahogy a szél
    változik. Nevetséges, nem? A tegnap szövetségesei a ma ellenségeivé válnak. És
    ez a Hideg Háború? Gondolj csak bele. Mikor a Kobrákat vezettem, Amerika és
    Oroszország egymás oldalán harcoltak. Most képzeld el, hogy Amerika és
    Oroszország még a huszonegyedik században is ellenségek lesznek. Valahogy ezt
    kétlem. Az ellenségek az idõk és a korszakok során változnak. És nekünk,
    katonáknak, együtt kell mûködnünk. Nem azért neveltelek és formáltalak azzá az
    emberré, aki ma vagy, hogy szembeszálljunk egymással egy csatában. Egy katona
    képességei nem barátok megsértésére valóak. Szóval akkor mi is az ellenség?
    Van olyan, hogy korlátlanul idõtlen ellenség? Nincs ilyen dolog és soha nem is
    volt. És ennek oka az, hogy az ellenségeink emberi lények, mint mi. Csak
    relatív értelemben lehetnek az ellenségeink. A világnak újra egésznek kell
    lennie. A Filozófusoknak újra egyesülniük kell. Ennek a célnak fogom szentelni
    a képességeimet. És az Ezredes pénzével véghez is viszem. Pont úgy, ahogy
    valaha megalkottam a Kobrákat. Õk az én családom. Talán többé már nem lehet
    gyermekem, de még mindig van családom. 1951. november 1. A Nevadai sivatagban
    voltam, nukleáris teszteken vettem részt. A „Nevada” név a spanyolból
    származik. „Hófödte”, „fehér, mint a hó”. És pontosan havat láttam ott, a
    Nevadai sivatagban. Fehérre fagyasztotta a véremet. Snake, te egy nukleáris
    tesztalany voltál, ugye? Bikini Atollon. Részben ez az oka, hogy vonzódtam
    hozzád. Te és én hasonlítunk. Mindkettõnket lassan elmos mások karmája. Soha
    nem lesz esélyünk, öregen, békében meghalni. Nincs holnapunk. De még
    reménykedhetünk a jövõben. 1960-ban látomásom volt az eszményi jövõrõl az
    ûrben. Három évvel azelõtt a Szovjetunió sikeresen keringési pályára állította
    a Szputnyikot, a történelem elsõ mûholdját. Válaszlépésként Amerika mindenét
    bevetette a saját ember vezette ûrrepülõ projektjébe, a Merkúr projektbe. A
    szovjetek épp arra készültek, hogy kiküldik a saját emberüket az ûrbe, míg
    Amerika még csak csimpánzokkal kísérletezett a rakétákban. A kormány emberi
    adatokat akart. Így titokban eldöntötték, hogy kiküldenek egy emberi lényt az
    ûrbe. Engem választottak. Akkoriban még nem ismerték a technológiát, amivel
    kizárhatták volna a kozmikus sugarakat, és bárkit is küldtek volna fel,
    elkerülhetetlenül súlyos sugárzásnak lett volna kitéve. Ezért választottak
    engem. Végül is egyszer már ért sugárzás. Természetesen ezt nem fogod
    megtalálni a történelemkönyvekben. Láthattam a bolygót az ûrbõl. Akkor végre
    belém hasított a gondolat. Az ûrkutatás nem más, mint a hatalmi versengés egy
    újabb játszmája Amerika és a Szovjetunió közt. Politika, gazdasági helyzet,
    fegyverkezési verseny. Ezek mind csak arénák egy értelmetlen versenyhez.
    Biztos vagyok benne, hogy ezt te is látod. De magának a Földnek nincsenek
    határvonalai. Nincs Kelet, nincs Nyugat, nincs Hideg Háború. Az a
    legironikusabb, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió milliárdokat
    költenek az ûrprogramjaikra, és a fegyverkezési versenyeikre, csak hogy
    ugyanarra a következtetésre jussanak. A huszonegyedik században mindenki látni
    fogja, hogy mi csak egy kis égitest lakói vagyunk, melynek neve, Föld. Egy
    világ kommunizmus és kapitalizmus nélkül. Azt a világot akartam látni. De a
    valóság továbbra is cserbenhagyott engem. 1961-ben Kubába küldtek, Bahia de
    Cochinosba. Ez egy CIA által támogatott invázió volt, melyet azzal álcáztunk,
    hogy kubai menekülteket viszünk vissza az országukba. De az amerikai kormány
    cserbenhagyta õket. A mi határozatlan Elnökünk visszafogta a légi támogatást.
    A védtelen menekülteket elsöpörte a kubai hadsereg. Nem tehettem semmit, csak
    némán figyeltem. Pontosan az az ország állított meg, melyért annyi mindent
    feláldoztam, az a kormány, amelynek védelmére az életemet szenteltem.
    Eltávolodtam a felszíni világtól, és a föld alá kerültem. Aztán két évvel
    ezelõtt, szembeszálltam A Bánattal, egy régi bajtársammal, egy csatában. A
    barátom volt. De egyikünknek meg kellett halnia. Nem volt választásom. A Bánat
    az életét adta értem. Nem volt köztünk ellenséges viszony. Egynek meg kellett
    halnia, egynek élnie kellett. Ez volt a küldetés. A Filozófusok adták nekem
    ezt a küldetést. A huszadik század elején, a hatalom igazi birtokosai az
    Egyesült Államokban, a Kínai Köztársaságban, és az újonnan megalakult
    Szovjetunióban összegyûltek egy titkos találkozóra, melyet késõbb a Bölcsek
    Bizottságának neveztek. Az általuk megkötött titkos szerzõdés fémjelezte a
    Filozófusok megalakulását. De az eredeti tagok közül az utolsó az 1930-as
    években halt meg. Azután a szervezet kezdett elszabadulni, és a Bölcsek
    Bizottsága lealacsonyodott régi önmaga egyszerû látszatává. A mai
    Filozófusoknak nincs érzékük sem a jóhoz, sem a rosszhoz. A befolyásuk minden
    olyan országra és szervezetre kiterjed, melynek bármilyen köze van bármilyen
    háborúhoz. Õk maguk lettek a háború. Így mûködnek. A háború áldozatai
    változást idéznek elõ az idõben. A változás kiújuló konfliktushoz vezet, és az
    beindítja a következõ háborút. Mint egy nukleáris láncreakció, minden
    konfliktus számtalan újabbat indít be, így megalkotva a háború végtelen
    körforgását, mely az örökkévalóságig fog folytatódni. Érted, amit mondok,
    Snake? Azzal, hogy felhasználnak engem és téged, a Filozófusok örökké
    fenntartják ezt a körforgást. Apám magyarázta el nekem ezt az egészet. Õ is
    közéjük tartozott. Ahogy láthatod, én vagyok a Filozófusok utolsó megmaradt
    gyermeke. De miután felfedte az igazságot, apámat megölte ugyanaz az
    alaktalan, formátlan szervezet. És apám nem az egyetlen, amit a Filozófusok
    elvettek tõlem. 1944 júniusában, a Kobrák és én részt vettünk a Normandiai
    partraszállásban. Egy szigorúan titkos küldetést kaptunk, melynek során meg
    kellett semmisítenünk egy ellenséges V2-es rakéta felszerelést. Terhes voltam.
    A Bánat volt az apa. A csatatéren szültem. Egy gyönyörû kisfiút. De a
    gyermekemet elragadták a Filozófusok. /*Egy opcionális párbeszédbõl kiderül,
    hogy a gyerek Ocelot volt.*/
    
    [A Fõnök leveszi a köpenyét, és lehúzza a cipzárt a ruhája felsõ részén. A
    hasán egy nagy hullámos vágás van. Olyan érdekesen van összeforrva, hogy egy
    kígyóra hasonlít.]
    
    FÕNÖK: Nézd ezt a sebet. Ez a bizonyíték, hogy valaha anya voltam. Megváltam a
    testemtõl és a gyermekemtõl az országomért. Már semmi nem maradt bennem.
    Egyáltalán semmi. Sem gyûlölet, sem megbánás. És mégis, néha éjszaka még érzem
    a fájdalmat, ahogy felkúszik bennem. Átsiklik a testemen, mint egy kígyó.
    Ezelõtt még soha nem beszéltem ilyen sokat magamról. Köszönöm. Köszönöm, hogy
    meghallgattál. Elégedett vagyok. Snake...
    
    [A Fõnök elõvesz egy rádiót.]
    
    FÕNÖK: Kezdjék meg a mûvelet végrehajtását.
    
    [Elteszi a rádiót.]
    
    FÕNÖK: Felneveltelek. Szerettelek. Fegyvereket adtam neked, technikákat
    tanítottam neked, tudással láttalak el. Semmit nem adhatok már neked. Most már
    csak az életemet veheted el a saját kezeddel. Egynek meg kell halnia, és
    egynek élnie kell. Nincs gyõzelem, nincs vereség. A túlélõ folytatni fogja a
    harcot. Ez a sorsunk. A túlélõ örökölni fogja a Fõnök címet. Aki örökli a
    Fõnök címet, csaták végeláthatatlan sokaságával fog szembenézni. Tíz percet
    adok neked. Tíz percen belül MiG-ek fognak jönni, és kibombázzák a lelket
    ebbõl a helybõl. Ha tíz percen belül le tudsz gyõzni, akkor idõben
    elmenekülhetsz.
    
    [Megtölti a Hazafi nevû gépfegyverét.]
    
    FÕNÖK: Legyen ez életünk legnagyszerûbb tíz perce, Jack.
    
    SNAKE: Fõnök!
    
    FÕNÖK: Katona vagy! Végezd el a küldetésed! Bizonyítsd a hûségedet!
    
    [Snake elõveszi a pisztolyát és a kését.]
    
    FÕNÖK: Küzd meg velem!
    
    [Snake legyõzi A Fõnököt. A Fõnök a hófehér virágok közt fekszik. Snake
    odamegy hozzá és A Fõnök nekiadja a mikrofilmet.]
    
    FÕNÖK: Vedd ezt el. Vigyázz rá. Ez az egyetlen reményünk.
    
    [A Fõnök odaadja Snake-nek a Hazafit.]
    
    SNAKE: Egy Hazafi. Miért adod ezt nekem?
    
    FÕNÖK: Jack. Vagyis, Snake. Te egy csodálatos ember vagy. Ölj meg. Ölj meg
    most. Tedd meg. Csak egyetlen Fõnöknek van hely. És egyetlen Kígyónak.
    
    [Snake lassan feláll és ráfogja A Fõnökre a Hazafit... Meghúzza a ravaszt... A
    hófehér virágok vérvörössé válnak. A Fõnök lova közelebb jön. A Fõnök testén
    levõ forradás egy ezüstös fehér kígyóvá változik és elsiklik. Egy vörös szirom
    hullik Snake tenyerébe.]
    
    
    8. HAZAFIAK (008)
    -----------------
    
    [Késõbb a WIG-en.]
    
    ÉVA: Készen állsz az indulásra, Snake?
    
    [Éva beindítja a motorokat, de Snake nem válaszol. Nagyon le van törve.]
    
    ÉVA: Jól vagy? Snake?
    
    SNAKE: Igen.
    
    [Kinyitja a tenyerét és a vörös szirom kirepül belõle, repülés közben újra
    fehérré válik. Snake bezárja az ajtót.]
    
    ÉVA: Mondtam, hogy bízhatsz bennem.
    
    [Snake mosolyog, és leveszi az övét, a felszerelésével együtt. Hirtelen a
    repülõ meginog, mert az egyik hajtómûvet lövés érte. Ocelot repül melléjük az
    egyik repülõ jármûvön.]
    
    OCELOT: Snake!
    
    SNAKE: Ocelot!
    
    OCELOT: Még nem végeztünk!
    
    [Ocelot felnyitja a WIG oldalán lévõ ajtót és beugrik a gépbe. A jármû, amin
    repült a vízbe csapódik. Ocelot felkapja Snake övét és kidobja az ajtón.
    Ocelot és Snake verekszenek, de Ocelot láthatóan sokat fejlõdött. Nem tudnak
    egymás fölé kerekedni.]
    
    ÉVA: Túl nehezek vagyunk!
    
    [Snake és Ocelot most egymással szemben áll. Snake-nek eszébe jutnak A Fõnök
    szavai.]
    
    FÕNÖK: Snake, próbáld felidézni a CQC néhány alapmozdulatát.
    
    [Snake lazít a beállásán.]
    
    ÉVA: Baj van!
    
    [A WIG néhány hegy felé közeledik. Snake és Ocelot tovább verekszenek, de még
    mindig nem tudnak dûlõre jutni.]
    
    OCELOT: Tanultam néhány új mozdulatot.
    
    [Elõvesz egy revolvert.]
    
    OCELOT: Nem tûnik helyesnek lelõni egy fegyvertelen embert, de majd túlteszem
    magam rajta.
    
    SNAKE: Éva!
    
    [Éva odadobja a revolvert Snake-nek, amit korábban tõle kapott. Snake és
    Ocelot egyszerre húzzák meg a ravaszt, de egyikben sincs golyó. Többször
    egymás után meghúzzák a ravaszt, de csak a kattogást lehet hallani. Egymás
    körül köröznek. Ocelot letépi a nyakláncáról azt a bizonyos töltényt.]
    
    OCELOT: Mit szólsz egy végsõ leszámoláshoz?
    
    SNAKE: Jól van. Rendben.
    
    [Snake odaadja a revolverét Ocelotnak. Ocelot beleteszi a golyót az egyik
    revolverbe, aztán látványosan összekeveri õket. Leteszi a két pisztolyt a
    földre.]
    
    OCELOT: Mi a neved?
    
    SNAKE: Snake.
    
    OCELOT: Nem, nem arra a névre gondoltam. Te nem vagy kígyó és én sem vagyok
    ocelot. Férfiak vagyunk, nevekkel. Az én nevem Adamska. A tiéd mi?
    
    SNAKE: John.
    
    OCELOT: Jól van, John. Jellegtelen név, de nem fogom elfelejteni. Gyerünk!
    
    [Mindketten felvesznek egy-egy revolvert. Megállnak egymással szemben és
    többször meghúzzák a ravaszt. Ocelot fegyvere elsül. Snake ijedtében becsukja
    a szemét, de nem érez fájdalmat. Ocelot nevet.]
    
    OCELOT: Vaktöltény volt! Ez mókás volt.
    
    [Snake Ocelot felé nyújtja a revolvert, de Ocelot nem veszi el. Vállon
    veregeti Snake-et.]
    
    OCELOT: Még találkozunk, John.
    
    [Kiugrik a repülõbõl a vízbe.]
    
    ÉVA: Snake! Segíts!
    
    [Snake odaugrik és megmarkolja a botkormányt.]
    
    SNAKE: Húzd!
    
    ÉVA: Gyerünk! Emelkedj!
    
    [Éppen hogy sikerül elkerülniük a hegyeket. Snake és Éva megkönnyebbülten
    nevetnek.]
    
    ÉVA: Sikerült.
    
    SNAKE: Igen, az már biztos.
    
    [Snake lenéz, mert épp a virágos mezõ felett repülnek el. A radaron hirtelen
    más repülõk jelennek meg.]
    
    ÉVA: Jaj, ne! MiG-ek! Innen nincs kiút! Mit tegyünk?
    
    SNAKE: Túl messzire eljöttünk, hogy most hagyjuk, hogy megállítsanak. Ezek az
    izék biztosan fel vannak fegyverezve.
    
    ÉVA: Semmi haszna. Nem tudunk túljárni az eszükön. Le fognak lõni minket.
    Annyira közel voltunk.
    
    [A MiG-en.]
    
    PILÓTA: Fegyverrendszer bekapcsolva. Célpont bemérve. Engedélyt megkaptam.
    
    [A WIG-en.]
    
    SNAKE: Nagyszerû voltál, Éva.
    
    ÉVA: Tessék?
    
    SNAKE: Köszönöm.
    
    [A központ szól a MiG pilótájának.]
    
    KÖZPONT: Volk-19, itt a Központ. Közvetlen parancs érkezett az Elnöktõl.
    Álljon le. Volk-19, azonnal térjen vissza a bázisra. Hall engem? Ez Hruscsov
    Elvtárs közvetlen parancsa. Azonnal térjen vissza a bázisra. Volk-19! Hall
    engem?
    
    PILÓTA: Értettem. Küldetés megszakítása. RTB /*Return to Base = Visszatérés a
    támaszpontra*/.
    
    ÉVA: Nézd! A MiG-ek visszafordulnak.
    
    [Snake és Éva nagyon örülnek. Már majdnem megcsókolják egymást, amikor
    megszólal Snake rádiója. Zero Õrnagy az.]
    
    ZERO: Szép munka, Snake.
    
    SNAKE: A MiG-ek visszafordultak.
    
    ZERO: Valószínûleg Hruscsov parancsa miatt.
    
    SNAKE: Így segített rajtunk?
    
    ZERO: Ki tudja? Lehet, hogy nem akarta, hogy a helyzet még a mostaninál is
    rosszabb legyen. Vagy az is lehet, hogy csak azt akarta, hogy tartozzunk neki
    eggyel. Csak az a fontos, hogy élve megúsztad. Amíg Hruscsov velünk van, nem
    hiszem, hogy üldözõbe vennének. Simán eljuthattok Alaszkáig. Küldök valakit a
    Galena Bázishoz, hogy találkozzon veled.
    
    SNAKE: Hogy találkozzon velem?
    
    ZERO: A Központi Hírszerzési Igazgató és maga az Elnök is Langley-ben vár. Ne
    várasd meg õket.
    
    [Snake és Éva a WIG-gel elrepülnek a Galena Bázisra. Ott egy magánszobában
    bort isznak. Mögöttük a kandallóban pattog a tûz.]
    
    SNAKE: Szóval, most mit fogsz tenni? Visszamész a KGB-hez?
    
    ÉVA: Te mit szeretnél, mit tegyek?
    
    SNAKE: Gondoltál már arra, hogy visszagyere Amerikába?
    
    ÉVA: Nem mehetek vissza. Magam mögött hagytam Amerikát.
    
    SNAKE: De megmentetted ezt az országot.
    
    ÉVA: Nem egyedül tettem.
    
    SNAKE: És még jövök neked egy vacsorával.
    
    ÉVA: Ez is része a küldetésednek? Vagy ez egy parancs? Vagy esetleg egy
    meghívás? Vagy talán leánykérés? Már senkitõl nem fogadok el parancsokat.
    
    [Snake nem figyel Évára. Szenvedélyesen megcsókolja. Megszólal Snake rádiója,
    de Éva fogja és bedobja a tûzbe. Folytatják, amit félbehagytak. Késõbb Snake
    felébred, de Éva nincs mellette. Éva hangját lehet hallani, miközben Snake
    megtalálja a fényképet, amit Éva készített róla. A hátára ez van írva: „Ég
    veled.”.]
    
    ÉVA: A tudósok azt mondják, hogy a történelem elsõ kéme, a Teremtés Könyvében
    szereplõ kígyó volt. Abban a történetben Évát megkísértette a kígyó az
    Édenkertben. De ezúttal én kísértettem meg a kígyót, és megszöktem a tudás
    tiltott gyümölcsével. Bocsáss meg nekem, Snake.
    
    [Snake talál egy hangszalagot, és behelyezi egy lejátszóba. Éva hagyott neki
    egy hangüzenetet.]
    
    ÉVA: Jó reggelt, Snake. Remélem, jól aludtál. Elõször is bocsánatot kell
    kérnem. Engem nem Hruscsov küldött. Nem vagyok KGB-s kém, és soha nem
    dolgoztam az NSA-nek. Én a Kínai Népköztársaság egy ügynöke vagyok. A
    Népfelszabadító Hadsereg Általános Fõhadiszállásának Második Tagozatától
    jöttem. Az egész egy hazugság volt. Becsaptalak, és ezt sajnálom.
    
    [Évát látjuk, amint elõkészít egy motorbiciklit.]
    
    ÉVA: A Filozófusok még léteznek Kínában is. Amint láthatod, a küldetésem az
    volt, hogy kiderítsem, hol rejtegeti Volgin a Filozófusok Hagyatékát és lopjam
    el. Úgyhogy KGB kémként beszivárogtam a bázisára. Valójában az a két NSA-s
    kódfejtõ, akik 1960-ban disszidáltak, mindketten férfiak voltak. Az igazi Ádám
    soha nem jelent meg a találkahelyen, így megkímélt a gondtól, hogy el kelljen
    intéznem. Eljátszottam, hogy én vagyok Éva. És te és Sokolov és Volgin...
    Mind hittetek nekem. A Filozófusok Hagyatékát eredetileg Amerika, a
    Szovjetunió és Kína közösen birtokolták. Nem hagyhatjuk, hogy az oroszok és az
    amerikaiak az egészet megkaparintsák maguknak. A kínai kormány is szemet
    vetett a Hagyatékra. Megszereztem a Hagyatékot tartalmazó filmet és a Shagohod
    nukleáris rakéta kilövési adatait is. Öt évvel ezelõtt a Szovjetunió
    felfüggesztette Kína nukleáris fegyvertechnológiákkal való ellátását. Azóta
    Kína „Liangdan yixing”-je, hidrogénbomba és ûrrakéta projektje, visszaesett.
    De ezekkel az adatokkal az országunk képes lesz kifejleszteni a saját
    atombombáját. Egy elrettentõ erõt fogunk alkotni, hogy felvehessük a versenyt
    Amerikával és a Szovjetunióval. Minden a terv szerint ment, köszönhetõen a te
    segítségednek. Én is a Filozófusok tagja vagyok. A Filozófusok ügynöke vagyok,
    az egyik „báj iskolájukban” végeztem. Egy közös Amerikai-Szovjet-Kínai
    intézetben nõttem fel, és alvóügynök lettem. Ez még a háború elõtt volt.
    Akkoriban az egész világról gyûjtöttek gyerekeket. Eredményképpen,
    megkülönböztethetetlen vagyok egy született amerikaitól. Úgyhogy nem lepõdtem
    meg, amikor te és Volgin nem vettétek észre a különbséget. De Õ a kezdetektõl
    fogva tudta. Tudta, mert a háború elõtt õ is a Filozófusok egyik iskolájában
    volt, oktatóként. A Fõnök volt az egyetlen, akit nem tudtam becsapni. Õ volt
    az egyetlen, aki tudta, hogy nem az vagyok, akinek mondom magam. Mindent
    elmondott nekem. Miért tárta így ki nekem a szívét? Akkor nem értettem. De
    most már azt hiszem, értem. Snake, azt akarta, hogy megtudd az igazságot.
    Engem választott, hogy elmondjam neked. Ezért mentette meg az életemet.
    Annyiszor hazudtam neked, de ezúttal az igazat mondom. A kormánytól azt a
    parancsot kaptam, hogy szerezzem meg a Hagyatékot, és végezzek mindenkivel,
    aki tudja az igazságot a történtekrõl. Más szóval, meg kellene ölnöm téged. De
    nem tudom megtenni. Nem azért, mert szerettük egymást. És nem azért, mert
    megmentetted az életemet. Hanem azért, mert ígéretet tettem A Fõnöknek. És be
    akarom tartani. Csak szerettem volna, ha tudod. És... Neked élned kell.
    
    [Láthatjuk, hogy Éva elhajt a motorral, és a tekercs, amin a hangfelvétel
    volt, elfüstöl. Utána Snake-et láthatjuk, amint hadi egyenruhában egy folyosón
    megy, hogy találkozzon az Elnökkel. Közben Éva hangját hallhatjuk.]
    
    ÉVA: Snake, figyelj rám. Õ nem árulta el az Egyesült Államokat. Nem. Messze
    nem ez volt a helyzet. Õ egy hõs volt, aki meghalt az országáért. Úgy vitte
    végig a küldetését, hogy végig tudta jól, hogy mi fog történni.
    
    [Snake belép egy ajtón, ahol tapssal köszöntik. Snake nagyon morcos. Zero
    Õrnagy, Para-Medic és Sigint is ott van.]
    
    ÉVA: Feláldozta önmagát, mert ez volt a kötelessége.
    
    [Snake megáll az Elnökkel szemben. Egy nõ egy érmet visz az Elnökhöz. Az Elnök
    elveszi.]
    
    ELNÖK: Maga még A Fõnököt is felülmúlta. Ezennel átadom önnek, a Big Boss
    címet.
    
    [Kitûzi a jelvényt Snake egyenruhájára. Big Boss tiszteleg az Elnöknek.]
    
    ELNÖK: Maga egy igazi hazafi.
    
    [Az Elnök és Big Boss kezet ráznak. Lefényképezik õket. A CIA igazgatója a
    kezét nyújtja Big Boss felé, de õ nem foglalkozik vele és elmegy mellette.
    Látszik, hogy nagyon mérges. Egy férfi lép oda az igazgatóhoz.]
    
    FÉRFI: Tudja, hasznát vennénk egy ilyen beszivárgásos egységnek, mint a Fox, a
    hadseregnél. Valaki olyat, mint õ, aki elintézhetné a szigorúan titkos
    küldetéseinket. Egy férfit, aki rendelkezik egy katona és egy ügynök
    képességeivel is.
    
    ÉVA: A Fõnök disszidálása egy trükk volt, az amerikai kormány részérõl. Az
    egész egy nagy színdarab volt, melyet Washington írt, hogy megszerezhessék a
    Filozófusok Hagyatékát. 
    
    [Big Boss-t köszönti, Zero, Para-Medic, és Sigint, de õ nem foglalkozik
    senkivel. Kimegy a terembõl.]
    
    ÉVA: És A Fõnök volt a mûsor sztárja. Úgy tervezték meg a dolgokat, hogy
    megszerezhessék a Hagyatékot, melyet Volgin Ezredes örökölt, és egyúttal a
    Shagohodot is megsemmisítsék. Csak egy legendás hõs, mint A Fõnök,
    férkõzhetett Volgin bizalmába. A legfõbb feladata az volt, hogy kiderítse, hol
    van elrejtve a Filozófusok Hagyatéka. Minden a terv szerint ment. De aztán
    történt valami, amit senki nem láthatott elõre. Volgin Ezredes kilõtt egy
    amerikai nukleáris töltetet Sokolov kutató intézetére. Hruscsov követelte az
    amerikai kormánytól, hogy bizonyítsa be, hogy nem volt köze a dologhoz. Nem
    szakíthatták meg a Hagyaték ellopásának mûveletét. Így magát a mûveletet
    jelentõsen kiszélesítették és átdolgozták. A washingtoni fejesek tudták, hogy
    csak úgy bizonyíthatják az ártatlanságukat, ha megszabadulnak A Fõnöktõl. És
    hogy az õ emberüknek kell elvégeznie a munkát. A dolog soha nem kerülhet
    nyilvánosságra. Soha. Arra a következtetésre jutottak, hogy ez a legjobb módja
    annak, hogy minden titokban maradjon. A Fõnök nem jöhetett haza élve, és nem
    is lehetett öngyilkos. Az életét csak szeretett tanítványa vehette el. A
    kormány így akarta. Õ ezt a feladatot kapta. És nem volt más választása, mint
    véghez vinni. A halála a te kezeid által, számára egy teljesítendõ kötelesség
    volt. Kötelességbõl fordított hátat a saját bajtársainak. Más nõ már rég
    összeroppant volna ekkora teher alatt.
    
    [Big Boss egy temetõben megy, kezében egy bõrönddel.]
    
    ÉVA: A szégyen a sírba is követni fogja. Az elkövetkezendõ generációk
    becsmérelni fogják. Amerikában egy becstelen, megvetendõ árulóként fognak
    emlékezni rá. És Oroszországban egy szörnyetegként, aki szabadjára engedett
    egy nukleáris katasztrófát. Háborús bûnösként fog szerepelni a hivatalos
    történelemben. És soha, senki nem fogja megérteni õt. Ez volt az utolsó
    küldetése. És igazi katonához méltóan vitte véghez.
    
    [Big Boss megérkezik A Fõnök sírjához.]
    
    ÉVA: De azt hiszem, hogy azt szerette volna leginkább, hogy tudd az igazságot.
    Tovább akart élni az emlékezetedben. Nem úgy, mint egy katona, hanem mint egy
    nõ. De õ maga nem mondhatta el ezeket neked. És ezért mondta el nekem.
    
    [Big Boss elhelyezi a Hazafit és egy csokor virágot a síron.]
    
    ÉVA: Snake, a történelem soha nem fogja megtudni, hogy mit tett. Senki nem
    fogja megtudni az igazságot. A története, az igazság, csak a te szívedben fog
    fennmaradni. Minden, amit tett, az országáért tette. Feláldozta az életét és a
    becsületét a szülõföldjéért. Õ egy igazi hõs volt.
    
    [A Fõnök sírján a következõ felirat van: „Egy Hazafi Emlékére, aki Megmentette
    a Világot.”]
    
    ÉVA: Õ egy igazi hazafi volt.
    
    [Big Boss tiszteleg...]
    
    
    1964. október 15.
    Hruscsovot megfosztják a hatalmától.
    Brezsnyev lesz a Kommunista Párt Elsõ Minisztere, és Koszigin a
    miniszterelnök.
    
    1964. október 16.
    Kína elvégzi az elsõ sikeres nukleáris tesztjét a Takia Makan sivatagban.
    
    1965
    Sigint csatlakozik az ARPA-hoz /*Advanced Research Projects Agency = Fejlett
    Kutatási Programok Ügynöksége*/.
    Részt vesz az ARPAnet fejlesztésében, mely 1969-ben lép mûködésbe.
    
    1966
    Az amerikai kormány tanulmányozza az orvosi sürgõsségi ellátást. A Közlekedési
    Minisztérium megalapozza az EMT /*Emergency Medical Technician = Szakképzett
    mentõs*/ rendszer megalkotását.
    
    1968
    Éva nyom nélkül eltûnik Hanoiban.
    
    1970
    Para-Medic létrehozza a nemzet elsõ rohammentõs rendszerét Seattle-ben,
    Washington államban.
    
    1970
    Zero Õrnagy feloszlatja a FOX-ot.
    
    1970
    Az Egyesült Államok begyûjti a Hagyaték maradékát. A Filozófusok amerikai ága
    megváltoztatja a nevét, a „Hazafiakra”. 
    
    1971
    Big Boss továbbviszi Zero Õrnagy és a FOX egység hagyományait és megalkotja a
    FOXHOUND-ot.
    
    1972
    A „Les Enfants Terribles” projekt.
    Megszületnek Big Boss Fiai.
    
    
    [Ocelot telefonál.]
    
    OCELOT: Igen. Groznyj Grad és Granin Kutató Intézete nyom nélkül megsemmisült.
    Értem, uram. De ezek szükséges áldozatok voltak. Igen, a CIA gondoskodott A
    Fõnökrõl. Hiszem, hogy a Fehér Ház elégedett lesz. Hruscsovnak vége. Végre
    eljött a maga ideje. Igen. Az amerikai elnök bízik abban, hogy titokban
    tartjuk az egész ügyet. A golyóit szorongatjuk. Ez még értékes ütõkártya lehet
    a késõbbi egyezkedések során. Igen, Vezérigazgató Úr. Természetesen.
    Folyamatosan tájékoztatom a KGB-t.
    
    [Bontja a vonalat és egy másik számot tárcsáz.]
    
    OCELOT: Igen, én vagyok. A Fõnök elvégezte a küldetését. A Filozófusok
    Hagyatéka most már biztonságban van nálunk, Amerika kezében. Ezzel a
    pénzzel... Igen, végre feléleszthetjük a Filozófusokat. A mikrofilm, amit a
    kínaiaknak adtunk, hamisítvány volt. Pekingben nagy lehet most a zenebona.
    Attól tartok. Csak a pénz fele jutott vissza az Egyesült Államokba. A KGB még
    birtokolhatja a Hagyaték egy részét. Igen, a fegyverbõl már csak a hamu van.
    Így igaz. Groznyj Gradot eltörölte a föld színérõl a Davy Crockett, amit
    bevittünk. Igen, az is A Fõnök mûve volt. Jut eszembe, kaptam valamit
    Granintól, amit érdekesnek találhat. Ez egy forradalmian új nukleáris támadó
    rendszer. Talán még egy nap hasznát vehetjük. Igen, ezt Johnnak, vagyis
    Snake-nek köszönhetjük. Hruscsov azt is elhitte. Igen, bevették a mesénket. A
    másodlagos készültségnek is vége van. És a szovjetek még mindig nem jöttek rá,
    hogy ki vagyok valójában. Nem is sejtik, hogy átverem õket. Kapcsolattartóként
    folytatom a tevékenységemet az új kormány számára. Igen, úgy tûnik senki nem
    jött rá, hogy én vagyok Ádám. Természetesen. Mindig állok a CIA
    rendelkezésére, Igazgató Úr.
    
    
    VERZIÓ TÖRTÉNET (VTÖ)
    ---------------------
    
    1.00 Történet fordítása

    View in: